A korábban csak kézen fogva vezetett kislány a lovasterápia segítségével egyedül kezdett el járni – ez csak egy a számtalan eredmény közül, amely arra sarkallja a gyergyószentmiklósi Salvator Alapítványt, hogy folytassa ingyenes lovasterápiás programját.
Örömhang(O)LÓ néven már két programot tud maga mögött a Salvator Alapítvány. A lovasterápiával elért eredmények folytatásra sarkallják a szervezőket, idén is megtartják a fejlesztő programot. Azok jelentkezését is várják, akik az előző években nem vettek részt a lovas foglalkozásokon.
„A 15 helyre már húszan vannak, de további jelentkezőket sem utasítunk vissza.
– biztat jelentkezésre minden olyan szülőt Gáll Katalin pszichológus, terapeuta, akinek sérült, fogyatékkal vagy krónikus betegséggel élő gyereke van. Az előző két lovasterápiás program tapasztalataira alapozva mondja,
leglátványosabb eredmények a mozgásfejlődésben mutatkoztak, és leginkább azoknál a gyerekeknél, akik mindkét alkalommal végigcsinálták a programot.
„Igaz, hogy nem csak a mi munkánk van benne, de jól nyomon követhető a fejlődés azoknál a gyerekeknél, akik folytonosan részt vesznek a programunkban” – mutatott rá Gáll Katalin. Kifejtette, noha a mozgásfejlődés a leglátványosabb egy ilyen terápián, de
a lóval végzett közös munka abban is segít, hogy összeszedettebbekké, figyelmesebbekké, fegyelmezettebbekké váljanak a gyerekek.
„Ez egy alternatív multiszenzoriális terápia. Egy időben hat a mozgásra, tapintásra, látásra, hallásra. A legtöbb gyermek, aki hozzánk jön – még akkor is, ha nem mozgássérült –, nem tudja a mozgásmintákat úgy produkálni, mint egy vele egykorú, átlagosan fejlődő gyermek. A ló hátán ülve viszont olyan mozgásingereket kap, mintha ő kúszna, mászna” – mondja Gáll Katalin. Példaként említi, hogy az egyébként tolókocsiban közlekedő, teljesen mozgásképtelen gyerek a ló hátán új mozgásmintákat produkált, vagy
az addig csak kézen fogva vezetett kislány a lovasterápia segítségével egyedül kezdett el járni.
„Nyilván diagnózis- és életkorfüggő, hogy kinél milyen eredmény érhető el, de volt olyan gyerek, aki esetében öt alkalom úgy telt el, hogy párhuzamos világokból alighogy találkozott a tekintetünk, aztán egyre jobban kezdett rám figyelni még akkor is, ha nem értette meg az utasításaimat” – meséli Katalin. Kiemeli, a terápiára járó fogyatékkal élők néhány alkalom után elkezdenek figyelni, akarni.
{A}
A sikerélményt is a terápia nyújtotta lehetőségek közé sorolja, mint mondja, a lovakkal nem nehéz ezt elérni. „Ezek az állatok hihetetlenül viszonyulnak a gyerekekhez. Úgy fogadják el őket, ahogyan senki mást” – állapítja meg. Szintén pozitívumként emeli ki a terápiás programok közösségfejlesztő hatását; egyrészt a gyerekeknek nagy dolog, hogy közösségben lehetnek, a szülőknek pedig szinte hiánypótló alkalom, hogy hasonló gondokkal küszködő családokkal találkozhatnak, beszélgethetnek.