Egymás kezét fogják a háromkútiak
Van egy település, lakóinak nyolcvan százaléka igényelte a magyar állampolgárságot. Nem engedik, hogy mások döntsenek sorsuk felett, nem akarják, hogy gyermekeik román iskolában tanuljanak tovább. Mert ők csángók, magyarok maradnak, akármerre is rajzolják a megyehatárt.
Több ok miatt is Háromkútra irányul mostanság a figyelem. Egyrészt azért, mert a Neamț megyei Damuk elöljárói felkeresgetik, biztatva, befolyásolva az ott lakókat, hogy damuki lakhelyű személyazonossági igazolványt váltsanak, azt ajánlva, jó utat építenek, turizmust lendítenek a tanyavilágban, és közeli iskolába járathatják gyerekeiket, az ország nyelvén tanulva pedig nagyobb esélyük lesz az érvényesülésre.
Aztán a százhatvan fős közösségre irányult a figyelem azért is, mert kevesebb mint egy hónap alatt felújították templomukat, a közösségből került, aki új harangot adományozzon, az is, akinek segítsége révén új orgonája, oltárképe legyen a Keresztelő Szent János oltalmába ajánlott istenházának. Történt mindez kalákával és adakozással, nem pályázatra várva, hanem egy hagyományos vissza nem térítendő támogatással.
Szombaton sokan igyekeztek Gyilkostó felől Háromkútra. Hidegség irányából az utat elmosta az ár, Gyimesekben gondokat okozott a nagy víz, onnan nem jöhettek hálát adni, és tanúja lenni annak, ahogy az árva harangnak párja kerül, és először szólalnak meg a toronyban.
Gál Hunor örmény katolikus plébános fogja össze a kis csángó közösséget, ő mondta nem is olyan régen, hogy akár az embernek, a harangnak sem jó egyedül lenni. Tán ő sem hitte, hogy hetek alatt kerül egy háromkúti család, amely felajánlja egy harminckilós harang árát, és amikor ezt az öntő, Lázár Imre meghallja, hozzáad még ugyanannyit, hogy
ne csengettyű, tényleg harang kerüljön a toronyba.
Az élőket hívó, halottakat búcsúztató, felhőket szétoszlató harang kondulása legyen a lelkiismeret szava, javasolta a falugondnok, Nagy Erzsébet. „Rakjuk rendbe a dolgainkat, bocsássunk meg egymásnak, mert mi együtt kell éljünk. Bármi történjen, mi itt kell maradjunk. Éljünk csendben, békességben, ne bántsuk egymást. Nyújtsunk segítő jobbot, ha valaki bajban van, mert mindenkinek eljön.
– ajánlott a falugondnok, aki családjával úgy gondolta, fontosabb kiadásuk nincs, mint a harangra áldozni. Erzsi néni állítja, mindenkinek szüksége van lelkiismeret-vizsgálatra, ha kell, változásra az összefogásért, hogy a kívülről jövő próbálkozással szemben erősek maradjanak. Bevallja, ehhez a kívülállók támogatása is erős kapaszkodó számukra.
Tamás József püspök a felújított és gazdagabbá tett templomot megáldva, az új harangnak örvendve elmondta, Keresztelő Szent János Jézus útját készítette elő, hittel, ismerve hivatását. A végeken élő csángó közösség hite megmaradásának záloga. Nem csak megérdemlik a pártolást, hanem arra is érdemesek, hogy példaképként szolgáljanak mások számára.
„Ragaszkodj ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye a te koronádat” – idézte a Szentírást Tamás József püspök, javasolva az ünnepre összegyűlteknek:
Mi lelki vonatkozásban segítünk és támogatunk benneteket ebben a küzdelemben.”
{A}
A háromkútiak megmaradását látja szorgalmukban, a templom iránti rajongásukban Gál Hunor plébános is, mint mondta, van, aki mellé odaállni, akikkel együtt dolgozni. És aki tervez, az a jövőbe néz, s noha most a megvalósítottakért adnak hálát, további elképzeléseik is vannak, amelyek – a helybélieket látva – nem csak álmok maradnak.
A szentmisén az oltár lépcsőjét teljes szélességben elfoglalták a gyermekek, ők énekeltek az udvaron is, hegyek között edződött hangon, csángó népviseletben, amíg az új harangot felhúzták a toronyba. Akkortól az övé volt a szó, az emberek könnyezhettek. Aztán a falugondnok mondott egy fohászt, alig hallhatóan, de nem is az embereknek szánva szavait: