Azért gyűjtenek, hogy az éhezőknek is öröm legyen az ünnep

Az elmúlt öt évben egyre több vállalkozó, civil szervezet és magánszemély ajánlotta fel segítségét az Együtt, egymásért, gyergyószentmiklósiakért adományakció során. A családoknak szánt csomagok száma már megközelíti a háromszázat, és az akciónak még nincs vége.

Évente négyezer személy nyit be a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatal szociális osztályának irodájába. Többségük rászoruló, és nem kevés köztük az éhező sem. Az árnyékban vannak azok a gyergyószentmiklósi személyek, családok, akiknek ha lesz is karácsonyfájuk, nem kerül ajándék a fa tövéhez. Közéjük tartoznak azok is, akik nem terítenek ünnepi asztalt a szentestére. Ilyenkor pedig jobban rájuk irányul a figyelem,

különböző szervezetek, csoportosulások gyűjtenek, hogy öröm legyen nekik is az ünnep.

Gereőffy Imola, az önkormányzat szociális osztályának vezetője állítja: a hétköznapokon is számon kell tartani a rászorulókat, követni sorsukat, és semmiképp sem ítélkezni.

A szociális osztály illetékese a családok rendszeres látogatása mellett fontosnak tartja azt is, hogy mit kapnak ajándékba. Az Együtt, egymásért, gyergyószentmiklósiakért adományakció során összeállított csomagok csakis olyan tartós élelmiszereket tartalmaznak, amelyek minőségiek, nem járt le szavatossági idejük.

A szerdán kiosztásra váró csomagok száma 130 volt. Kevesebb volt köztük a méretesebb, a nagycsaládoknak szánt. Az akció szervezője elmondta ennek okát:

a rászorulók között kevesebb a nagy család, több a magára maradt, idős ember.

A fiatalok külföldi munkavállalásának következménye kezd meglátszani egyre erőteljesebben: elöregedőben a város, kevés, aki gondozni tudja hozzátartozóját. Vannak, akiknek az sincs, aki eltemesse őket. Az idős, magára maradt és tehetetlenné vált embernek jó szó kell – mondja Gereőffy Imola.

Azt is elmondja, a hátrányos helyzetben élőkkel más és másként lehet szót érteni. Nagy családokról, a társadalom pereméről lévén szó egy történetet is elmesélt: édesanya „felejtette” rendszeresen kórházba a gyerekét. Bevitte betegét, majd egyedül jött ki, a kicsinek viseljék gondját odabent. A kérdőre vonásra, hogy miért teszi ugyanezt rendszeresen, visszakérdezett: „mit rontottam el? Nem maga mondta, hogy a gyermeknek melegre, ételre és felügyeletre van szüksége? Ott minden megvan.”

Az adományként felajánlott kiló liszt, tasak laska és marék szaloncukor mögött tehát őket érdemes észrevenni.