Csíkszereda történetének mérföldköveiről a múzeumban

Mikor volt az első hokimeccs Csíkszeredában, mikor nyitották meg Nagy Imre festőművész sikeres brassói kiállítását – sok más szakmai kérdés és helytörténeti érdekesség mellett ezekre is választ kaphatott az, aki beült a várostörténeti konferencia előadásaira.

Rövid és tömör előadások során ismertették csütörtök délutánig Csíkszereda történetének egyes szakaszait a Csíki Székely Múzeumban reggel elkezdődött várostörténeti konferencián. A Csíkszereda 460 címet viselő rendezvény előadásaira sokan voltak kíváncsiak, pótszékeket is be kellett állítani a múzeum protokolltermébe.

{A}

Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója megnyitó beszédében a múzeum feladatairól, funkcióiról beszélt. Kifejtette, a kiállítások a leginkább látványos elemei a múzeum munkájának, emellett azonban számos más, kevésbé szembeötlő, de legalább annyira fontos tevékenység is zajlik intézményükben: ilyen az anyaggyűjtés, restaurálás, állagmegőrzés, tárolás és a tudományos munka. Utóbbi részeként szervezték meg a konferenciát, amelynek anyaga reményeik szerint már nyáron megjelenik egy kötetben is.

A rendezvény a készülő várostörténeti kiállítás elméleti megalapozásának is része.

A konferencia a Csíkszereda 460 nevet kapta, 1558-ból származik ugyanis az a dokumentum, amellyel Izabella királyné a mezővárosként említett Csíkszeredának adómentességet adományoz. Gyarmati Zsolt rámutatott, nyilván, hogy a város gyökerei korábbra nyúlnak vissza, más forrásokból tudjuk, hogy Csíkszereda 1558 előtt talán már városként is létezett, de nincs ez dokumentálva. A város neve és hogy mezővárosi jogosítványokat szerez, 460 évvel ezelőtt volt először leírva – fejtette ki az igazgató. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere köszöntő beszédében ehhez hozzátette, Izabella királyné adománylevele a mai tudásunk szerint az első írásos említése a városnak, előfordulhat, hogy a jövőben feltárnak majd még olyan dokumentumokat, amelyek újat hoznak ezen a téren.

Csíkszereda polgármestere is előadást tartott a konferencián, két várostörténeti mozzanatra világított rá. Az egyik tévhite a város 460 évének, hogy mikor volt az első hokimeccs, amelyet a csíkszeredai csapat játszott – mondta Ráduly. Kifejtette, a város lakóinak jelentős része hibásan tudja, hogy 1929. január 6-án volt a városban az első jégkorongmérkőzés.

„Ez az időpont egy 1969 februárjában kiadott Hargita újságban jelenik meg először írásos formában, egy kép alatt. Az a teóriám van ehhez – merthogy akkor ünnepelték meg a csíki hoki negyvenedik évfordulóját –, hogy mivel a megyésítés nemcsak egy új helyzetet, hanem egy új elitet is hozott a városba, és fontos volt, hogy ennek az új közigazgatási berendezkedésnek legyenek olyan eseményei, amelyek a múltban gyökereznek és elfogadtatják az új helyzetet, ezért kitalálták, hogy 1929-ben lett volna az első hokimérkőzés. Ez aztán jól begyökerezett" – fejtette ki a polgármester.

Kijelentette, megtalálta ennek az egyértelmű cáfolatát, korhű dokumentumot arról, hogy

az első jégkorongmérkőzés, amelyből a csíki hokit gyökereztetjük, 1931. január 4-én volt a városban.

Nyilván kellemetlen ezzel szembesülni, akár számára is, hisz a jégkorong nyolcvan éves évfordulóját az 1929-es dátumra alapozva ünnepelte meg a város 2009-ben, de tudomásul kell venni, hogy a helytörténeti kutatások során előkerülhetnek új bizonyítékok.

A polgármester még kifejtette, a csíkszeredai Bács Béla Jánossal közösen a 125 éve született zsögödi Nagy Imre festőművész pályájának egy érdekes mozzanatát sikerült kibontaniuk: kutatásaik nyomán úgy gondolják, egy brassói kiállítás nagy áttörést jelentett a művész pályafutása során, ezután képei kelendőek lettek és elindulhatott sokat áhított külföldi tanulmányútjára is.

1925-ben tudatosan eldöntötte Nagy Imre, hogy Erdélyben szeretne meggyökerezni, hírnevet, ismertséget kivívni magának, ezért 1925 tavaszán kiállítási körútra indult: néhány napos kiállításokat tartott Kolozsváron, Brassóban, Marosvásárhelyen, ezt 1926-ban kolozsvári, aradi és temesvári tárlatok követték. A nyár, az ősz az alkotás időszaka volt, majd 1926. november 21-én Csíkszeredában egy használaton kívüli lisztkereskedés helyiségében nyílt kiállítása. Ezután egy marosvásárhelyi tárlat következik, majd 1926. december 25-én egy második brassói, amelyet már mondhatni megrohantak az érdeklődők.