Újabb panasz a pásztorkutyákra: ezúttal biciklizőkre támadtak a Gyimesi-hágónál

Iszlai Katalin 2018. május 21., 09:19

Továbbra is gondot okoznak azok az országútra kimerészkedő pásztorkutyák, amelyek a Gyimesi-hágónál lévő egyik esztenáról kiszaladva támadják meg az arra járó gyalogosokat és bicikliseket. A kutyák tulajdonosa szerint az állatok ártalmatlanok.

Nem az első és nem az utolsó eset. A békés együttélésért tenni kell. Archív Fotó: Thomas Campean

Szinte napra pontosan egy éve számoltunk be először arról, hogy falkába verődött, szabadon kószáló pásztorkutyák keserítik meg a gyalogosok és biciklisek életét a Gyimesi-hágón, a 12A jelzésű országúton. Akkor a szerkesztőségünket felkereső férfit három pásztorkutya támadta meg az említett helyszínen, de elmondása szerint már több éve gondot okozott, hogy

a főúton a bicikliseket „valósággal leszedik” a járműről a juhászkutyák.

Úgy tűnik, a problémára azóta sem született megoldás, hiszen a minap újabb panasz érkezett hozzánk az országútra kimerészkedő pásztorkutyákkal kapcsolatosan.

Több méteren át kergette

A csíkszeredai Bara Zoltán két másik férfival biciklizett szombaton a Gyimesek felé vezető országúton, a tetőig azonban nem sikerült eljutniuk, mivel a közeli esztenáról hirtelen három pásztorkutya „rontott nekik” – elevenítette fel az esetet beszélgetésünkkor a férfi. „Körülbelül 50 méterre bicikliztünk egymásról, és a sógorom ment elől, így ő járt a legrosszabbul.

Közeledésünkkor ugyanis három kutya szaladt le az esztenáról, megálltak az út szélén, majd az egyik átszaladt a mi sávunkra, és elkezdte a sógoromat kergetni. Valószínűleg ez volt a falkavezér, a többi csak ugatott, előbbi viszont több méteren keresztül nagy lendülettel szaladt a sógorom után.

Ahogy észrevettük, hogy mi történik, mi is rögtön megfordultunk, és szerencsére nem történt nagyobb baj. Nagyon megijedtünk, de emellett az is bosszantó, hogy nem tudtunk továbbhajtani, vissza kellett forduljunk. Pásztor sehol nem volt a közelben, így segítséget sem lehetett kérni.

Nagyon ijesztő, amikor ilyen nagytestű kutyák szaladnak az ember után, ráadásul ez nem is az első eset. Biciklivel valamivel könnyebb elmenekülni, de mi van akkor, ha valaki gyalog vagy kisgyerekkel jár arra? Vannak olyan pásztorkutyák, amelyek úgy védik a területüket, hogy felállnak és ugatnak, de a helyükön maradnak. Az a kutya azonban, amelyik így kiront az útra, és meg is kerget, véleményem szerint a harapástól sem riad vissza

– nehezményezte Bara Zoltán.

Megbízható pásztorkutyák

A kutyák tulajdonosa, Rákossy Zsigmond ennek pontosan az ellenkezőjét állítja: megkeresésünkre az állatorvosként dolgozó csíkpálfalvi férfi leszögezte,

a szabadon járó pásztorkutyái biztosan nem fognak megharapni senkit.

„Két agresszívebb kutyám van, ezeket megkötve tartjuk a biztonság kedvéért, a másik négy pedig valóban szabadon van engedve, de ezek teljesen megbízhatóak, senkit sem fognak megharapni. Persze ugatással fogadják az arra járókat, ez kétségtelen, kimondottan a bicikliseket, mert ők gyakran petárdát dobnak feléjük, vagy lefújják a kutyákat gázspray-jel. Az ilyen megnyilvánulások miatt a kutyák is élénkebben jelzik őket.

Szerintem a biciklisek is kellene alkalmazkodjanak, meg kellene szokják a kutyák jelenlétét, vagy amikor arra járnak, a petárdák helyett inkább egy szelet kenyeret dobjanak feléjük

– javasolta Rákossy. A kutyák tulajdonosa kitért arra is, a vadkárok elkerülése érdekében muszáj néhány kutyát szabadon tartani, ám ezt az előírásoknak megfelelően teszi.

Mindegyik kutyám kolonccal van ellátva, és minden egyéb törvényes kötelezettségnek eleget teszünk. Kerítésünk is van, de ezt nem lehet átjárhatatlanná tenni, a kutyák egy-két helyen ki tudnak menni. Ennél többet nem tudok tenni, szerintem meg kell tanulni együtt élni a kutyákkal: amióta világ a világ, pásztorkutyák mindig voltak a legelőkön, így ha valaki arra biciklizik, vállalnia kell, hogy a kutyák esetleg megugatják.

Normális jelenség, hogy az arra elhaladó autót, biciklit, szekeret megugatják, de senkire sem jelentenek fenyegetést. Remélem, hogy nem lesz ebből probléma, igyekszem mindent megtenni a biztonság érdekében” – zárta Rákossy Zsigmond.

Segítséget kell kérni

A Hargita Megyei Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálat, illetve a Hargita megyei hegyi csendőrség közösen ellenőrizte az elmúlt években a megye esztenáinak kutyaállományát, és megfigyelték az ebek viselkedését is.

Az agresszív kutyák kezelése azonban nem az állomány létszámától függ, sokkal inkább a pásztorokon múlik

– véli Fekete Örs, a megyei hegyi- és barlangimentő közszolgálat vezetője. Mint mondta, a közös ellenőrzéseken többször is felszólították őket az agresszív kutyák megkötésére, illetve a csendőrség bírságokat is kiszabott, ám egyes esetekben ez sem volt elég a probléma megszüntetésére. „Ez teljesen pásztorfüggő: míg egyesekkel szót tudunk érteni, mások a többszöri felszólítás ellenére sem tesznek semmit a probléma megoldása érdekében.

Próbáltuk rávenni őket, hogy napközben kössék meg az agresszív kutyákat, és csak éjszaka engedjék el őket, de az a válasz, hogy a sok vadállat miatt ez nem kivitelezhető. Mindenképpen azt tanácsolom azoknak a biciklizőknek, akiket pásztorkutyák támadnak meg, hogy szálljanak le a járműről, és próbáljanak segítséget kérni

– emelte ki Fekete Örs. Ugyanerre biztatja a bajbajutottakat Gheorghe Suciu, a Hargita Megyei Csendőr-felügyelőség szóvivője is. Kiemelte:

akire pásztorkutya támad, azonnal tárcsázza a 112-es egységes segélyhívószámot. Erre azért van szükség, mert csak akkor tudnak eljárni az ügyben, ha azonnal a helyszínre sietnek és „tetten érik” a kutyákat.

Az utóbbi időben azonban nem érkezett hozzájuk bejelentés kutyatámadásokkal kapcsolatosan. Gheorghe Filip, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője a téma kapcsán érdeklődésünkre elmondta:

érthető, hogy szükség van a pásztorkutyákra az esztenákon, az állatok azonban nem jelenthetnek veszélyt a mellettük elhaladó személyekre.

Ha ez mégis megtörténik, a rendőrség is eljárhat az ügyben, ám ehhez tudniuk kell róla, kutyatámadásra vonatkozó bejelentést azonban a csendőrséghez hasonlóan ők sem kaptak.

Vitatott előírások

Bár tavaly úgy tűnt, hogy a problémára a juhnyájakat követő kutyák létszámára vonatkozó előírások hosszas huzavona utáni érvénybe lépése jelenthet megoldást, a gyakorlatban ez nem javított a helyzeten. Mint ismert, a pásztorkutyák létszámával kapcsolatos előírásokat a pásztorok tiltakozása miatt többször is módosították az elmúlt években.

A vadászati jogszabály 2015 júniusában hatályba lépett változatának idevágó cikkelye szerint a juhászok nyájanként egy kutyát tarthattak síkvidéken, kettőt dombvidéken és hármat hegyvidéken. A módosítások miatt több ezer juhász tüntetett a parlament előtt, ezért a kormány sürgősségi rendelettel felfüggesztette a törvénycikkely alkalmazását, később pedig ismét módosították.

A jelenleg is érvényes, 2016-ból származó 242-es számú törvény értelmében

egy 300-as juhállomány esetében a juhászok három kutyát tarthatnak síkvidéken, négyet dombvidéken és hatot hegyvidéken. Minden további legtöbb 100 juh esetében további kutyák tartása megengedett, de ezek száma nem haladhatja meg az ötöt síkvidéken, a hetet dombvidéken és a tízet hegyvidéken.

A hatályos előírások azonban még mindig nem felelnek meg az igényeknek – vélekedett Tánczos Barna szenátor, amikor a téma kapcsán kérdeztük. „Az utolsó vitám ebben a témában éppen a napokban zajlott le a képviselőház mezőgazdasági bizottságának vezetőjével, mivel benyújtottam egy törvénytervezetet, amelyben

javasoltam, hogy a pásztorkutyák számát ne Bukarestben egy törvénnyel döntsék el, hanem minden község a legeltetési szabályzatban rendelkezzen ebben a kérdésben. Helyi szinten kellene eldönteni, hogy melyik régióban, melyik dűlőben, melyik legelőn és melyik turisztikai övezetben hány kutya szabadon tartása megengedett.

Az is nagyon fontos, hogy a vadtámadások nagy része éjszaka történik, ezért sok problémát meg lehetne oldani azzal, ha napközben nem hagynák szabadon a kutyákat, esetleg csak korlátozott számban. Bízom abban, hogy el tudjuk érni azt, hogy helyi szinten lehessen dönteni a kutyák számáról, és akkor elmondhatjuk, hogy a mi kezünkben van a döntés. Ha ezáltal megfelelően tudjuk kezelni a problémát, az a mi érdemünk lesz, ha meg nem, akkor a mi hibánk” – húzta alá a szenátor.