Elhelyezték az Összetartozás templomának alapkövét
Bözödújfalu élni akar, és élni fog – hangsúlyozták szombaton az Összetartozás templomának alapkőletételén résztvevő szónokok, kiemelve, hogy a helyiek példát mutattak, hiszen összefogtak, és meg akarják mutatni, hogy fontos megőrizni az épített és szellemi örökségünket.
Míg a tó partján nyaralók emelkednek ki a fák közül, a víz mellett sátort vernek a hétvégére érkező kikapcsolódni vágyók, és vidám zene kíséretében sül a hús, a Siratófalnak nevezett emlékhelyen száz-százötven ember is összegyűl, hogy felidézze a falut, ahol egykor gyermekkorát töltötte, családot alapított, aztán el kellett onnan jönnie, mert úgy döntött a hatalom.
A kopjafafaluban valamennyi házat egy-egy kopjafa jelképez, rajta a házszámmal és a családfő nevével. Egy főutcából és néhány kisebb, mellékutcából állt a falu, volt iskolája, óvodája, művelődési háza, katolikus, unitárius és ortodox temploma, illetve közel kétszáz családi háza. Az 1. szám alatt állt egykor Rozencz József és Wolf Ferenc háza, az utolsó, a 169-es szám pedig a Kinda Jánosé volt.
Farkas Emma és Farkas György a Főutca közepe táján állnak meg, hogy közös családi fotót készítsenek a házukat jelképező kopjafa előtt, virágot is tesznek annak tövébe. Érdeklődésünkre elmondták, 1976-ban költöztek el Bözödújfaluból Sepsiszentgyörgyre, ahol az akkori állami gazdaságban találtak munkát a város szélén, Szépmezőn, ott is laktak sokáig. Később beljebb költöztek, a Váradi József utcába az új családi házukba. „Már akkor,
a 70-es évek második felében megtudtuk, hogy mik a tervek Bözödújfaluval kapcsolatban, így aki tehette, nem várt az utolsó pillanatig, ha egy lehetőséget talált, költözött”
– meséli a házaspár, aki két gyerekkel és kevéske holmival vágott neki az új életnek, hiszen, ahogy mondják, nem kaptak teherautót, amely egyik megyéből a másikba költöztette volna őket. A házukat alig két-három éve újították fel, amikor még eszükbe sem jutott, hogy egyszer majd el kell hagyniuk a házat is, a falut is.
„Ott terveztük leélni az életünket, az volt az otthonunk” – magyarázzák. Csakhogy
a terv megszületett, gátat kellett építeni, hogy a nagy esőzések során a víz ne tegyen kárt a többi helységben – legalábbis így szólt a hatalom álláspontja. Ezért pedig egy egész falut és faluközösséget kellett feláldozni a falurombolás oltárán.
„Berendezkedtünk Sepsiszentgyörgyön, megszoktuk, de soha nem érezzük otthon magunkat. Nekünk az otthonunk itt maradt, és mindig itt van, ha már csak emlékezetben is, a szívünkben” – válaszolja érdeklődésünkre a házaspár, akik azt is elmesélték, hogy bözödújfalusi házukat olcsó építőanyagként adták el a szomszéd faluban, miután 1988-ban felszólítást kaptak, hogy vagy lebontják, vagy hagyják, hogy a víz elárasszon mindent.
Bözödújfalu egykor az erdélyi sokszínűséget jelképezte a különböző vallási felekezeteivel. A római katolikus mellett unitárius, református, szombatos és ortodox közösség élt egymással békében.
A tó vizében álló katolikus templom sokáig jelképe volt a lerombolt a falunak, mígnem néhány éve teljesen összeomlott és megsemmisült.
Az unitárius templom romjai láthatók még a parton, de már csak azok ismerik fel, akik tudják, hogy egykor mi állt ott. A sokszínűség jegyében szervezik meg évről évre a megemlékezést is a Siratófalnak nevezett, Sükösd Árpád, a falu szülötte által kezdeményezett és a támogatásával létrehozott emlékhelynél.
{A}
A szombati megemlékezés misével kezdődött, amelyet Boldizsár Ferenc celebrált. Ahogy fogalmazott, az idő múlását a nap haladása mutatja. De „számunkra itt megállt az idő” – tette hozzá, arra utalva, hogy a kitelepítéssel, a falu felszámolásával, majd annak vízzel való elárasztásával megszűnt az ott lakók számára egy hosszú életszakasz, más periódus kezdődött, új időszámítás. Ennek ellenére
mégsem szabad állandóan a múlton rágódni, vagy a jövőért aggódni, ahogy sok ember teszi, mert akkor éppen a legfontosabb, a jelen felejtődik el
– hangsúlyozta a lelkész, aki az emlékállítás jelentőségéről is beszélt, az Összetartozás templomának építéséről. A katolikus misét követően Szombatfalvi József unitárius lelkipásztor, volt esperes tartott istentiszteletet, majd Szente Levente versét Ács Orsolya mondta el, Simó Annamária Ez az otthonunk című dalt énekelte. Beszédet mondott Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök, Dub László, a marosvásárhelyi zsidó hitközség elnöke, Péter Ferenc, a Maros megyei és Pásztor Sándor, a Bihar megyei önkormányzat elnöke, Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere.
Már évekkel korábban felmerült a vízben álló és omladozó katolikus templom megmentésének az ötlete, többen is felvetették, hogy restaurálni kellene, vagy legalább megállítani azt, ami évről évre, hónapról hónapra látható volt, a romlást. Az ötletet tervek követték, statikai felmérés készült, de sajnos már túl késő volt, bekövetkezett az, ami már szinte elkerülhetetlen volt, és 2015. június 29-én, vasárnap délután kettő és fél három között a negyedszázada vízben álló torony megadta magát. Most szombat délután,
ahhoz a helyhez közel, ahol az egykori római katolikus templom állt, a tó partján helyezték el az Összetartozás templomának az alapkövét.
Csibi Attila Zoltán mérföldkőnek nevezte az eseményt a bözödújfalusiak életében, hangsúlyozva, annak ellenére, hogy nem gyűlt még össze a templomépítéshez szükséges teljes összeg, bízik benne, hogy jövő év augusztusában átadják a templomot. A polgármester elmondta,
folytatódik az adománygyűjtés,
hiszen sokan állnak a kezdeményezők mellé, hogy együtt, közös összefogással akadályozzák meg azt, hogy Bözödújfalu feledésbe merüljön.