Felemás tapasztalatok a duális képzésről

Hargita megyében először Székelyudvarhelyen indult tavaly duális képzés – két szakközépiskola is indított egy-egy osztályt kísérletképpen, hogy vonzóbbá tegyék a szakmatanulást. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mik az első év tapasztalatai.

A Nyugat-Európában jól bevált, német mintára kidolgozott oktatásszervezési forma lényege, hogy a klasszikus hároméves szakoktatással szemben itt a helyi gazdasági szereplők kezébe kerül a gyakorlati képzés lebonyolítása, akik így kinevelhetik saját szakembereiket, betömve a munkaerőpiacon észlelt réseket, megfékezve a kivándorlást. A partnercégeket a műhely, eszközök és munkaruha biztosítása mellett ugyanakkor az a kötelezettség is terheli, hogy saját humánerőforrásukból biztosítsanak szakoktatót, és

az állam által előírt havi apanázzsal megegyező értékű, 200 lejes ösztöndíjat adjanak a náluk praktizáló diákoknak.

A duális képzés elsősorban a nyolcadik osztályt végzetteknek szól, de a felső korhatár 26 év. Az oktatás hároméves, és két év líceumi oktatásnak felel meg. A végén Europass-oklevelet kap a diák, aki majd folytathatja tanulmányait a 11. osztályban, és leérettségizhet.

Székelyudvarhelyen idén csak a Kós Károly Szakközépiskolában indul osztály a duális képzés szellemében. Az előző évi tanulságokról, előnyökről és hátrányokról az igazgatók nyilatkoztak.

{A}

„Az iskolának csak előnye származott ebből. Túljelentkezés volt, elsősorban az anyagi támogatás miatt, de mivel a gazdasági egységek által nyújtott plusz ösztöndíj szigorú feltételekhez van kötve,

nem adódott fegyelmi probléma, és a hiányzás szóba sem jött.

Idén ugyanaz a felállás, mint tavaly, annyi különbséggel, hogy az öt vendéglátóipari egység helyett néggyel működünk együtt, és harmincegy helyett húsz diák lesz. Fele pincérnek, fele pedig szakácsnak tanul majd. A helyek mind beteltek” – közölte Végh Jenő, a Kós Károly Szakközépiskola igazgatója.

A Bányai János Műszaki Szakközépiskolában év közben nehézségek támadtak, és a faipari szakirány befuccsolt, tehát a fémipari évfolyamot viszik tovább. „Szerettünk volna idén is ilyen típusú osztályokat indítani, de nem találtunk rá ipari partnereket. A vállalkozóknak beígért adókedvezményekből – mind az állam, mind a város részéről – semmi nem lett, márpedig ők pénzt fektetnek ebbe, hiszen ösztöndíjat adnak a diákoknak. A legkellemetlenebb az, hogy senki sem garantálja, hogy az iskola befejezése után a diák ott is marad annál a cégnél, amely kitanította és pénzjuttatást adott neki. Ezt kellene valahogy szabályozni. Én úgy látom, hogy

A diákok sem szívesen jönnek, talán mert a szülőkben élénken élnek még a '89 előtti rossz emlékek. Nem beszélve arról, hogy a fiatalok nem is nagyon akarnak itthon maradni” – foglalta össze Szakács-Paál István igazgató.