Szöcskék a gyergyói határban: a gazdák a terményt féltik, a szakember a madarak munkájában bízik
Hüvelykujjnyi rovarok sokaságáról számolnak be azok, akik Gyergyó térségében a ditrói–güdüci zónában, illetve Vasláb és Katorzsa között jártak a napokban. Nem a sokat rettegett sáskajárás ez, minden bizonnyal szöcskeinvázióról van szó – állítják szakemberek.
„A cikória szárát úgy csemmegteti, mint a spagettit” – számol be a szemrevételezett szöcske tevékenységéről egy gazdálkodó. Abban reménykedik, hogy a nagyszámú populáció nem vándorol át a kaszálókról a termesztett növényekre, mert akkor óriási károk keletkezhetnek.
{A}
Arra emlékeznek az idősebbek, hogy Remetén, amikor sok volt a sáska, mint hajtóvadászatra, úgy sorakoztak fel az emberek, és botokkal ütötték a talajt. Azt is tudják, hogy a múlt rendszerben minden ilyen probléma megoldására a permetezést javasolták, ám a vegyszerek nem válogattak az élőlények között.
Ferencz Lehel kertészmérnök a rovarokról készült felvételeket látva elmondta, nagy valószínűséggel nyerges szöcskéről (Ephippigera ephippiger) beszélhetünk, olyan fajtáról, amelyet Romániában eddig nem írt le senki. Tudni lehet e fajról, hogy
a száraz, meleg klímájú vidékeket kedveli,
és főként növényevő, ami azt jelenti, hogy kisebb rovarok fogyasztása is része étrendjének. A kertészmérnök hozzátette, megtörténhet, hogy valamilyen kultúrnövénnyel lett behozva erre a vidékre, és a kedvező klimatikus körülmények vezettek elszaporodásához, de rovarszakértő megkérdezését ajánlotta pontos részletekért.
Balog Albert, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára, aki a rovarok kutatását tekinti hivatásának, ebből írta doktori disszertációját is, lapunk kérdésére elmondta: valószínűleg délről érkezett, itt elszaporodott rovarokról van szó, a déli meghatározás akár mediterrán térséget is fedhet. Nem ritkaság az, hogy a melegebb időjárási körülmények lehetővé teszik mediterrán, szubmediterrán térségre jellemző fajok megjelenését térségünkben, nem feltétlenül nagy egyedszámban, de jelenlétüket komolyabb rovarcsapdázási módszerrel igazolni lehet. Az invázió a rovarvilágban nem ritka, például 3–4 évente a cserebogarak populációja nő meg, viszont ezen rovarok, nagytestűek lévén, nagyobb ijedtséget kelthetnek. Nem alaptalan a félelem, hiszen rágó szájszervük révén nagy populáció esetén jelentős károkat tehetnek a termesztett növényekben. Ennek ellenére a szakember mégsem borúlátó.
Komoly vizsgálatok híján nem kívánt válaszolni arra a kérdésre, milyen módon kerülhettek ide a szöcskék, a tojások jutottak-e ide, a lárvák-e vagy ivarérett egyedek, „az biztos, hogy ezek melegkedvelő fajok, és ha a térség időjárását figyeljük az elmúlt hónapokban, akkor kedvező faktorról beszélhetünk, mely hozzájárulhatott, hogy akár kis populációból is nagy szaporulat, riadalmat keltő probléma jelenhessen meg. Tudni kell ugyanis, hogy a felnőtt egyedek, az imágók képesek repülni, és ennek látványa riasztó lehet, helyváltoztatásuk is gyors, hiszen akár kilométerekre is tudnak repülni.”
Azt is közölte, hogy ő nem járt a napokban ebben a térségben, ez az első értesítés, ami hozzá eljutott, várhatóan kollégáival hamarosan hozzálátnak e jelenség vizsgálatához.
– fogalmazott Balog Albert.
Mi a teendőnk, ha a kultúrnövényeken is rágás jeleit látjuk? A szakember úgy véli, ha komoly károk keletkeznek a termesztett növényeken, akkor vélhetőleg a gazdák permetezéshez folyamodnak. Annak ellenére, hogy veszélye közismert, minden rovarra azonos módon hat, bevett szokás a permetezés. A kitinszintézist gátló szerek is közismertek, melyek meggátolják a felnőtt egyeddé válást. Tény, hogy ezek a védekezési módozatok hatással vannak minden más fajra is. A szakember éppen ezért nem biztatná elhamarkodott lépésre a gazdákat, türelemre inti, hogy kiderüljön, van-e szükség védekezésre, képződhetnek-e jelentős károk. Ő az ellenkezőjében bízik: