Galambast sütöttek, így próbálták ki a kemencét
Nem kevesebbre vállalkoztak a gyergyószentmiklósi Őszirózsák nyugdíjas klub tagjai, minthogy galambast sütnek nagy tételben, ráadásul kemencében. Próbasütés volt a szerdai, terveik között szerepel, hogy augusztus 20-án, a búcsús szentmisét követően galambassal kínálkoznak.
A gyergyószentmiklósi Szent István-plébánia udvarán nemrég újították fel azt a régi kemencét, amely a korábban megvásárolt házban volt. Az épületet átalakították, konyhát, mosdót, nyári kertet különítettek el a kemence körül, és egyszer már ki is fűtötték a sütőt. Felszentelésére akkor került sor, amikor Sajgó Balázs lelkipásztor búcsúzott. Akkor támadt az az ötlete Dániel Margit klubvezetőnek, hogy a nyugdíjasok süthetnének galambast az augusztus 20-i búcsúra, az új kenyér ünnepére, vagy akár más alkalomra is.
Szerdán a kemencét kipróbálták az asszonyok. A harminctagú klub kovászaként heten gyűltek össze, hozták a hozzávalókat, és megannyi emléket is gyerekkorukból.
„A vakarékból” sült szódás perecről meséltek, hogy annak íze felejthetetlen, a frissen sült kenyér illatáról is szólt a nosztalgiázás, a „kemence tudományát” így sikerült összerakni. Egyetértettek abban is, hogy minden kemence másként viselkedik, különböző mennyiségű fával kell kifűteni, és van, amelyiket szellőztetni kell, mielőtt bevetnék a kenyeret. Azt is megbeszélték, hogy
a konyhai kályhák sütőivel ellentétben a kemence a kihevítés után csak hűl.
Nem úgy működik, hogy minél több ideig tartják bent a kenyeret, kalácsot, annál inkább kisül. Elhangzott, ha kevés a fa vagy éppen nedves, szalonnás lesz a kenyér. Hogy régen a kemencefahasábokat egymásra rakták, majd kötővel megmérték az azonos hosszúságú fákból álló köteg kerületét, hogy mindig ugyanannyi fát égessenek el.
Begyújtottak. A gondosan rakott máglya lángra kapott, és nyaldosták a lángnyelvek a kemence mennyezetét. Emlékeket hoztak elő a lángok, édesanyákról, anyósokról meséltek, hogy ki, hogy s mint sütötte a mindennapit. Szakrális hely a kemence – állapították meg, nem csoda, hiszen összehozta a klubtagokat is beszélgetésre, ahogy az egykori öregeket, akik a padkán ülve, mesélve adták át a tudást.
Egy ideig hallgatott a 81 éves Portik Mária néni, majd mesélni kezdett:
tizenhat éves korától évtizedeken át hét ember számára sütött rendszeresen kenyeret, perecet, kalácsot Remetén.
Aztán Szentmiklósra költözött. Amint kiderült, hogy Mária néni szakavatott a kemencekezelésben, rábízták a galambas tésztájának dagasztását is.
{A}
Két kg liszt, 15 dkg cukor, 6 tojás, 20 dkg margarin, 4 nagy kanál olaj, 25 g élesztő, 1 citrom reszelt héja, 1 liter tej szolgált alapanyagul. Mária néni addig dagasztotta a tésztát, amíg levált kezéről és az edény faláról, majd keresztet tett rá, és e szavakkal tette félre kelni: „nyugodjál békében”. Negyven percet nyugodott, és közben kelt a tészta, aztán mindenki hozzálátott galambast formázni, tojással bekenni. Leégett a tűz is a kemencében, délre harangoztak, elmondták az Úr angyalát, és betették a galambast.
Mikorra visszaértünk a kemence mellé, már kóstolták a galambast, minket is megkínáltak, igencsak finomnak találtuk. Ami marad, az névnapi asztalra kerül, hiszen 11 klubtag névünnepét ülik csütörtökön – hangzott el. Tapasztalattal gazdagodtak a délelőtti együttléten a klubtagok, felkészültek kemencéből, galambasból, hogy minél ízletesebbre sikerüljön majd a búcsúsoknak készített finomság. S ki tudja, még mi mást „sütnek ki”, hogy használják e kemencét, amely köré gyűlve kellemes a beszélgetés, sok embernek örömet szerző az együttlét.