Élmények New Yorkból – a US Openen jártunk
Lassan tíz éve már annak, hogy egy nemzetközi nyílt teniszbajnokságon való részvétel is felkerült a bakancslistámra. Soha nem gondoltam volna, hogy épp az egyik legtávolabbira jutok majd el.
A rendezvénynek 1978 óta a New York-i Flushing Meadowsban található USTA Billie Jean King National Tennis Center ad otthont. Nevét a négyszeres US Open-bajnok amerikai teniszezőnőről kapta.
A helyszínt személygépkocsival vagy tömegközlekedési eszközökkel lehet megközelíteni. Ha személyautóval megy az ember, a létesítmény közelében már hatalmas dugók alakulnak ki, és elképzelhető, hogy a mérkőzés végét csípi csak el. Amúgy a 35 dolláros parkolási díj igazán csekélység a 170–3500 dollár között mozgó napijegyárakhoz kepést.
{A}
A Wall Streetről indulva metróval egy óra alatt jutottam el a US Openre úgy, hogy induláskor csak a célt tudtam, a telefonom elromlott, ráadásul angoltudásom sem a legfényesebb…
Váltani csak egy helyen kellett, és hamar megnyugodtam, hogy odatalálok, mivel a szerelvényen utazók háromnegyede a US Openre igyekezett.
Szerbekkel utaztam együtt a vonaton, jöttek kedvencüknek, Novak Djokovicnak szurkolni, aki aznap este kilenc órától játszotta a negyeddöntőt a Roger Federert búcsúztató John Millman ellen.
Nemegyszer átfutott az agyamon, hogy ha a svájci teniszcsillag nem esik ki, akkor egy Federer–Djokovic mérkőzést nézhettem volna meg.
A Meets megállóban a szerelvény kiürült, és emberek százai hömpölyögtek egy szélesebb, a parkoló fölött átívelő fahídon a létesítmény felé. A belepéshez először egy, a reptérivel azonos biztonsági ellenőrzésen esett át mindenki, a csomagokat külön tálcákban vizsgálták meg. Mindenki csak a biztonsági kapukon keresztül léphetett be a helyszínre.
Ezt követően a jegyeket ellenőrizték. A procedúra csupán két percet vett igénybe, különösebb sorbaállás nélkül.
Bent az először ide látogatók csapdájába estem én is, folyamatosan fényképezgettem, holott már elkezdődött az amerikai Madison Keys és a spanyol Carla Suárez-Navarro mérkőzése. A sétányok, a bárok, teraszok mind tele voltak, és természetesen bármerre néztél, képernyőkön akadt meg a szemed.
Mivel még nagyon meleg volt, sokan a szökőkút partján ültek, és kivetítőn nézték a női negyeddöntőt.
A mérkőzés helyszíne az Arthur Ashe Stadion elnevezésű center pálya volt, de ezzel párhuzamosan a különböző pályákon ifjúsági női, férfi, valamint páros meccsek is zajlottak. Azért a legnagyobb érdeklődés a női negyeddöntő iránt volt.
A mintegy 23 700 férőhellyel rendelkező Arthur Ashe Stadion önmagában lenyűgöző látvány, a világ legnagyobb teniszstadionja. A médiának az utolsó szinten két elkülönített rész van fenntartva, míg a középső rész a különleges bánásmódban részesülő vendégeké (VIP) volt.
A folyosókon étkezők, bor- és sörpultok sorakoznak. A harapnivalók nem sokkal drágábbak, mint a belvárosban, viszont egy pohár sört 11 dollárért, egy pohár bort 15 dollárért, míg egy koktélt 17 dollárért mérnek. Itt viszont már kígyózó sorokkal találkozunk.
A női mérkőzés nem volt annyira izgalmas, az amerikai színekben játszó Madison Keys viszonylag gyorsan búcsúztatta spanyol ellenfelét. A hazai pályán szereplő játékosnak végig drukkolt a közönség, és viharos tapssal jutalmazott egy-egy szép, megnyert labdamenetet. Végül a nézők vágya valóra vált, Keys két játszmában, 6:4, 6:3 arányban nyert.
A női mérkőzés után a férfi negyeddöntő következett, és a meccs kezdésére már abból is lehetett következtetni, hogy
a kinti teraszok, bárok és – a még mindig tartó hőség ellenére – a szökőkutak környéke is kiürült, a terem pedig színültig megtelt.
A US Openen nagy népszerűségnek örvend Djokovic, de elég sok ausztrál is jelen volt honfitársát biztatni. A mérkőzésen sok szép és látványos labdamenet volt, amelyeket a közönség – a nyerő féltől függetlenül – nagy tapssal díjazott. Djokovic olykor-olykor a rá nem annyira jellemző ideges játékot hozta, ami mindig pontvesztéshez vezetett.
A tíz nap fáradtsága, valamint a nagyon nagy meleg mindenképp rányomta bélyeget a két teniszező játékára. A mérkőzés kezdetekor 28 Celsius-fok körüli hőmérsékletet mutattak a hőmérők, viszont a magas páratartalom miatt ez sokkal többnek tűnt.
Djokovic kétszer, míg Millman háromszor cserélte át a mezét. A mérkőzést végül három játszmában, 6:3, 6:4, 6:4 arányban a szerb játékos nyerte, aki aztán meg sem állt a végső győzelemig.
A 3 óra 15 perces fináléban Djokovic három játszmában megverte a 2009-es bajnok Juan Martín del Potrót, ezzel harmadszor nyerte meg a US Opent, és pályafutása 14. Grand Slam-torna-győzelmét ünnepelheti.
A női páros döntőjében a 2. helyen kiemelt Babos Tímea–Kristina Mladenovic magyar–francia kettős döntő szett tie-breakben kikapott a 13. helyen rangsorolt Ashleigh Barty–Coco Vandeweghe ausztrál–amerikai párostól. A mérkőzésen Baboséknak három meccslabdájuk volt, ám Bartyék mindet hárítani tudták.
Fazakas Annamari