Három nyugdíjasklub közel száz tagja találkozik Csíkszentkirályon
Elsősorban az ismerkedés a célja annak a találkozónak, amelyet a csíkszentkirályi Ezüst Hajak Nyugdíjas Klub szervez szombaton. Közel száz részvevőre számítanak a szervezők.
Első alkalommal szervez alcsíki nyugdíjas találkozót a csíkszentkirályi Ezüst Hajak Nyugdíjas Klub szombaton. Tagjai már hozzáláttak a szervezési feladatokhoz, szerda például a tombolára összegyűjtött ajándékokat csomagolták be, külön-külön. Épp a munka végére érkeztünk meg a helyi faluházba, ahol tizenkilenc jó kedélyű nyugdíjas fogadott bennünket. Tőlük tudtuk meg, hogy minden évben elutaznak a magyarországi Berekfürdőre, ahonnan egy alkalommal elhívták őket egy nyugdíjas találkozóra, onnan hazatérve vetette fel egyik társuk az ötletet, hogy itthon is érdemes lenne hasonlót szervezni, ezáltal megismerni a szomszédos falvak nyugdíjasait is.
A felvetést egyöntetűen helyeselték a klub tagjai, így felderítették, hogy a környéken még hol működik hasonló kezdeményezés. Elmondásuk szerint
Alcsíkon mellettük csupán Csíkszentimrén és Csíkszentsimonban van aktív nyugdíjas klub,
amelyeket felkerestek ötletükkel, és amelyek örömmel elfogadták a meghívásukat. Tehát a három nyugdíjasklub közel 100 tagja találkozik szombaton a csíkszentkirályi kultúrotthonban. Délután hat órától fogadják a vendégeket, ami után mindhárom klub bemutat egy-egy rövid műsort, utána pedig zenés mulatsággal folytatódik az est. A beszélgetésünk során az is kiderült, hogy a találkozóval járó feladatokat mind maguk végzik el, a tombolára felajánlott tárgyakat ők maguk hozták, a terem előkészítése is az ők dolguk lesz, illetve a vacsorát is maguk főzik meg.
Mint a nyugdíjasok érdeklődésünkre elmondták, 2009 óta működik az Ezüst Hajak Nyugdíjas Klub, amelynek jelenleg 28 tagja van, akik nyáron a kerti és mezei munkák miatt ritkábban, télen viszont hetente találkoznak. Változatos tevékenységeiket hosszan sorolták, s közben több vicces történetet is megosztottak velünk. Mint kiderült, telente bordás laskát készítenek eladásra, ők szőtték a helyi katolikus templom padjaira a gyapjúszőttes terítőket, de főztek már közösen szappant és tollat is fosztottak. Egyikük gyöngyből kokárdát készített mindegyik társának, amelyet büszkén viselnek a magyar nemzeti ünnepeken. Azt is elmondták, nemcsak a nemzeti, de az egyházi ünnepeket is megtartják közösen, de nem feledkeznek meg egymás névnapjairól sem. A munka és ünneplés mellett a kirándulásra is fordítanak időt, számos székelyföldi és magyarországi helyszínen megfordulták már ‒ mint mosolyogva megjegyzik, lassan nincs is olyan hely a közelben, ahol ne jártak volna.