Szívesen énekelnek együtt a Kisboldogasszony Egyházi Kórus tagjai

Templomba járó helybéliek alkotják a Csíkrákos-Göröcsfalva-Csíkvacsárcsi harminchét tagú egyházi kórusát. A nagy múltú énekkar tagja elkötelezettek, szívesen énekelnek, s fő motivációjuk egy jó közösség tagjának lenni.

Több mint nyolcvanéves múlttal rendelkezik Csíkrákos-Göröcsfalva-Csíkvacsárcsi egyházi kórusa, ezt bizonyítja ugyanis az egyházközség jelenlegi énekkarának egyik tagja által megőrzött, 1937. szeptember 8-án készült fénykép – tájékoztatott Bíró Attila. A helyi kántor azt is megjegyezte, habár ez a legrégebbi fénykép, ami a kórusról fennmaradt, valószínűnek tartják, hogy már az elkészülte előtt is működött énekkar az egyházközségben. Ő maga tíz éve szolgál az említett falvakban, akkor egy működő kórust vett át elődjétől, s azóta is többségében az akkori kóristákkal dolgozik együtt.

Mint megtudtuk,

a 37 tagú énekkarban az idősödő korosztály tagjai vannak többségben, a legfiatalabbak pedig a húszas éveikben járnak.

Az elkötelezett kórustagok miatt az évek során jelentősen nem változott a kar összetétele, csak azok álltak ki a kórusból, akik kiöregedtek belőle. S habár a fiatalokat nehéz bevonni a kóruséneklésbe, rendszerint sikerült a kimaradt tagok helyére újakat találni, megtartva így a 35 körüli létszámot – avatott be kórusvezető. Továbbá megjegyezte,

elsősorban a templomba járó helybéliek közül kerülnek ki az énekkari tagok, akik szívesen járnak misékre, énekelni.

Azzal kapcsolatban, hogy miért a Kisboldogasszony nevet választotta magának a kórus, Bíró Attila elmondta, mivel három faluból – Rákosról, Göröcsfalváról és Vacsárcsiból – származnak az énekesek, emiatt úgy látták jónak, hogy a plébániatemplom védőszentjének nevét vegyék fel. Korábban ugyanis Rákos-Göröcsfalva egyházi kórusaként emlegették őket, ami nem fedte a valóságot. A településenkénti eloszlás miatt a szólampróbákat is sokáig külön tartotta a kántor – Göröcsfalván gyűltek össze a helyiek és a rákosiak, míg a vacsárcsiak egy másik alkalommal falujukban próbálhattak –, s csak a begyakorolt művek közös próbájára kellett mindenkinek összegyűlnie.

Az utóbbi két évben viszont a településenkénti szólampróbákra nem volt szükség, mivel a vacsárcsiak megszervezték, hogy átutazzanak a rákosiak és göröcsfalviak próbájára

– avatott be a kántor, hozzátéve, hogy számára ez nagy könnyítés.

A mezei, gazdaságbeli munkák miatt nem tartanak egész évben próbákat, hanem az ünnepek előtt egy-egy hónappal rendszeresítik azokat. Ez alól csak a húsvéti időszak kivétel, akkor ugyanis a nagyböjt elejétől, hamvazószerdától kezdenek gyakorolni, hogy kellőképp felkészülhessenek az ünnepkörre.

A próbák jó hangulatban zajlanak, hiszen az éneklés mellett sok egyébről is szó esik a találkozásokon, ahogyan egymás felköszöntéséről sem feledkeznek meg.

Mindezek mellett évente egyszer közös majálison is részt vesznek – részletezte a kántor. Meglátása szerint talán épp a jó közösség az, ami motiválta a kórustagokat, hogy ennyi éven keresztül kitartsanak a kóruséneklés mellett.

Bíró Attila azt is kifejtette, hogy rendszerint a nagyobb egyházi ünnepeken, templombúcsúkon énekel a kórus, valamint rendszeresen részt vesznek a Felcsíki Egyházi Kórustalálkozón is. Ez utóbbi nagy élményt jelent a kórustagoknak, hiszen ott

lehetőség nyílik más kórustagok megismerésére, s több jó kapcsolat alakul ki olyankor.

Kérdésünkre azt is elmondta a karvezető, hogy munkájukat, a kórustalálkozókra való utazást a helyi plébános és egyháztanács támogatja. A szükséges kottákat, mappákat a kántor ügykezeli és sokszorosítja, ehhez nem igényelnek hozzájárulást. Egyelőre kórusruhák vásárlását nem fontolgatják, mivel a legjelentősebb fellépéseken szívesen viselnek székelyruhát az énekkari tagok.