A homo siculus és a pletyka

Hogy ne érje szó a ház elejét, előrebocsátom, én is imádok pletykálni. Ajaj, de mennyire. Az is nyilvánvaló, hogy az egészséges pletyka (nevezzük a falu szájának!), nos, bizonyos keretek között jótékony hatást is kifejthet egy közösség életében. Például önmérsékletre ösztökélheti az ember lányát/fiát, ha elhajlani lenne gerjedelme a tágabb környezetében honos íratlan szabályoktól.

Önkontrollt is jelenthet, ha valaki azért nem tesz meg valamit, mert fél attól, hogy szájára veszi a közösség.

És az is világos számomra, hogy a pletyka ugyanolyan ősi jelenség, mint a prostitúció vagy a bűnözés: a homo siculus sajátja. Ugyanakkor ideje lenne már a pletykakultúráról is értekezni kicsit. S pofán törölni azt, aki ezt szándékosan nem követi. Miért is? Íme.

Anélkül, hogy az informális logika (konyhanyelven: a köznyelv logikája) rejtelmeiben elmélyednék, el kell fogadnunk, hogy a jóhoz a rosszon keresztül vezet az út. Nem véletlen, hogy a magyar népmesékben ugyanúgy három a próbatételek száma, mint a pletykákban: két összekapcsolt kijelentés igazságához három hamis/nem igaz kijelentéskapcsolaton át vezet az út. A logika szabályai szerint is. Tehát nyugalom,

nem az emberi természet a ludas azért, mert háromszor könnyebb hazudni, mint igazat mondani.

Szándékosság esetén még több hazugságon át vezet az út az igazsághoz. Már ha valaki kíványcsi az igazságra. Mert, ugye, éppen erről beszélek: a szándékról. A pletykálkodó szándékáról. S ajh, mennyi hazugsággal találkozni a pletykák szupersztrádáin...

„Tudományosan” ugyan bizonyítottuk, hogy miért is nehezebb valamiről/valakiről jót pletykálni, mint rosszat, azért csak ne mentsük fel olyan könnyen magunkat. A homo siculus a tisztesség szempontjából egy bestia, soku(n)k úgy is viselkedik pletykafronton is, mint az állat. Egy önvizsgálatra képtelen ökör. És elnézést az ökröktől.

Szóval, ha már így állunk a pletyka természetével, hogy rosszat könnyebb mondani, mint jót, legalább viszonyítsunk kicsit. Magunkhoz. Így ha eljutunk a pletykás homo siculus háromparancsolatáig. Valakiről csak olyant mondj, amit saját édesanyádról is hallanál (1.); gondolkodj el azon, hogy milyen lenne, ha a te szemedbe mondanák el ugyanazt (2.), és ha már pletykálsz, legalább ne ítélkezz, mert nem te sz@rtad a spanyolviaszt (se!) (3.).

És egy jótanács mindazoknak, akikről pletykálnak: tegyél rá! Ez a pletykagyilkosság igazán hatékony fegyvere.