Az FK Csíkszereda mindig magyar lesz
A centenáriumi esztendő a csíkszeredai labdarúgásra is rányomja bélyegét – állítja Szondy Zoltán. Az FK Csíkszereda labdarúgóklub és a Székelyföld Labdarúgó Akadémia elnökével fociról, utánpótlás-nevelésről, „álcentenáriumról” beszélgettünk.
– A múlt heti hatalmas bravúr után (az FK Csíkszereda legyőzte a Bukaresti Dinamót a Románia Kupa nyolcaddöntőjében) egy héttel mi a helyzet a 3. ligás csapatukkal?
– Jelenleg második a bajnokságban, és a legjobb nyolc között van a Román Kupában.
– A csíkszeredai önkormányzat már megköszönte az FK Csíkszeredának a múlt heti pr-tevékenységet, hiszen egy országban közhírré tétetett, hogy Miercurea Ciuc neve magyarul Csíkszereda.
– Ezt a városvezetés hivatalosan nem köszönte meg, de ne feledjük el, hogy amikor Ráduly Róbert Kálmán polgármester a csíkszeredai utánpótlás-nevelés fejlesztését vállalta, pontosabban azt, hogy otthont ad mindennek, és infrastruktúrát is rendelkezésünkre bocsát, akkor
a magyarországi szakemberek úgy jöttek Csíkszeredába, hogy azelőtt Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön zárva voltak az ajtók.
Ez a csíkszeredai önkormányzat hozzáállásáról sokat elmond.
– Egy hónap állt rendelkezésére a csapatnak és a vezetőségnek, hogy felkészüljön a Dinamo elleni kupanyolcaddöntőre. Avasson be: mit igényel egy ilyen szintű szervezés?
– Kezdjük onnan, hogy ebben a tekintetben totális káosz az alap az országban, tehát innen indulunk ki. Sorsolás után megtudtam, hogy október 31-én, azaz szerdán lesz az összecsapás, néhány nap múlva viszont kiderült, hogy mégsem az eredeti dátumon, hanem november elsején este hét órától lesz a kupameccs. Jeleztem, hogy nincs esti világításunk, ugyanakkor azt is, hogy november elsején mindenszentek ünnepe van, tehát más időpontra van szükség. A Román Labdarúgó-szövetségnél egyet is értettek velem, de jelezték, hogy mindezt a kupameccseket leszerződő televíziótársaságnak kell elmondanom.
A televíziósoknál kopogtatva világossá vált számomra, hogy nem rólunk szól ez a meccs, hanem a Dinamóról.
Visszakérdeztem, hogy rendben, de akkor a Dinamo kifizeti nekünk az esti világítást, ha már róluk szól a mérkőzés? Jelezték, hogy ezt már a Dinamóval kell megbeszélnem. Egyébként nagyon sokan azt mondták, hogy inkább Sepsiszentgyörgyön játsszuk le a mérkőzést, mert ott van világítás. Megkérdeztem az edzőnktől, hogy van-e esélyünk a Dinamo ellen, ő azt válaszolta, hogy igen, főleg itthon. A többi már történelem.
– Helyezzük el ezt a találkozót a csíkszeredai és a székelyföldi labdarúgás kultúrtörténetében.
– Könnyű elhelyezni, mert ilyen szintű találkozó Székelyföldön még nem volt, most azonban hozzáteszem, hogy még lesz. Mondom ezt akkor, amikor olyan ifjúsági csapataink vannak, amelyekben több a válogatott játékos, mint a ballábas, így egyértelmű, hogy a csíkszeredai futball feljebb fog lépni. Ha az Isten is megsegít, akkor egyértelmű, hogy lesznek még ilyen mérkőzések Csíkszeredában.
– Térjünk rá az utánpótlás-nevelésre: beérni látszik az a munka, amit az akadémián végeznek. Hol tartanak most, öt évnyi munka után?
– A válasz egy rövid könyvet meg tudna tölteni, de megpróbálom nagyon röviden összefoglalni. Partnerünknek, a magyarországi Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia vezetőségének ősszel elmondtam, hogy a vállalt munkánkat, vagyis azt, hogy Székelyföldön újjáélesszük a labdarúgást, és magyar nyelvű edzésprogrammal eddzük a csapatokat, nos, a munkánk ezen felét mi tisztelettel és becsülettel elvégeztük.
Ma Romániában utánpótlás-nevelésben számítunk, ott vagyunk az első öt akadémia között.
Mostantól két út áll előttünk: az egyik, hogy körbedicsekedjük a térséget, hogy milyen ügyesek vagyunk, mennyi utánpótlás-válogatott játékosunk van, a másik út pedig, hogy nekifogunk a logikusan következő lépésnek, az alközpontjainkkal együtt profibb szintre emeljük a kiválasztást és a képzést. Tudni kell ugyanis, hogy
idén végez az első korosztályunk, amellyel csak mi foglalkoztunk, tehát az első olyan korosztály, amely a kezdetek óta egy felépített rendszerben fejlődött.
Ez a 2000-es korosztály, amelyet a szezon végén búcsúztatunk, és ki fog derülni, hogy milyen csapatoktól kapnak szerződést, hányan fognak megélni a labdarúgásból. Klubunk egyébként több menedzserirodával is kapcsolatban áll. A felnőtt csapatunknak is egy szinttel feljebb kell lépnie.
– Két számot azért említsünk meg, hiszen az olvasót is érdekli: az akadémián hány edző dolgozik, illetve hány gyerekkel foglalkoznak?
– Húha! Jelen pillanatban nálunk 4500 gyerek van regisztrálva, ám amikor ezt a számot mondom, akkor ebben benne van a csíkszeredai, piros-fekete egyenruhában sétáló kisgyerek és a Régen melletti Gernyeszegen a mi edzésprogramunk alapján focizó kisgyerek is. Edzőink száma az alközpontjainkkal együtt megközelíti a százat. A következő lépcső amúgy azoké a gyerekeké, akiket tudásuk alapján minden évben kiválasztunk, és kilencedik osztálytól beköltöztetünk hozzánk a bentlakásba, illetve az ifjúsági elsőosztályú bajnokságban játszanak. Itt 80 kiválasztott fiatalról beszélünk. Velük tucatnyi szakember foglalkozik; mellettük meg kell említeni az oktatási felelősöket, illetve azokat a tanárokat, nevelőket is, akik délután besegítenek nekik a tanulásban.
A felnőtt csapat stábját is külön kell említeni, ott is féltucatnyi szakember, egy komoly stáb dolgozik. A tiszta igazság azonban az, hogy amikor legutóbb megkérdezték tőlem, hányan dolgoznak nálunk, át kellett szaladnom a titkárságra, és ijedtem jöttem vissza, mert kiderült, hogy száz fölött van az alkalmazottaink száma, ebben nyilván benne vannak a szerződéses futballistáink is.
– Az FK Csíkszereda, a Székelyföld Labdarúgó Akadémia és a Márton Áron Tehetséggondozó Központ – mai szóval élve – egy csomagban működik. Hogy áll ezeknek az intézményeknek a finanszírozása?
– Nem titkoltan vannak nehézségeink, ami abból adódik, hogy csak az FK Csíkszereda létezik, amit 1904-ben alapítottak, mi pedig újraalapítottuk mint jogi személyt. Ez a jogi személy jelen pillanatban két alintézményt működtet: az egyik a Székelyföld Labdarúgó Akadémia, a másik a Márton Áron Tehetséggondozó Központ. Az akadémia költségvetése idénre biztosítva van, a tehetséggondozó központra azonban idén még nem kaptunk pénzt, de fogunk. Addig pedig saját jövedelemből és jóindulatból működtetjük. De hogy számokról beszéljünk,
a tehetséggondozó központ (vidékről származó tehetséges gyermekeknek biztosítunk bentlakást és egyfajta elitképzést) fenntartása évi 180 millió forintba kerül.
Ha hozzátesszük az akadémiát és az alközpontokat, akkor nagyon komoly összegről beszélhetünk. Egyébként ha már a pénznél tartunk, megemlíteném, hogy a focis gyerekeinkért több helyről is komoly ajánlatokat kaptunk, amelyek elgondolkodtattak minket.
– Említsen néhány példát.
– Ezek bizalmas információk, egyet azonban elmondok, ez a legegzotikusabb: a fehérorosz Dinamo Brest. Fehéroroszország második legfontosabb klubja az összes utánpótlás-válogatás játékosunkra ajánlatot tett. Egyébként ennek a csapatnak az elnöke a mindenki által ismert Maradona. Az ajánlat megtisztelő volt, de nyilván nem fogadhattuk el.
{A}
– Lassan lejár a 2018-as esztendő is. Hogyan zárná ezt az évet, mivel lenne elégedett december 31-én?
– Elégedett akkor lennék, ha a felnőtt csapatunk, továbbá az U19-es és az U17-es alakulatunk egyaránt első helyen állna. Az elit csapatoknál nyilván nincs feljutás, hanem döntőre esélyes helyről beszélhetünk. Továbbá
akkor lennék igazán elégedett, ha ez az álcentenárium keltette hisztéria nem nyomná rá a bélyegét a bíráskodásokra,
amivel a csapatainkat sújtják ebben az évben, idegenben és hazai pályán egyaránt. Mert meg vagyok győződve arról, hogy az a játékvezető, aki múlt csütörtökön újrarúgatta a tizenegyest, hazamenve jó románnak tartja magát, hiszen ő mindent megtett azért, hogy a centenárium évében nehogy továbbjusson egy magyar csapat. Ilyen stílusú bíráskodások eddig nem nagyon voltak, de ebben a szezonban a mesterségesen keltett hisztériának köszönhetően megsokszorozódtak, és engem kezdenek nagyon zavarni. Mindössze annyit tudtunk tenni ellene, hogy a Román Labdarúgó-szövetség fórumain jeleztem, számunkra az FK Csíkszereda így is, úgy is magyar csapat fog maradni. Többször elmondtam, most is megismétlem:
– Miért gondolja, hogy mesterséges a magyarellenesség?
– Miután lejátszottuk a Dinamóval a kupameccset, három napra rá fontos bajnoki mérkőzésünk volt Besztercén, ahol 500 ember fogadott minket azzal, hogy a Dinamo ellen Erdély velünk tartott. Ezeknek az embereknek az erdélyiség fontosabb, mint az, hogy lebozgorozzanak néhány piros-feketébe öltözött játékost. Ez mutatja, hogy nem csak ellenségeink vannak.
{K1}