Az ovisok verssel és a kortárs költőkkel ismerkedtek a költészet napján
Rendhagyó költészetnapot tartottak tegnap délelőtt a Villanytelep utcai napköziben: „Szépen szóló verses játék”-ra hívták össze a város nagycsoportos ovisait, akik a Ragyog a mindenség című erdélyi kortárs gyermekvers-antológiából mondtak el egy-egy költeményt.
A röpke kétórás esemény az udvaron zajlott, a pódium ezúttal egy rögtönzött verssátor volt. A részvevőket az ötlet- és házigazda napközi igazgatónője, Péter Edit köszöntötte, majd a „születésnapos” József Attilát idézte, aki szerint
{A}
Elárulta az ovisoknak azt is, hogy „körünkben is van egy igazi költő, akit úgy hívnak, Egyed Emese, és aki megmutatja majd, hogyan születik a vers”. A program felelősétől, Haáz Margó óvónőtől pedig megtudtuk, hogy
a vers könyvben lakik, a könyv meg a polcon, s hogy a különbség a vers és a mese között az, hogy előbbiben a szavak oszlopokba, utóbbi esetén pedig sorokba rendeződnek.
„Pimpimpáré, aranyág, verset teremnek a fák” – kántálták a Pillangó csoport tagjai, miközben bemutatták a vers szerkezetét szakaszokba, illetve sorokba állva. Kitudódott az is, hogy a verseket költők írják, ezért költeménynek is nevezzük, mire egy kisfiúból kibukott a költői kép, éspedig: „a költemény olyan, mint egy körte, annyira finom”. Arról is értesültünk, hogy a könyvben nemcsak betűk vannak, hanem képek is, amiket grafikus vagy illusztrátor rajzol, „mint ahogy közületek is sokan lerajzolták választott versüket” – utalt Margó a kiállított munkákra, amelyek közül egyiket épp a jelen lévő költőnő – aki kolozsvári, de unokái révén udvarhelyi kötődésű – műve ihlette. Minthogy a verseket nemcsak írjuk és olvassuk, hanem halljuk is, a vers eme tulajdonságát Miklós Annamária óvónő segített megérteni:
– magyarázta. Majd miután egy zsákból bátorságpor szállt a társaságra és elhangzott egy utolsó rendreutasítás, miszerint „mostantól figyeljünk egymásra, mert nem illik megzavarni azt, aki szaval„, kezdődhetett is „a fejekbe tett versek elővarázsolása”.
A gyerekek megidézték Balázs Imre József, Cseh Katalin, Egyed Emese, Fekete Vince, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Markó Béla, Nagyálmos Ildikó, Páll Lajos, Tolna Éva költőket, sőt egy visszatért régi óvodás és két édesanya is beszállt a versmondásba.
A játék egy helyben költött verssel folytatódott, amelyet elő is adott Egyed Emese költő, egyetemi tanár:
A rögtönzött négysorost Széles Ferenc grafikus rajzolta meg egy táblára a gyerekek utasításai alapján, így született egy éles szemű és csőrű, a szokásosnál nagyobb pinty, amely a barkácsboltban belebotlott egy halom festékesdobozba, így tiritarka lett a tolla, és csak az elcsípett zöld-piros kukac enyhített bánatán.
A versünnep a végére dalba fordult: a Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola három tanára a Kaláka együttes által megzenésített költeményeket adott elő.
„Idén úgy döntöttünk, hogy kiterjesztjük rendezvényünket, mert szeretnénk bátorítani a kolléganőket, hogy válogassanak és tegyenek különbséget. Ugyanakkor
Szép kivitelű könyveket kell a kezükbe adni, mind tartalmi, mind képi szempontból. Kissé meg vagyunk rekedve, úgy látom, sok helyen a hatvanas évekbeli köszöntőversikéket húzzák elő az ünnepségekre. A másik véglet, hogy az internetről tájékozódnak, ahol sok ismeretlen szerzőbe botlani, holott a könyv az igazi lelőhely, a hiteles forrás, és nagyon jó kortárs költőink vannak. Csak innen, Udvarhelyről hárman is benne vannak ebben a kötetben” – mondta Haáz Margó a rendezvény végén.
Egyed Emese szerint a vers szerepe mit sem változott, továbbra is szükség van az érzések és gondolatok kifejezésére.
„Tudjuk, hogy szavakba és képekbe rendeződve kel életre, de akkor él igazán, ha van, aki mondja, és van, aki hallgassa. A ma divatos verselés, a slam poetry épp erre az élőbeszédre irányítja rá a figyelmet, illetve arra, hogy a gondolat megszületik, és máris formát ölt, sokszor automatikusan. Nagyon szeretik a fiatalok, és legalább elhívja őket a telefonok, laptopok elől, közösséget teremt számukra, ahol meghallgatják őket.”
