Sok mindenről megjegyzik az idegenek Gyergyócsomafalva község nevét, közülük egyik a fekete áfonyából készült lekvár. Az íz már számos hazai üzletben a polcokon van, de Magyarország több településére, fesztiváljára, sőt távolabbra is eljutott, és díjazták ott is.
Manchesterből hazaérkezve a Pro Csomafalva-díjjal tüntették ki Fenyőalja Turisztikai Egyesület tagjait. Míg termékeiket kínálva Gyergyócsomafalvát is népszerűsítették Angliában, a községvezetés kitüntette a tevékenységükért a falunapokon. Sőt, múlt hónapban a Szlovákiában megrendezett Nemzetközi Bor- és Lekvárversenyen arany, ezüst és bronzérmet is nyertek lekvárjaik.
Idén korábban kezdődött a kokojza-idény, s úgy tűnik, most többet, lédúsabbat ad az erdő – mondja Orbán Melinda, a közösségi konyhát működtető Fenyőalja Turisztikai Egyesület ügyvezetője.
A hegy alatti konyhában naponta főzik az asszonyok a feketeáfonya-lekvárt.
Mert a tartósítószermentes áfonyalekvárból, zakuszkából, padlizsánkrémből nincs az a mennyiség, ami el ne fogyna. „Az rettenetes, amikor keresik a kuncsaftok, és nincs, amivel kiszolgálni őket. Éppen ezért,
– mondta Orbán Melinda. Kedden ő volt a soros, már délelőtt 100 kilogramm áfonya rotyogott a nagy kuktában, miközben a sterilizálóban baktériummentesre tisztultak a befőttesüvegek.
A közösségi konyhát az egyesületi tagok használják, a 23 tag közül tízen főznek lekvárt általában.
Én már reggel 7 órától dolgozom, s estig itt leszek. Ezen a héten én nem kerülök sorra már, ha csak valaki át nem adja a napját” – magyarázta, s azt is hozzátette: van, aki munkaidő után, 18 órakor veszi birtokba a konyhát.
{A}
Új egyesületi tag csatlakozásának feltétele az, hogy csomafalvi legyen az illető. Tavaly 400 lej volt a tagfelvételi díj, idén valószínű több lesz. A jelenlegi tagok a Caritas helyi termék készítési tanfolyamán képezték magukat, sőt gyógynövénytermesztést is tanultak néhányan.
– ismertette Melinda, milyen befektetések kellettek a tagok részéről, a berendezésekre pedig pályáztak.
„2011-ben nyílt meg a konyha, a helyi önkormányzattól béreli az egyesület, pályázatok útján sikerült beszerezni a felszereléseket, üvegeket, címkéket. Volt, amikor az önkormányzat, máskor a helyi közbirtokosság adta az önrészt. Tavaly például gyümölcslé készítéséhez, zacskózásához szükséges felszerelésért pályáztunk” – mesélte az ügyvezető.
Tavasszal a fenyőújulás-, fenyőtoboz-, bodza-, akácszörp készítésével kezdődik a konyhai tevékenység, aztán következik a fekete ribizli, fekete- és vörösáfonya-, a málnafeldolgozás, majd a gombasavanyúság, csipkebogyó-, homoktövis-, szederkészítmények és a sort a zakuszka zárja.
Időközben üvegbe kerül még e konyhában barack-, szilva-, somlekvár is. Melinda a gyógynövényeket is begyűjti, szárítja. Különböző szörpökkel kísérletezik, például vegyessel, amelybe kankalin, gyermekláncfű, fenyő, bodza, vadcsombor és méz jár.
Hozzávetőleg 3000 üveg áfonyalekvár, ugyanannyi zakuszka, 2000 üveg fenyőújulás- és áfonyaszörp hagyja el a konyhát évente. Vásárokba viszik az egységes címkével, rajta elérhetőséggel ellátott, bevizsgált készítményeket. A recept is azonos, ami alapján készülnek a finomságok, például az áfonyalekvár cukortartalma a gyümölcscukrot is beleszámítva 30 százalék.
A legjobb vásárról érdeklődve kiderült,
a Budapesten szervezett Székely Fesztiválon nagy sikernek örvendett a csomafalvi termékkínálat. De rendszeresen standjuk van a gyergyószentmiklósi, sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi vásárokon, Bukarestben, Temesváron, Brassóban pedig üzletekben is árusítják.
Ezenkívül az egyik nemrég nyílt szentmiklósi vendéglátó-egységben csomafalvi áfonyalekvárral szolgálják fel a palacsintát.
A tervek között szerepel, hogy bioegyesületi tag legyen a Fenyőalja Egyesület, illetve egy kukta beszerzése is cél, hogy minél többen igénybe vehessék a közösségi konyhát, jövedelemkiegészítéshez jussanak, és azért is, hogy a világ minél több táján kóstolják meg a délhegyalji kokojzából, tartósítószer nélkül készült lekvárt.