Kós Károly-emlékelőadással kezdi az évadot az Udvarhely Néptáncműhely

Kovács Eszter 2018. október 08., 19:17

Az előadás feladata elsősorban nem a szórakoztatás, hanem hogy elgondolkodtassa a nézőt, nyomot hagyjon, vallja Könczei Árpád. A rendező, koreográfus munkája az Udvarhely Néptáncműhely évadnyitó előadása: a Kós Károlynak emléket állító Kiáltó szó a centenáriumi év jegyében született.

Az évadnyitó előadást csütörtökön nézheti meg a székelyudvarhelyi közönség Fotó: Haáz Sándor

A kulturális intézmény vezetőjének feladata, hogy tematizálja az évad előadásait, ezért kérte fel Orendi István, az Udvarhely Néptáncműhely igazgatója tavaly nyáron Könczei Árpádot egy olyan produkció létrehozására, amelynek témája, ha nem is közvetlenül, a centenáriumi évforduló. „A témát István adta, hiszen Kós Károly emlékére még nem született előadás” – magyarázta a rendező-koreográfus.

Kalotaszeg: a kezdet

Könczei öccsét, a Kolozsváron élő és tevékenykedő Könczei Csongor néprajzkutatót, aktív néptáncost is bevonta az alkotófolyamatba: ő jegyzi tehát a forgatókönyvet. „A Kiáltó szó elképzelés és az alap forgatókönyv Csongor ötlete. Mégpedig így indul: Kalotaszeg Trianon előtt. Azért Kalotaszeg, mert Kós Károly Erdélyt választotta Trianon után, Sztánán földet vásárolt, és felépítette akkor még nyári rezidenciának azt, amit úgy hívunk, hogy Varjúvár. Mivel ő sem tudta még 1910-ben, hogy mit hoz tíz év múlva a jövő, odaköltözött. Feleségül vette a türei pap leányát, és ott élt” – elevenítette fel az életrajzot Könczei.

Kalotaszeg: a vég

Az előadás közepe már az első világháborúba vezeti a nézőt: erdélyi katonasorsok a háborúban, egy, a front mögött lévő katonatársaság a kiképző őrmester hiányában kivetkőzik magából és mulat. „Ebbe a mulatságba szimbolikusan megjelennek az otthon maradt feleségek, szeretők is. Párhuzamos világ ez, ugyanis a nők csak a férfiak fantáziájában vannak jelen” – avatott be a rendező. A mulatságnak azonban rövidesen véget vet a kiképző őrmester érkezése, majd – az előadás csúcspontján –

a háború borzalmait elevenítik meg a táncosok a színpadon.

A produkció harmadik jelenete ismét Kalotaszegen zajlik, azonban nem közvetlenül az első világháború után, hanem a másodikat követően, amikorra már kiépült a kommunista rendszer. „A programfüzetben is szereplő patefon az előadásban is megjelenik: a hangszórón keresztül egy-egy kulcsfontosságú idézet hangzik el az egyik szimbolikus szereplő révén” – árulta el Könczei.

Fotó: Haáz Sándor

Van jövő, ha van gyermek

Az előadás vége meglepetés, annyit azonban elárult az alkotó, hogy már Kós Károly is megfogalmazta, csak akkor van jövő, ha van gyermek is. „Fogy a magyarság, de fogy Európa is. Máskülönben ezt Kós Károly is tudta, azt mondta, akkor lesz jövője a kalotaszegi magyarságnak, ha az akkori 35 ezres közösség 65 ezres lesz. Ehelyett 15 ezres lett” – így Könczei.

A produkciót először október 5-én Budapesten, a felújított Hagyományok Háza megnyitóján adta elő a társulat, itthon október 11-én, csütörtök este hét órától tekintheti meg a nagyérdemű a Művelődési Ház nagytermében. Az előadás jelmeztervét Fülöp Hajnalka készítette, közreműködött Nagy Norbert és Szűcs-Olcsváry Gellért, továbbá Fülöp Attila mv. és a Kedves zenekar. A zenei összeállítás, a játéktér kialakítása, a koreográfia és a rendezés Könczei Árpád munkája.

{A}

A Kiáltó szó

„A Kiáltó szó Kós Károly 1921-ben Zágoni Istvánnal és Paál Árpáddal közösen kiadott röpirata. Az »ifjú és naiv szellemi munkás triumvirátus« – ahogyan az együttest később Kós nevezi – fellépésével megtörte az akkori magyar vezető körök hirdette passzivitást, elutasította a menekülésszerű repatriálást, és az új helyzetbe való reális beilleszkedés végett politikai cselekvésre szólította fel a Romániában kisebbséggé vált magyarságot. »Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk hát a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája« – hirdeti Kós Károly Kiáltó szó Erdély, Bánság, Körös vidék és Máramaros magyarságához! című manifesztumában. A Kiáltó szó című előadással emléket kívánunk állítani Kós Károlynak, illetve a száz éve kisebbségi létbe került erdélyi magyarság jelen helyzetére kívánunk reflektálni, Kós Károly szellemében, hirdetve az erdélyi értékeket, a magyarság önállóságát, megmaradását, jelenét és jövőjét” – írja az előadást inspiráló Kós Károly-i gondolat margójára Könczei Árpád.