Székelyföldi pityóka: a rossz beárazás miatt nem lehet hosszú távra tervezni

Óriási áringadozások hátráltatják a nyereséges burgonyatermesztést a Székelyföldön, egyik évről a másikra háromszorosára emelkedhet, de le is csökkenhet a termény ára, így a gazdák nem tudnak hosszú távra tervezni.

Mint Könczei Csaba, a Kovászna megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője rámutatott, Háromszéken jók a természeti adottságok a krumplitermesztésre, sok családnak jelent bevételi forrást ez a kultúra, ám gondot jelent az árképzés módszere.

Tavaly például 25 bani volt egy kilogramm burgonya, idén viszont 1-1,20 lejt is elkérnek érte, a kiszámíthatatlanság viszont mindenkinek rossz.

Mint a szakember részletezte, a kis- és közepes gazdák vannak többen, ők alakítják az árakat, de nem számolnak önköltségi árat, veszteséggel termelnek, a jövedelem számukra a területalapú támogatás.

– ecsetelte a tapasztalatokat. Ez viszont – tette hozzá – megnehezíti a termelést üzletszerűen végző nagygazdák helyzetét, hiszen ők korszerű technológiát használnak, nagy befektetéssel érnek el eredményt.

Bartha János az egyik háromszéki mezőgazdasági nagyvállalkozás tulajdonosa elmondta, hektáronként 15-30 ezer lej is lehet a befektetés, így lehet, hogy a kisebb termelőknek elég az 50 banis kilogrammonkénti ár, ám ez a nagyoknak mindenképpen veszteséget jelent.

– vallja Bartha, aki szerint az lenne a megoldás, ha a kisebb termelők szövetségbe tömörülve ráállnának a jó minőségű étkezési krumpli termesztésére, és közösen értékesítenék a nagyáruházaknak. Amíg ez nem történik meg, évente megismétlődik, hogy minden szeptemberben, amikor pénzre van szükségük, potom áron eladják a pityókát.

Tánczos Barna szenátor, az RMDSZ mezőgazdasági szakpolitikusa azonban úgy véli:

a gazdákat csak a kényszer viszi rá a szövetkezésre.

Az elmúlt években gyakran külső behatásra jöttek létre a Székelyföldön termelői és értékesítői szövetségek, ám ezeket szét is verték a nem megfelelő hozzáállással, a nem üzletszerű gondolkodás hiányával.

– részletezte Tánczos Barna. A gondokat ecsetelve rámutatott: rendkívül polarizálódott a hazai mezőgazdaság,

a termőföldek többségét a gazdák egy százaléka birtokolja, a sok kisgazda pedig kis területeken gazdálkodik.

Meglátása szerint az is gondot jelent, hogy nem létezik középosztály, hiányoznak az integrátorok, a kis- és közepes gazdák által működtetett szövetkezetek és vállalatok, amelyek azt a hozzáadott értéket tudnák biztosítani.