Kerekek és bilincsek

Határozottan rázta a fejét a besztercei helyi rendőr, amikor Csíkszereda polgármestere megkérdezte tőle: „Hogy-hogy használnak kerékbilincset, ez nem tilos? A prefektust itt ez nem zavarja?”. Hallván mindezt, a helyi rendőr – miután kihúzta magát – gyorsan hozzátette:

A Beszterce-Naszód megye székhelyén e hír hallatán értetlenül ácsorgó székely elöljárót minden bizonnyal az a minapi hír is összezavarhatta, miszerint

Bukarest negyedik kerületének polgármesteri hivatala ettől az esztendőtől bevezeti a kerékbilincs használatát.

Bevalljuk, számunkra sem világos. Mert túl azon, hogy egyetértünk vagy sem a tilosban parkolók elleni kerékbilincs használatával, törvénytisztelő állampolgárokként kérdezzük: ha más megyében, illetve a fővárosban nincs akadálya a kerékbilincsnek, akkor Hargita megye székhelyének önkormányzati képviselő-testülete hol hibázott?

Miért nem sikerült olyan határozatot összehozniuk a tanácsosoknak évekkel ezelőtt, amit a bíróság ne tudott volna érvényteleníteni?

És ha már Besztercén szóba került az ottani prefektus, érdemes feltennünk azt a költői kérdést is: a Hargita megyei prefektus miért kapaszkodott bele olyannyira abba az apróságba, hogy az érvénytelen helyébe elkészített módosított csíkszeredai parkolási szabályzó csak akkor lesz törvényes, ha előbb a rendőrség véleményezi a fizetéses parkolókat? És mint tudjuk, a rendőrség visszadobta a prefektus kérését azzal, hogy ez nem az ő dolga. S a kör bezárult.

Csíkszereda önkormányzata most egy dolgot tehet: elkéri szépen a bukaresti negyedik kerületi parkolási szabályzót, s azt betűre pontosan átírja a csíkszeredai viszonyokra. Ha ebben az esetben is kifogásokat találnak a már említett intézmények, akkor Ráduly Róbert Kálmán polgármesternek igaza lesz abban, hogy

Romániában egy törvénynek/jogszabálynak három értelmezése van:

egy, ami az ókirályságra (Moldvára és Havasalföldre) vonatkozik, egy további, ami Erdélyre, és egy harmadik, ami Székelyföldre.