Hívei körében ünnepelte pappá szentelésének 50. évfordulóját Tamás József püspök
Zsúfolásig megtelt a csíksomlyói kegytemplom szombaton délelőtt azokkal a hívekkel és elöljárókkal, akik részt vettek Tamás József püspök és egykori osztálytársai aranymiséjén.
Az ünnepi szentmise elején versekkel köszöntötték a jubiláns papokat, majd Jakubinyi György érsek Tamás József püspök atyát köszöntötte azokkal a ma is időszerű szavakkal, amelyekkel tavaly március elsején, püspökké szentelésének 20. évfordulóján is illette.
Felelevenítette, hogy
Tamás Józsefet 1997-én március elsején szentelték püspökké a csíksomlyói kegytemplomban,
ami nem is lehetett volna másképp, hiszen a Madéfalván született, Csíkszentsimonban felnőtt gyermek a csíksomlyói Szűzanya oltalma alatt áll. Arról is tájékoztatta a jelenlevőket, hogy
1968. április 21-én a Gyulafehérvári Székesegyházban Márton Áron püspök 18 szerpapot szentelt pappá – 13 erdélyi, egy nagyváradi, két szatmári és két temesvári újmisést.
{A}
Közülük sajnos az évek során már hatan meghaltak, egyesek betegeskednek, emiatt pedig nem tudott mindenki részt venni az aranymisén. Ezt követően Jakubinyi György röviden ismertette a püspök atya ötven évnyi munkásságát, amiért köszönetet is mondott, majd felolvasta a szenteltek anyakönyvéből mindazok nevét, akiket ötven éve szenteltek pappá.
Az érsek után Tamás József püspök is köszöntötte az egybegyűlteket, kifejezve örömét, hogy sokan eljöttek az ünnepre, hiszen mint fogalmazott, a megosztott öröm az dupla öröm. Azt is kifejtette, hogy ugyan heten tudtak csak jelen lenni az aranymisén, de a szentmisében megemlékeztek azokról is, akik már átlépték az örök élet kapuját, vagy más okból nem tudtak részt venni a szombati ünnepen. Ezt követően folytatódott az ünnepi liturgia, amelyet a kegytemplom kórusának éneke tett még szebbé.
{P16}
Az aranymise homíliájában Tamás József először arra mutatott rá, hogy
generációjuk a kommunizmus elnyomása alatt nőtt fel és választott életpályát, esetükben a papi hivatást.
Szüleiket talán csak a hitük, az Istenbe vetett bizalmuk motiválhatta, hogy gyermekeiket vallásos iskolába küldjék, engedjék. Felszentelésük után a papoknak vállalniuk kellett a megfigyelések, le-, illetve kihallgatások keresztjét – amelyeket egyesek könnyebben viseltek, míg másokat jobban megtörte, megviselte ez a sors. De később láthatták egy politikai rendszernek hirtelen összeomlását, amely nagy reményt keltett bennük, de mégsem hozta meg, amit szerettek volna.
– mutatott rá a püspökatya. Hozzátette, hogy habár ma más nehézségekkel kell szembenézniük a lelkipásztoroknak, mint annak idején, ezek sem könnyebbek az évtizedekkel korábbi nehézségeknél, de amíg erejük van, és a Jóisten engedi, addig ők is tenni akarnak.
Az ünnepi szentmise végén Tamás József köszönetet mondott mindenkinek, aki bármilyen formában közreműködött a szombati esemény létrejöttében. A záró áldás után, illetve a himnuszok eléneklését követően a kegytemplomból kivonultak az aranymisés lelkipásztorok, illetve az ünnepbe szép számmal bekapcsolódott papság.
{P12}
{P13}
{P15}
Az esemény a Jakab Antal Tanulmányi Házban agapé elfogyasztásával zárult, amelyen a hazai egyházi és világi elöljárók mellett részt vett a magyar kormány részéről Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős, illetve Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár.