Legjobb úton – film, amit a szereplők is alakítottak

Tamás Attila 2018. szeptember 19., 18:07

Túri Bálint Márk Legjobb úton című filmjét vetítették kedden este a Filmszeredán. A csíkszeredai bemutatón jelen lévő rendezővel Beretvás Gábor filmesztéta beszélgetett a vetítést követően, de a főként diákokból álló közönségnek is voltak észrevételei.

Túri Bálint Márk és Beretvás Gábor. A generációs film tapasztalatairól beszélgettek Fotó: Kelemen Kinga/Filmszereda

„A kritikusok szívesen fogadták, illetve jól fogták a film szelét vitorlájukba:

nevezték ezt az alkotást roadmovie-nak, anti roadmoive-nak, generációs filmnek is.

Ez neked az első nagyjátékfilmed, amely kis költségvetésből, nem hagyományosan, a mecenatúra elvárásai szerint teremtődött, illetve forgott” – mondta el felvezetésképp a rendezővel beszélgető Beretvás Gábor filmesztéta, hozzátéve, hogy a rendező Amszterdamban is tanult, és ott készült el ez a film.

„Nekem ez a film volt a diplomamunkám, pontosabban ennek az alkotásnak egy korábbi verziójával diplomáztam az amszterdami filmakadémia mesterszakán. Ez nem elsővágott, hanem egy későbbi verzió volt, azonban ezt még egy nagyon hosszú utómunka követte: újravágtuk, illetve hozzáforgattunk jeleneteket, így hosszú utat tett meg az alkotás” – mondta el a Legjobb úton rendezője. Hozzátette, az akkor még két és fél éves szak úgy működött, hogy minden diák kapott egy keretösszeget, amiből gazdálkodhatott, és arra költhette, amire akarta. „Én ennek az összegnek a nagyrészét a félretettem a filmemre, ami így is rendkívül kis költségvetésből, mintegy 9 ezer euróból valósult meg” – mondta.

Beretvás Gábor arról is faggatta a rendezőt, hogy

mivel amatőr szereplőkkel dolgozott, és a főszereplőt alakító színésszel együtt írta a forgatókönyvet, egy meglévő történetben gondolkodott, vagy ez folyamatosan alakult?

A rendező elmondta, a folyamat úgy indult, hogy már nagyon régóta szeretett volna együtt dolgozni Ferivel (a Nándit alakító Cservenka Ferenc – szerk. megj.), és körülbelül annyi volt meg a történetből, hogy egy srác hazajön rövid időre, de vár egy vízumra, amivel továbbmehet. „Ebből indultunk ki, és nagyon hosszasan dolgoztunk Nándinak a karakterén, utána a forgatókönyvet is átírtuk nagyon improvizatív módon.

Tulajdonképpen egyfajta szerepjáték gyanánt prezentáltam neki a történetlehetőségeket, és ő hozott bizonyos döntéseket Nándit játszva

– fejtette ki Túri Bálint Márk.

„Generációs filmként is említik az alkotásodat. Mennyire érzed ezt relevánsnak? Mennyire a te generációd filmje ez?” – tette fel az újabb kérdést a beszélgetőpartner. A rendező szerint

ez egy „így jöttem film”, és mivel ő is tagja annak a generációnak, amelyről szól, pozitívumként könyveli el ezt a jelzőt, mivel azt mondják róla, hogy sikerült a generációja bizonyos problémáit megfogni.

A kérdező hozzátette, hogy nem ez az egyetlen ilyen alkotás a témában, mivel nemrég jelent meg a Remélem, legközelebb meghalsz című film, ami a mostani középiskolások problémáiról szól. Az is kiderült, hogy mivel főszereplő adott volt, köréje kellett gyűjteni még amatőr és profi színészeket.

{A}

„Miközben írtuk a forgatókönyvet, egy ponton már körvonalazódott, hogy milyen szereplőket keresünk. Alternatív színházak előadásait jártam, és ott találtuk meg azokat a színészeket, akik eljátszhatják az általunk kitalált karaktereket. Az idősebb karaktereket természetesen nem itt találtuk meg, többek között feltűnik Székely B. Miklós is. Ezeknek a színészeknek a megtalálásában segített egy kiváló castingdirektor” – részletezte a produkciós folyamatot a rendező.

Fotó: Kelemen Kinga/Filmszereda

„A történet tulajdonképpen a női főszereplőn csattant. Ő hogyan került bele a produkcióba?” – tette fel az újabb kérdést Beretvás. „Lilit (a Szilvit alakító Lili Walters – szerk. megj.) már régóta ismertem, és foglalkozott már színjátszással. Akkor volt ez a zenekaruk, amely azóta feloszlott, de a zenéje benne van a filmben, Lili pedig akkoriban kezdett gondolkodni, hogy kicsit komolyabban foglalkozzon színházzal, és én akkor éreztem meg, hogy nagyon passzolna erre a szerepre.

A színészek amúgy nagyon sokban alakították a történetet

– válaszolt a rendező.

Az alkotás elemzése közben az is elhangzott, hogy a film tónusa alapjáraton fekete-fehér, kivéve az animációs részeket, amikor „kiszínesedik”. A rendező elmondta, hogy

azért döntött a fekete-fehér ábrázolás mellett, mert a főszereplő Nándi visszatér az emlékei helyszínére, és ennek pont a fekete-fehér színvilág felelt meg.

Ennek pont az ellentéte az animáció, amelyben a főszereplő belső világába nyerünk bepillantást, az viszont már előremutat, ezért lett minimalizáltan színes.

Arra a kérdésre, hogy mi a rendező kötődése a történethez, Túri Bálint Márk elmondta, hogy ezek főként az ő tapasztalatain alapulnak, hiszen ő is több évig külföldön élt. „A főszereplő azért lett zenész, mert az őt alakító színész a múltban zenész szeretett volna lenni, és ezt beemeltük a karakterbe.” Mint részletezték, a történetben Nándit sok kallódó karakter veszi körbe. Ő az, aki körbeutazta a fél világot, és hazatérve azt látta, hogy megkeseredett emberek maradtak a régi környezetében.

Tulajdonképpen Nándi is egy kallódó karakter, csak egy kicsit másképp: ő az, aki rácsodálkozik az egykori ismerősei életére

– hangzott el.

A beszélgetésbe a nézők is bekapcsolódtak, és nemcsak kérdéseket tettek föl a rendezőnek, hanem többen azt is megosztották, hogy milyen hatással volt rájuk a film, illetve hogyan látták és értelmezték a történetet. A hamar interaktívvá váló közönségtalálkozón konkrét cselekményszálak kapcsán is tapasztalatokat cseréltek a résztvevők, és felmerült az is, hogy ha a rendező most készítené a filmet, akkor lehet, hogy teljesen más lezárást adna neki.