Nemzetegyesítésről nemzetépítésre vált a magyarság

„Háromszori kétharmaddal a hátunk mögött nekünk a lehetetlenre kell vállalkoznunk, mert ami lehetséges, azt más is meg tudja csinálni.” „Ez a lehetetlen pedig nem más, mint a magyarok ügyének életre és jövőre szóló rendezése Erdélyben és a Kárpát-medencében, szélesebb összefüggésben pedig Európában” – fűzte hozzá mintegy magyarázatként Tőkés. A püspök ezt követően a nyári szabadegyetem, illetve a szombati rendezvény központi üzeneteként a Magyarország és Erdély iránt érzett szenvedélyükről beszélt.

{A}

„A mindennapi megítélésben – finoman szólva – nincs túl nagy becsületük a politikusoknak és általában a politikának. Erről persze leginkább maguk az öncélú pártosságukban és önös érdekeik közt elvesztődő politikusok tehetnek, akiknek egyebek mellett gyakori hiányosságuk vagy vétkük az, hogy érzelem nélkül politizálnak. Ebből a megközelítésből nézve érthetjük meg igazán, hogy mit jelent a Szenvedélyünk Magyarország és a Szenvedélyünk Erdély, valamint azt a nemes szenvedélyt, amely az őseredeti bálványosi tábort a rendszerváltozáskor létrehívta, és amely ezáltal a bálványosi-tusványosi folyamatot, utóbb pedig a határok fölötti nemzetegyesítést zászlajára tűző nemzetpolitikát útjára indította” – emelte ki Tőkés, majd feltette a kérdést:

lehet-e „szenvtelen realizmussal tekinteni arra a siralmas állapotra, amelybe jobb sorsra érdemes erdélyi magyarságunk Trianont követően, utóbb pedig a nacionálkommunista elnyomás, majd az ellopott forradalom után a többszörös kommunista visszarendeződés” során jutott?

Beszédében a püspök az erdélyi magyarság száz éve rendezetlen ügyéről is hosszan értekezett. „Hogyha újraolvassuk az országától és jogaitól megfosztott erdélyi magyarság kisemmizéséről, elnyomatásáról, elsorvadásáról és lehanyatlásáról szóló, utóbbi száz éves történelmünk tengernyi irodalmát, vagy éppenséggel felütjük a gyilkos kommunista rendszer kártételeit összefoglaló Tismăneanu-jelentésnek a magyarokra vonatkozó drámai fejezetét, vagy az idei esztendőnek, illetve a legutóbbi hónapnak a román centenáriumra időzített, töményen magyarellenes megnyilvánulásait és cselekményeit vesszük figyelembe, nem marad kétségünk afelől, hogy a beolvasztásunkra, kiszorításunkra és megsemmisítésünkre irányuló, poszttrianoni tradicionális pánromán nemzetstratégia – Európa ide vagy oda – változott formában továbbra is érvényben maradt.

Maga a németből asszimilálódott Klaus Johannis államelnök is ezt üzeni nekünk és a világnak, aki látható módon magyar közösségünknek is a kipusztult erdélyi szászság sorsát szánja. Az elmondottakra nézve szolgáljon mementóként a fondorlatos székelyföldi terrorper két áldozatának, Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak a galád börtönbe vettetése. Egy pillanatig sem nyugodhatunk, amíg Ceauşescu diktátor bukása után harminc évvel újból politikai foglyok ülnek román börtönben” – hívta fel a figyelmet Tőkés, meglátását pedig hatalmas tapssal üdvözölte a tömeg.

Tusványostól Tusványosig – az elmúlt, illetve az előttünk álló egy év Magyarországot, a külhoni magyarokat, Európát és a világpolitikát érintő kérdéseiről, történéseiről beszélt Orbán Viktor miniszterelnök Tőkés László felszólalását követően.

{P16}

A magyar kormányfő mindenekelőtt a külhoni magyarok választási részvételét köszönte meg, megfogalmazása szerint „minden egyes szavazatuk felelősségvállalás volt Magyarország mellett”. Meglátása szerint „a magyar nemzetegyesítés folyamata átváltozott nemzetépítéssé, amelynek áprilisban tartották a főpróbáját”, a választások pedig azt igazolják, hogy ez a nemzetépítés sikeres. Miután nyolc év folyamatos kormányzás után áprilisban újabb négy évre kapott esélyt a Fidesz-KDNP – tette hozzá –, ez mintegy felhatalmazás arra, hogy a kormány egy új korszak építésébe kezdjen. Orbán Viktor ugyanakkor kiemelkedő eredményként, mérföldkőként értékelte, hogy

az egymilliomodik honosított magyar állampolgárt köszönhették.

Az új korszak építésének „előzményeire” visszatérve a miniszterelnök emlékeztette a helyszínen jelen lévő több ezres hallgatóságot arra, hogy sikerült az IMF-hitelt visszafizetni, mindeközben a magyarok élete stabilizálódott, jelentősen nőtt a foglalkoztatottak, ezzel egy időben pedig csökkent a szegények száma.

A jövőre térve Orbán Viktor kijelentette, „újra erősek vagyunk, véget ért a száz év magyar magány”, ezért a már említett korszaképítés fő célkitűzései közé tartozik, hogy 2030-ra Magyarország az Európai Unió öt legélhetőbb országa közé kerüljön, megállítva a népesség fogyását, valamint kialakítva az ország biztonságát jelentő energiafüggetlenségét – amiben nagy szerepe lesz a Paks 2-nek is. Hozzátette, ehhez nemcsak az anyaországot, hanem „az egész Kárpát-medencét rendbe kell tenni”.

{P17}

Ezt a gondolatmenetet folytatva a kormányfő úgy fogalmazott, a Kárpát-medence újjáépítésére „van erőnk, vannak erőforrásaink”, és meglátása szerint az elmúlt években Magyarország tanúbizonyságot is tett arról a szomszédos országoknak, hogy „aki a magyarokkal együttműködik, az jól jár”. „Fektessünk egymás térségeibe” – ajánlotta Orbán Viktor, hozzátéve, Magyarország azt javasolja a Kárpát-medencei országoknak, hogy kössék össze az energiahálózatukat, illetve gyorsvasúttal és autópályával is biztosítsák az egymás közötti összeköttetést. Kiemelte továbbá, hogy érdemes lenne a védelmi rendszereket is összekötni.

Az erdélyi magyarság vonatkozásában a miniszterelnök kijelentette, „Románia száz éve nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy itt él másfél millió magyar”. Holott meglátása szerint, az RMDSZ „szlogenjét” idézve, majd továbbgondolva, miszerint Székelyföld akkor is létezett, amikor a modern Románia még nem, a hallgatóság ovációja közepette kijelentette,

„Tekintsünk Erdélyre erőforrásként, akarjunk erős Székelyföldet, erősödő magyarságot. Ez gyarapodást jelent Románia számára is” – fogalmazott.

Távlatibb tervekre térve a magyar kormányfő úgy vélekedett, a Kárpát-medence után Közép-Európa felépítésének kell következnie. Erre szerinte azért van szükség, mert „Közép-Európa egy sajátos egység, más mint Nyugat-Európa”.

A közép-európai építkezésről öt tézist fogalmazott meg: minden itt található országnak joga van megvédeni a keresztény kultúráját, elutasítva a multikulturalizmust, joga van megvédeni a hagyományos családmodellt, a nemzetgazdasági szempontból fontos piacokat, a határait, illetve a kulcsfontosságú kérdésekben minden országnak joga van ragaszkodni „az egy nemzet, egy szavazat elvhez”, amit az Európai Unió nem kérdőjelezhet meg.

A migráció megfékezése, és így egész Európa jövője múlik azon, hogy Törökország, Izrael és Egyiptom stabil ország marad-e, mert ha nem, annak a „megállíthatatlan muszlim beáramlás” lesz a következménye, Európa biztonsága pedig még nagyobb veszélybe kerül – osztotta meg véleményét Orbán Viktor. Hozzátette, míg Európa valaha egy erős, a vallás, a művészet, az üzleti vállalkozás és a kutatás szellemére épült civilizáció volt, mára a kontinens „mind a négy területen kudarcot vallott”.

Az európai civilizáció válságát meglátása szerint a migráció mutatta ki igazán, a válság kialakulásában pedig Európa vezetői játszottak főszerepet, akik nem tudták megvédeni a kontinenst a bevándorlástól.

Mint fogalmazott: „az európai elit csődjének az Európa Bizottság a szimbóluma”, de reményei szerint az intézmény vezetőinek „meg vannak számlálva a napjai”.

{P14}

„Az Európai Bizottság egy nyílt társadalom alapjait építi” – hangsúlyozta a kormányfő, ennek pedig „nincsenek határai, és az emberek lecserélhetők”. A magyar miniszterelnök meglátása szerint Nyugat-Európában „a liberális demokráciából liberális nem-demokrácia lett”, olyan helyzet állt elő, hogy „liberalizmus van, demokrácia nincs”. Jó példa erre – mondta –, hogy nyugaton megszűnt a szólásszabadság, főleg ami a migránsokról szóló híreket illeti.

Minden erőnkkel összpontosítsunk a 2019-es európai parlamenti választásra – kérte Orbán. Meggyőződése, hogy a bevándorlás összeurópai kérdés, az EP-választásokat követően pedig olyan új európai elit kaphat felhatalmazást, „amely nem engedi a Soros-terv végrehajtását, és visszavezetheti Európát a keresztény gyökereihez”. „Sorsdöntő  választás lesz,

– mondta a miniszterelnök. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy utóbbi lényege nem hitelvek, hanem a hitelvekből következő létformák megvédése. Hozzátette – utalva korábbi tusványosi kijelentésére –, hogy a kereszténydemokrácia semmiképpen sem lehet liberális, „ha úgy tetszik, illiberális”, mégpedig azért, mert nem áll multikulturális alapon, bevándorlásellenes és előtérbe helyezi a hagyományos családmodellt.

{P18}

Arra a kérdésre, hogy „ki jöhet a liberálisok után?”, Orbán kijelentette, „leválthatjuk a ’68-as politikai elitet, és azt a szerény választ adhatjuk, hogy mi jövünk, az antikommunisták és kereszténydemokraták”. „Harminc éve még azt gondoltuk, Európa a jövőnk. Ma azt gondoljuk, mi vagyunk Európa jövője” – zárta tusványosi beszédét Orbán Viktor.

{P15}