Érezte, hogy elgyengül, amikor megtalálta a kétezer éves ezüst és arany ékszereket

Antal Erika 2018. november 12., 14:20

Hatvannégy darabos ősi ékszerkollekcióra bukkantak Marosvásárhely közelében, a nagyernyei lombhullató erdőben. Az időszámításunk előtti első századra datált ezüst és arany ékszereket a megtaláló a múzeumnak ajánlotta fel, ahol szépen meg is határozták, mennyi lesz a jutalma.

Kétezer éves ezüst és arany ékszerek ideiglenesen elhelyezve a tárlóban Fotó: Haáz Vince

Hasonló értéket az 1960-as években találtak Csíkmadaras határában – tudtuk meg Soós Zoltántól, a Maros Megyei Múzeum igazgatójától. A kincseket ismertetve elmondta,

dák ékszerekről van szó, egy teljes készletről, amelyet valószínűleg egy menekülő család rejthetett el az erdőben

azzal a meggondolással, hogy túlságosan veszélyes, ha maguknál tartják, s hogy valamikor visszatérnek a rejtekhelyhez, és kiássák onnan az ezüst nyakékeket, karkötőket, láncokat, ruhacsatokat, díszeket, illetve három, aranyból készült darabot. Csakhogy erre már valamiért nem került sor, így

az értékes ékszerekre hozzávetőleg kétezer év múlva egy színházi rendező, Harsányi Zsolt és barátja, Bob Miklós állatorvos talált rá.

A leletek fontosságáról beszéltek a sajtóbemutatón Fotó: Haáz Vince

Harsányi elmondta, nyolc éve szerzett engedélyt fémdetektor használatára, de eddig csak szemétre bukkant, ez volt ez első alkalom, hogy értéket talált a talajfelszín alatt körülbelül fél méterre. „Az első ezüst darab után egy kis gödörre bukkantam, de

le kellett ülnöm, éreztem, hogy elgyengülök, amikor megláttam, mi van ott”

– idézte fel a történteket a rendező, aki kis ásót használt, majd finoman kiemelte az ékszereket a földből, hazavitte, és azonnal telefonált a múzeum igazgatójának. Az ezüst és arany ékszereket András Tihamér, a múzeum restaurátora egy hét alatt tisztította meg, kezelte és illesztette össze. Az újságírók számára ki is állították a leletet, majd elmondták, hogy azokat nemsokára Bukarestbe szállítják értékbecslésre, de

a Maros Megyei Múzeum tulajdonában maradnak,

annak gyűjteményét gyarapítják, és majd állandó kiállításon tekintheti meg a nagyközönség.

{A}

Daniel Cioată régész, a Maros Megyei Múzeum munkatársa, az antik korszak és a Dák Királyság kutatója is értékelte az erdőből előkerült kincseket, mondván, hogy teljes készletről van szó, amelynek minden darabja megmaradt, éppen ezért rendkívül ritkának és értékesnek számít.

Fotó: Haáz Vince

Hasonlóan értékes dák kori lelet a Csíkmadarason talált, tizennégy darabos ezüst ivókészlet. Legutóbb 2014 nyarán Maros megyében, Mezőmadarason bukkantak egy húsz darabból álló dák kori ezüstkincskészletre, amely szintén a múzeum tulajdonát képezi. Az sem egy lakott településről származik, hanem valószínűleg menekülés közben ásták el. A sajtótájékoztatón a múzeumot fenntartó Maros megyei önkormányzat elnöke, Péter Ferenc is megerősítette, hogy Bukarestből visszakerül a kincs, és Marosvásárhelyen lesz kiállítva.

Fotó: Haáz Vince

Lapunk érdeklődésére Soós Zoltán elmondta, nem egy valamikori dák településen, hanem az erdőben rejthette el kincseit a menekülő család. „Akkoriban is nagy értéknek számított egy ilyen kollekció, az egész család megélhetését, életben maradását biztosíthatta, hiszen a pénz értéke változó volt, sokkal megbízhatóbbnak számított az ezüst vagy arany ékszer, amit bármikor élelmiszerre, használati eszközökre lehetett váltani” – magyarázta a múzeumigazgató.

Jutalom jár a megtalálónak

A fémdetektoros keresés régészeti lelőhelyen tiltva van. A törvénysértést úgy lehet megelőzni, hogy mielőtt valaki elindul „kincset keresni”, utánanéz, melyek azok a lelőhelyek, amelyek a közelben találhatók vagy esetleg útba eshetnek, és azokat elkerüli. Ahol találtak már valami értéket, az régészeti lelőhelynek számít, így oda tilos visszatérni. A leletek megtalálójának a múzeum a becsült érték 45 százalékát fizeti ki jutalomként.