Magabiztos tudással tolmácsolták a zeneirodalom legjavát
Amikor felkonferálták az utolsó kórusművet, a közönség egy emberként sóhajtott fel: ne legyen vége még! Aztán nem tudta fékezni magát a székelyudvarhelyi hallgatóság a belvárosi református templomban: vastapssal köszönte meg a Magyar Honvéd Férfikarnak az élményt.
A hetvenéves Honvéd Férfikar, az egykor katonákból álló kórus ma Magyarország egyetlen hivatásos férfikara, és kizárólag képzett énekművészekből áll. Ám nemzedékről nemzedékre megőrizte azt a hangzásvilágot, amely által egy lapon említik a nagy nevű orosz karokkal:
ismerik a férfikari zeneművek titkait, magabiztos tudással tolmácsolják eme zeneirodalom legjavát, és úgy szólaltatják meg a műveket, ahogy szerzőik megálmodhatták azokat.
{A}
Strausz Kálmán Liszt-díjas karnagy, 2010 óta a férfikar művészeti vezetője, karigazgatója, ugyanakkor a Budapesti Nemzetközi Kórusverseny megalapítója, kétszeres Grammy-díjra jelölt dirigens moderálta kedd délelőtt a belvárosi református templomban az interaktív zeneórát, amelyen a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium diáksága mellett a Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Középiskola néhány osztálya is részt vett.
A Honvéd Férfikar közreműködésével mutatták be Kodály életét és néhány művét. A diákokkal együtt énekelték a nagy zenepedagógus által gyűjtött népdalokat, kórusműveket, és közösen gyakoroltak. Akik szólóéneklésre vállalkoztak, CD-t kaptak ajándékba. A jó hangulatú, gyermekbarát és kedvcsináló énekóra végén egyikük vezényelhette is a férfikart.
Strausz Kálmán, aki mesteriskolákat vezet az Amerikai Egyesült Államokban és Európában, európai kórusversenyek állandó zsűritagja, kérdésünkre elmondta:
hivatásos kórusként szívügyüknek tekintik, hogy a jövőben is legyen közönség.
A Bartók-évben életét, művészetét helyezték a középpontba a több magyarországi megyében, illetve felvidéki és erdélyi helyszíneken megtartott interaktív zeneórákon. A Kodály-évben az ő zenei nyelvével ismertették meg a hazai és határon túli diákokat. Hiszen Kodály zenepedagógusként nemcsak nevelési rendszert dolgozott ki, hanem a gyűjtött magyar népdalokból meg is írta a műveket. Munkássága világraszóló sikert hozott a magyar zenének. A karnagy kiemelte: napjainkban is nagyszerű kortárs művek születnek.
– hangsúlyozta Strausz Kálmán.
Az esti hangverseny előtt Gede Ildikó lelkipásztor a 133. zsoltár szavaival köszöntötte a férfikart. Kívánta: szolgálatuk legyen áldásos, szerezzen életet számukra, és azoknak, akik őket hallgatják. A helynek adózva a férfikar Mendelssohn Periti autem és Kodály Jelenti magát Jézus című művével indította a rendkívüli hangversenyt. Majd szintén Kodály Férfikari füzetéből – amelyet nemrég énekeltek fel lemezre – nyújtottak ízelítőt. A megzenésített verseket prózai előadásban is meghallgattuk.
Kölcsey Huszt című művének előadása a férfikar hitvallásaként is szólt: Hass, alkoss, gyarapíts... A Memento című kantátából a Vajda–Babits Miatyánk 1914 könnyeket csalt a szemekbe. Az éneklésnek és a szövegüzenetnek egyként szólt a taps. Legyen szó Erkel Névtelen hősök Takarodójáról vagy a Bánk bán imájának Hazám, hazám című tenoráriája zenei átiratáról. A Kodály Háry Jánosában lévő Toborzóból egy olyan verziót hallgathattunk meg, amely néhány évtizede kifejezetten a Honvéd Férfikarnak készült. A jó lovas katonának című kórusmű közönséggel való éneklése nemcsak kitörő ovációt, hanem örökbecsű élményt is jelentett: férfi(hang)erőt, színtiszta polifóniát és a zenei kultúra iránti érzékenységet írt a szívekbe. A felejthetetlen estén szólót énekelt Gaál Csaba és Konkoly Balázs, zongorán közreműködött Nagy László Adrián.