Mentalitásváltásra van szükség a cukorbetegek körében: életet menthet a megkülönböztetés

Megbarátkozni azzal a kórral, amely egyre több személynek alakítja át életét, tudni, mit jelent az a tetoválás, mely egy kört, benne T1 vagy T2 feliratot és alatta a dibetes szót tartalmaz – ez is a célja a cukorbeteg gyerekeknek szervezett tábornak, mely az elmúlt héten zajlott Gyergyószentmiklóson.

Van, aki szégyelli betegségét, van, aki távol tartja magát a cukorbetegektől. Az alábbiakban nem róluk lesz szó. Olyan gyerekekről és felnőttekről beszélünk, akik a cukorbetegség miatt tudatosabb életformára álltak át, akik összetartanak, keresik egymás társaságát. Tisztában vannak azzal, hogy

a kór létének eltitkolása életveszélyes lehet, ezért vállalják fel például azt, hogy tetoválás kerüljön a bal csuklójukra.

Az életük megmentéséhez, életkörülményeik jobbá formálásához sokan kívánnak hozzájárulni tehetségük, lehetőségük szerint.

Az elmúlt héten a gyergyószentmiklósi négyes kilométernél szervezett cukorbetegek táborában szép példa mutatkozott az összefogásra, pártolásra. Így például

a közösségkovácsoló kézműves tevékenységeket idén is felvállalta Szőcs Zsuzsanna pszichológus.

Hat esztendeje, amióta a Hargita Megyei Cukorbetegek Egyesülete Gyergyószentmiklóson tábort szervez, ő szaksegítőként van jelen, és immár második éve, hogy férjét is bevonta a segítésbe. Lutz Levente ottjártunkkor a honfoglalás korába kalauzolt vissza, éppen a jurtaállítással végzett. A táborlakók már kívülről fújták, mi az előnye a magyar jurtának, hogy a tetején a kör, mely az égre enged kitekintést, maga a tündök. Így a csillagos mennyezet tündököl, de ha nem stabilan van összeállítva a jurta, akkor a tündök öl.

Sok-sok kérdés közepette tartotta meg rendhagyó történelemóráját Lutz Levente, honfoglaláskori viseletet, harci eszközöket és háromszáz éves fanyerget is bemutatva.

A magyar ősök leleményessége igencsak tetszett a tábori seregnek, és izgalommal láttak hozzá, hogy a nyíllal is közelebbi ismeretséget kössenek.

Évről-évre nő a cukorbetegek száma, az ötnapos tábor is egyre népesebb. Idén 45 táborozó verbuválódott, a gyerekek számára e lehetőség ingyenes, a kísérő szülő is minimális hozzájárulást kell befizessen.

A költségeket ugyanis fedezik olyan vállalkozók, akik e betegség kapcsán érintettek vagy megérintődnek. Van, aki kifejezetten kéri neve elhallgatását a szervezőktől, mások viszont Isten fizesséért segítenek.

Így az a fogorvos, amely ingyen vállalta a tábor idején jelentkező gyerekek ellátást, vagy az a pékségtulajdonos, aki egy új, kifejezetten cukorbetegeknek való kenyeret készített el, és a táborlakók voltak, akik először fogyaszthatták, majd csak később kerül a kereskedelembe.

Voltak magyarországi segítők is. Egy csapat, akik ingyen és bérmentve vállalták a tetoválást azok számára, akik ennek fontosságát belátták.

– tájékoztatott Suciu Zita táborvezető.

Márton István a kitalálója ennek az életmentő logónak, amelynek felvarrásához önkéntes tetoválókat toboroz, hogy minél több cukorbeteg tünete beazonosítható legyen, és így mielőbb szaksegítséget kaphasson.

Nagy nyitottságról árulkodik az, hogy tizennégyen kérték a tetoválást, mert sokan vannak, akik azért nem igénylik, mert a megkülönböztető jelet megbélyegzésnek tartják.

Mentalitásváltásra van szükség, hogy senki se gondolja: ezt a betegséget lehet vagy érdemes letagadni – fogalmazott Suciu Zita, hozzátéve, a táborok a közösségkovácsolás mellett egymás és a betegség elfogadásában is szerepet játszanak. Azt reméli, mindig lesznek segítők, hogy ingyenesen szervezhessék meg ezeket az együttléteket. Fontos az is, hogy az együttlét mindenkire vonatkozik, a tábor nyitott, bárkit szívesen látnak, hogy jobban megismerjék a cukorbetegek világát.