Anna asszonysorsa Gyergyóban
Egy megesett székely lány, Anna fiktív élettörténetén keresztül mesél a legújabb múzeumi kiállítás Gyergyószentmiklóson, a huszadik század néprajzi, történeti vonatkozásait felsorolva.
A számos résztvevőt vonzó Esztenafesztivál után újabb nagyszabású rendezvényre készül a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum. Június 23-án, a Múzeumok Fehér Éjszakáján a rendhagyó, Anna – Asszonysors a 20. században című kiállítás megnyitójára, illetve Bálint Ákos születésének 125. évfordulója kapcsán emlékezőünnepségre várják a nagyérdeműt. E mellett könyvbemutatóra, hangversenyre, előadásra, koncertekre, filmvetítésre, éjszakai tárlatvezetésre és Szent Iván-éji tűzugrásra is sor kerül a múzeumos ünnepen, amelyet az örmény katolikus plébániával partnerségben szerveznek.
Az Anna című kiállítás a 20. század elejére vezet vissza, egy szigorú és íratlan szabályok irányította társadalomba, ahol egy megesett lánynak nem lehetett maradása. Anna elképzelt gondolatain, szavain keresztül vezet vissza a tárlat, hogyan is alakult sorsa a lánynak. Két életutat is bemutat, a házasságba kényszerített asszony sorsát, illetve a cselédét vagy a gyári munkásét, az akkori hatalomról, szabadságról is képet rajzolva.
A kiállítás a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban született, a székelyföldi múzeumok néprajzosainak (dr. Miklós Zoltán, dr. Kinda István, dr. Vajda András, dr. Salló Szilárd, dr. Szőcs Levente) közös munkája eredményeként, Marosvásárhelyen fél évig volt látogatható, most pedig
a Magyar Nemzeti Múzeumból érkezik haza, ahol idén tavasszal sikerrel szerepelt.
Gyergyóból Szőcs Levente néprajzos vállalt részt a létrejöttében, illetve építésében Baróti Hunor képzőművész, látványtervező, akárcsak Bonczidai Éva dramaturgként.
– mondta Csergő Tibor múzeumigazgató, amint végigvezetett Anna épülő „élethelyszínein”.
Szőcs Levente elmondta, a közös kiállítás ötlete korábbi, 2012-ben már tervezték a néprajzi tárgyi örökségek vásári kiállításba csomagolását. Végül, lévén, hogy többen is foglalkoztak a biográfiákkal, ez adta az ötletet, hogy fűzzék fel a tárgyakat egy élettörténetre.
{A}
„Kritika is érte a tárlatot, hogy miért nem valós személy életét mondjuk el inkább. Valójában éppen azért választottuk a fikció lehetőségét, mert nem akartuk a személyt magát egy konkrét helyhez kötni. Valahol Székelyföldön, ez lenne a lényeg. A történet nem egy átlagos székely asszony sorsa, viszont
azok az életterek, melyek megjelennek a kiállításon, sokaknak ismerősek lesznek majd.
Amint az is, hogy az életünk során meghozott döntéseink milyen gyökeresen más végkifejletekhez vezethetnek. Az Anna kísérleti kiállítás, amelynek berendezése által végigmegyünk a 20-ik századon, az 1920-as évek tárgyi kultúrájától eljutunk a jelenbe, tehát egy néprajzi kollekciót fűzünk össze 1920-tól 1989-ig” – fogalmazott.
„Provokálja a szakmát ez a kiállítás” – mondta Csergő Tibor múzeumigazgató. „Rengeteg olyan újítás van benne, ami a klasszikus muzeológiának a határait feszegeti, tehát egy kulisszakiállítás, nem hagyományos, nem a műtárgyak bemutatásáról szól, hanem a narratíváról és az ezt erősítő hatásokról multimédiás eszközök segítségével.” Arra is kitért, hogy
a látogató elsősorban szánjon rá időt, mert azon kívül, hogy tárgyakat szemlél, egy történetbe csöppen bele.
„A múzeumba beköltözik a színházi élmény, annyi különbséggel, hogy ez most nem színész és néző közötti kapcsolatról szól. A berendezések, helyszínek, rövid mozgóképek a fikció hitelességét próbálják erősíteni” – tette hozzá.
Annyit még elárult, két szálon fut a cselekmény, a látogató választhat, merre vezeti a 20. századi székely asszony sorsát, de úgy kap teljes képet, ha mindkét úton végigmegy. „Tapasztalhatja, a sorsok úgyis egyszercsak összeérnek, és kiderülhet, hogy nem csak az ember, a konjuktúra is irányítója a sorsának” – mondta. A kiállítás megtekinthető lesz addig, amíg nem költöznek ki az épületből, annak felújítása érdekében.
A szombaton délután négy órától kezdődő program két szálon fut. Az öt órakor nyíló Anna-kiállítás mellett Bálint Ákosra (Csíkszentimre, 1893. június 2. – Gyergyószentmiklós, 1983.) magyar tanítóra, népművelőre, tankönyvíróra, zeneszerzőre emlékeznek. Bálint Ákostól vette át Tarisznyás Márton a stafétát az 50-es években, tehát a múzeum fénykorában vezette az intézményt, így beemelték az emlékezőünnepséget a Múzeumok Fehér Éjszakája rendezvénybe. A megemlékezés részét képezi többek között egy hangverseny, amelyen Bálint Ákos unokái, Kostyák Attila és Kostyák Előd, dédunokája, Kostyák Zsuzsa is fellép a gyergyószentmiklósi kórusok mellett az örmény katolikus templomban.