Főszerkesztőváltás a Székelyhon-lapoknál

Távozik tisztségéből Szőke László. A Székelyhon napilapok főszerkesztője az Erdélyi Médiatér Egyesület médiaportfóliójánál marad. A miértről és hogyanról kérdeztük.

– Alig két hónapot töltött a napilapok élén, máris továbblép. Vagy mégsem?

– Hát, elsősorban azért töltöttem csak ennyit a napilapok élén, hogy mindazoknak, akik szívesen főszerkesztő uraztak, nehezebb legyen. De a viccet félre téve, nekem inkább a teremtés az igazi kihívás, a lételemem: létrehozni valamit, amiben hiszek, s amire többen azt mondják, lehetetlen, túl kockázatos, agyament vagy biztos bukás. Aztán kiderül, hogy a hittel véghezvitt elképzelés működhet, lassan feláll az új működési rend, és ezzel el is kezdődik az igazán nagy kreativitást mellőző rutin.

Ez a halálom, amikor be kell sorjáznom, amikor a szabályok fontosabbak, mint az évtized ötlete 

– mondjuk –, jóllehet egyértelmű, hogy a biztonságos és hatékony működésnek fontos biztosítékai (ha nem a legfontosabbak) a rend, a fegyelem és a racionalitás. De én, ha tartósan ilyen környezetbe kerülök, elvérzek, alábbhagy az érdeklődésem, odalesz a tűz, ami nélkül nem igazán jó tengetni a mindennapokat – szakmámban sem.

Apropó, Székelyhon, azért valójában nem két hónap az, hanem majdnem három év, hiszen az Udvarhelyi Híradó élén 2015 decemberétől vagyok. De nézzük csak a lapot, a Székelyhont, a négy mutációját, s az átalakulást. Elismerem, hozzányúltunk a szent tehénhez, ami a berögzültségen, a megszokásokon és olyan hiedelmeken alapult, melyek szerint nem baj, ha minőségileg nincs a csúcson egy helyi lap, de legalább a mienk, s ezért vesszük-olvassuk. A lokálpatriotizmus ideig- óráig elnyomhatja ugyan a minőségi hiányosságokat, de tartósan halált eredményez, üzleti tervet alapozni kizárólag erre, balgaság, főleg, hogy azért ma már mindenki olvas-talál az interneten jól megírt tartalmakat/írásokat. Azzal, hogy egy virtuális szerkesztőség készít négy mutációt, azaz a jó újságíró-szerkesztő Székelyföldön bárhol lakhat, nos, minőségibb írások jelennek meg a Székelyhon lapcsalád mindnégy lapjában annál az egyszerű oknál fogva, hogy nagyobb a merítés.

{A}

De el kell szakadni attól a lázálomtól is, hogy Székelyföldnek lesz négy-öt világvárosa. Nem lesz, maximum megtanulnak egymás különbözőségére és erősségeire alapozni, együttműködni és így, régióban gondolkodva létezhet valamilyen jövő(kép). Különben minden székelyföldi „világváros” beledöglik saját sarába, önnön kisszerűségébe. Mert mi megfordultunk a lovon:

lehet, hogy mi, székelyek különbözők vagyunk, de Székelyföld egy. Ezt szeretnénk erősíteni.

És igen, a jövő érdekel, ezzel is fogok, akarok foglalkozni: mit és miként fog olvasni, honnan fog tájékozódni közép- vagy hosszútávon a székelyföldi magyar? Ebben hogyan lesz részünk? Ezek a kérdések foglalkoztatnak...

– Konkrétan milyen új feladatról van szó?

– Továbbra is urazhat, akinek ez a fontos, hiszen az Erdélyi Médiatér Egyesület médiaportfóliójának fejlesztési igazgatója leszek. De a címtől eltekintve, a jövővel kell/akarok foglalkozni, illetve a különböző, társult médiumok együttműködésével. Hogy egymást hogyan segíthetik? Milyen témákkal foglalkozzanak és milyen mélységben? Figyelni, keresni, kutatni, hogy Székelyföldön, Erdélyben melyek azok a szellemi műhelyek, kezdeményezések, melyek értéket teremtenek? Tudunk-e segíteni nekik, s ha igen, hogyan, illetve ők akarnak-e élni azzal a lehetőséggel, amivel a médiaportfóliónk támogatása, a velünk való együttműködés járhat?

Így lesz mesterségem címere az, hogy nyitott szemmel járjak...

De bővülnie kell annak a horizontnak, melyen túl is van/lehet feladatunk. Közös ügyeink vannak a Székelyföldön túliakkal is, azaz a szórvánnyal, Erdéllyel. A közösség nyilvánosságát, a médiateret, ahol dolgainkról beszélhetünk ki kell terjeszteni egész Erdélyre: a tömbmagyarság erejéből (ha van ilyen, márpedig van!) profitálnia kell a szórványmagyarságnak is, miként nekünk, elkényelmesedett tömbmagyaroknak is adhatnak megszívlelendő üzenetet és példát azok a régiók, ahol többször kap pofont valaki azért, mert magyarul beszél, mint például Székelyudvarhelyen. De, ha komolyan akarjuk venni magunkat, akkor küldetésünk van Délvidéken, Felvidéken, Kárpátalján is, hiszen hozzájuk képest mi vagyunk számbelileg többen, gazdasági erőnk is nekünk nagyobb, így kutyakötelességünk mindazt a tapasztalatot és értéket átadni, amit talán nekünk sikerül itt teremteni.

– Hogyan képzeli el mindezek gyakorlatba ültetését?

– Mondok egy példát. A Nőileg, ez a minőségileg egyre jobb női magazin is hozzánk tartozik. De van több rádiónk is. Nos, szakmai kihívás, hogy azt az értékes tartalmat, ami a Nőilegben megjelenik, miként juttathatjuk el kereskedelmi rádiónk hallgatóihoz is? Ha már van egy alkotói műhelyünk, ahol érték születik, akkor annak elérhetőségét, hatását miként tudjuk növelni, kiterjeszteni? Ezek mind olyan kérdések, melyekkel foglalkozni kell, médiaportfóliónk bővülésével egyre többet és egyre mélyebben. Ez is feladatom.

– A Székelyhon-lapok vezetését Kozán István veszi át...

– Jó kezekben lesz a Székelyhon lapcsalád. Kozán István egy Csíkban szocializálódott szentegyházi, aki nem idegbajos. Úgy csíki, hogy közben udvarhelyszéki is. Alig várom, hogy valamelyik lánglelkű udvarhelyi újgazdag vállalkozónk azért rázza a panaszfát, mert Kozán Istvánról úgy pattant le szánalmas egójával, mint bögöly a szentképről. És ezt majd meg is írom, mert eltűnni azért a napilapokból sem fogok, mint szerző-újságíró továbbra is vagyok, jelen leszek...