Tanulhatnak az amerikaiak az erdélyiektől?

Molnár Melinda 2018. augusztus 10., 17:37

Az amerikaiak számára nagy kihívás alázatosnak lenni. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi tudjuk a legjobban, hogy mi jó mindenkinek. Itt megtanultuk, hogy figyelmesen hallgassuk meg a másikat – mondta el lapunknak Rob és Janne Eller Isaacs, akik az amerikaiak nevében szólnak majd a hétvégi szejkefürdői unitárius találkozón.

Az amerikaiak és homoródszentpéteri vendéglátóik Fotó: Hal Freshly

– Testvéregyházközségi kapcsolatunk nagyon értékes számunkra. Amikor az erdélyiek a diktatúrából megszabadultak, úgy éreztük, kapcsolatunk lényege a szeretetszolgálat. Idővel rájöttünk: a kapcsolat mindkét fél számára nyújt előnyöket. Több mint száz egyházközségi tagunk zarándokolt már el Homoródszentpéterre, ahol olyan lelki kincseket találtak, amelyekért érdemes visszajönni.

Az amerikaiak számára nagy kihívás alázatosnak lenni.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi tudjuk a legjobban, hogy mi jó mindenkinek.

Itt megtanultuk, hogy figyelmesen hallgassuk meg a másikat, és alázatosabbnak lenni. Nagy segítség nekünk otthon, ahol célunk, hogy hűségesek, szeretők és hatékonyak legyünk.

{K1}

Honszeretet

Az erdélyiek mélyen kötődnek a szülőhelyhez. Az amerikaiak többsége elveszítette a szülőföld iránti szeretet ilyen fokú megélését. Szentpéteren újra megtanultuk szeretni saját bölcsőhelyünket.

{A}

Itt együtt dolgoznak az emberek. Jó ezt megtapasztalnunk, átvennünk. Ha szénaszárító idő van, mindenki közösen dolgozik azért, hogy a széna a határról bekerüljön; ha tűz van, mindenki siet oltani. Tudjuk, hogy a falusi életnek nem csak romantikus oldala van, de nekünk nagyon tetszik az, hogy az emberek tudják, hogy mit akarnak, a célért összefognak, közösen dolgoznak, és tudják, mi a fontossági sorrend. Mi sokszor túlkomplikáljuk az életünket.

Együtt

Hosszú kapcsolatunknak titka az, amit E. E. Cummings költőnk így fogalmaz meg: „az anya mosolyában az az egyetlen titok, hogy benne az egész teremtett világ énekel”. Egymás hitében találkozunk. Figyelmesen meghallgatjuk egymást, csak az igazat mondjuk – miközben tudjuk, hogy életfeltételeink nagyon különböznek. Zarándokként szeretjük szemlélni ezt az életet, úgy, mint minden igaz vallásban a hívő emberek. Hisszük:

minden út végén jobbak leszünk.

Szeretünk együtt imádkozni, énekelni és a dolgokon elgondolkodni. Szeretünk egymásnak nehéz, komoly kérdéseket feltenni, és együtt új létezésutakat megtapasztalni.

Janne Eller Isaacs és Rob Isaacs

„Elődeink”

450 éve egy kis csoport, Dávid Ferenc vezetésével arra jött rá, hogy a Szentségeset, az Istent, sokféle módon meg lehet ismerni. Nem csak az volt fontos számukra, amit hittek, hanem hogy az miként mutatkozik meg a mindennapi életükben. Egyenességük sok embernek kényelmetlenséget okozott. Ők azonban kitartottak azon elvük mellett, ami mellett ma is, mi is kitartunk:

az emberek a leginkább akkor tudnak szeretetben és jóságban nőni, amikor megszabadulnak a szűk látókörű, értelmetlen dogmáktól.

A vallásszabadság törvényének kihirdetése 1568-ban az emberiség meghatározó előrehaladását szolgálta. Öröm, hogy emlékezhetünk erdélyi őseink bátorságára. Mélységesen fontos számunkra, hogy a jubileumi évben mi is úgy viszonyuljunk a kreatív bátorsághoz, amint azt erdélyi elődeink tették.

Rob Isaacs és Janne Eller Isaacs

Minnesota állam (AEÁ) fővárosában, Saint Paulban a Unity Egyházközség főlelkészei. A lelkész házaspár az 1990-es évek elején alapító tagja volt az Aratás Reménysége Alapítványnak, mely a két Homoród mente egyházközségei számára gazdasági támogatást nyújtott. Huszonöt éve munkálkodnak a tengeren túli és erdélyi unitárius közösségek egymást segítő, alkotó együttműködésén.