Vaclav Novak a Progym hibáiról és a jövő tennivalóiról

Gergely Imre 2018. április 11., 10:00

„Szeretném megköszönni a támogatóimnak és a szurkolóknak mindazt, amit az elmúlt szezonban kaptam tőlük, a biztatást és az anyagi háttér megteremtését, hogy játszhattam” – kezdte beszélgetését Vaclav Novak, a Gyergyószentmiklósi Progym játékosa.

Vaclav Novak hozzáértésére a továbbiakban nagy szüksége van a gyergyói hokinak Fotó: Szász Adorján

– Hogyan látta Vaclav Novak a Progym elmúlt szezonját?

– Nehéz szezon volt, és a vége nagyon rossz (összegezte egy rövid mondatban Novak a 2017–2018-as, negyedik hellyel zárult időszakot. Aztán egy több éves áttekintésben vázolja a meglátásait – szerk. megj.). Három éve, mióta Gyergyóban játszom, mindig ugyanazok a hibák ismétlődnek. Ezekből tanulni kellene, és nem elkövetni újra. Itt elsősorban az edzők és a légiósok kiválasztására gondolok. Minden évben megismétlődik, hogy ősszel megérkeznek a légiósok, és pár hónap múlva lecserélik őket. Az edzők esetén hasonló: Farkas Csaba után szezon közben jött Hurtaj, aztán ősszel a Novak–Kosztromin páros. Kosztromint elküldték, engem leváltottak, kinevezték Pavel Boriszenkót. A nyáron a jeges edzésekre érkezett meg Krüger Andersen, majd két hónap után Ruszlan Boriszenko lett az edző. Ez nem normális helyzet, így nem lehet dolgozni, eredményt elérni. Az sem jó, hogy a szezon végén a hazai játékosok nem tudják, hogy mire számítsanak az új évben. Nem is csoda, hogy amint lehet, mennek külföldre, mezőgazdasági munkára vagy építkezésre.

– Egy ilyen negyedik hely után nyilván játékos, szurkoló és a vezetőség is hosszan tudná sorolni a problémákat, amelyeken változtatni kellene. Mit tenne elsősorban ön?

– Most pihenő van, de csak a játékosoknak szabad pihenni. A legsürgősebb, hogy egy jó edző kell a csapatnak. Nagyon fontos, hogy milyen lesz a száraz, fizikai felkészítés, ezt már az új edző kell irányítsa. A jeges szezon előtt kell két hónap kemény felkészítő, ahol jelen van az egész csapat, és nem csak 8–9 játékos, mint a tavaly. Aztán ugyanilyen fontos, hogy kapusra van szükség. Szakács Szabolcs jó kapus, de egy hálóőrrel nem lehet egy egész szezont teljesíteni.

A hazai játékosokkal pedig minél hamarabb szerződést kell hosszabbítani, hogy biztonságot érezhessenek. Az edzőnek pedig három évre kell lehetőséget adni.

Nem egy kész csapatot kell irányítson, hanem csapatot kell építsen. És legalább két év el kell teljen az építkezéssel, míg a harmadikban eredmény követelhető.

Szívében és fejében is sok jégkorong van a veterán cseh csatárnak Fotó: Lukács Zsolt

– Ne menjünk ennyire előre, egyszer zárjuk le a múlt szezont. Mi okozta a negyedik helyet? 

– Sok mindent mondhatnék, de senkit nem akarok megsérteni. Az biztos, hogy nem tett jót az egy hónapos szünet, amíg várni kellett a play off mérkőzéseket. De nem csak ez volt a baj. Hasonlítsuk össze Csíkszeredával: ott volt egy olyan „mozdony”, néhány nagyon jó légiós, akik mindent megtettek a sikerekért, és húzták maguk után a csapatot a jégen. Az öltözőben pedig segítették a székelyeket, tanácsokat adtak, amikből tanulhattak. Itt a fordítottja volt. A székely játékosok kevés pénzért harcoltak, küzdöttek, a légiósok többsége pedig hátul „a vagonban” kényelmesen utazott.

Mindemellett rossz volt a hangulat is az öltözőben, nem volt összhang az edző, a játékosok, a hazaiak és a légiósok között. Enélkül pedig nem lehet eredményt várni.

Az sem egészséges dolog, hogy egy 44 éves játékos legyen egy csapat legjobbja, ahogy én voltam idén és tavaly is. A sorban a két társamnak, Sárának és Bucenkónak sokat köszönhetek, de ugyanígy sokat köszönhetek az összes székely játékosnak. Nélkülük, hozzáállásuk nélkül Novak is hiába Novak, nem tudtam volna ennyi gólt szerezni. A többi légiós azonban nem teljesített úgy, ahogy egy légiósnak kellene. De leszögezem: személyesen magamtól is többet vártam a rájátszásban. 

– Ha felkérnék, lenne edzője a Progymnak?

– Nem tudok most erre válaszolni. Az igazság az, hogy most nagyon fáradtnak érzem magam. Nem is annyira fizikailag, hanem inkább pszichikailag. Egyelőre nem tudok semmit sem mondani a jövőmmel kapcsolatban. Szívem szerint még játszanék, 28 év profi karrier van mögöttem, ez az életem. Meglátjuk. 

– Én úgy gondolom, hogy Vaclav Novakra akár játékosként, akár másként, de nagy szüksége van a gyergyói hokinak. Főleg, hogy nem titok senki előtt: nagyban köszönhető önnek a Csíkszeredai Sportklub idei sikere, hiszen az ön által ajánlott orosz játékosok hozták a győzelmeket...

– Én akarok segíteni Gyergyónak. Fontos nekem ez a csapat, tudnék sok mindenben segíteni. A csíkszeredai Csató Imre jó barátom, ő kért tanácsot tőlem, hogy kiket igazoljon le a Sportklub. Nekem nagyon sok kapcsolatom, ismerettségem van Oroszországban és szerte Európában. Nagyon sok játékos, edző száma megvan a telefonomban, akikkel rendszeres kapcsolatban vagyok. Nagyon könnyű volt az orosz játékosokat idehívni.

A Progymhoz is tudtam volna hívni akár hasonlóan kiemelkedő játékosokat vagy sokkal kevesebb pénzért olyan 23 éves fiatalokat, akik a CSZKA Moszkvában már bizonyítottak, de nincs lehetőségük ott az első két sorban játszani. Itt Gyergyóban nem kértek meg erre.

– Csapatépítés szükségességéről beszél. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Erste Ligába készül a Progym. Lehetséges egyszerre ez a kettő?

– Nehéz, nagyon nehéz. Sok pénz kell hozzá, és türelem, nagyon sok türelem. Nem tudom megvan-e ez itt a támogatókban és a szurkolókban.

– Amikor az Erste Ligába indulás szándékát bejelentették, akkor azt is jelezte a Progym, hogy egy magyarországi támogatói kör vállalta a pénz biztosítását. Tehát játsszunk el a gondolattal: ősztől Erste-ligás lesz a Progym, és van pénz is. Vaclav Novak szerint mi lenne így a követendő forgatókönyv?

– Én már nem vagyok biztos abban, hogy az Erste Ligával járó sok meccset és utazást bírnám. Nem zárom ki, lehet, hogy megpróbálnám. De azt el tudom mondani, hogy mit tennék a csapattal, ha erre megvolna a lehetőségem. Említettem már: első lenne az edző kinevezése, hosszú távú szerződéssel. A második feladat, hogy meg kell erősíteni a keret hazai gerincét. Az a székely játékosállomány, amely most Gyergyószentmiklóson van, nagyon kevés az Erste Ligához. Fiatalokkal kiegészíteni pedig nem lehet, az elején nem bírnák a megterhelést. Tehát Galacról, Brassóból, Csíkszeredából kell átigazolni tapasztalt játékosokat.

Ez kemény befektetést jelentene, mert nyilván 30–40 ezer eurót kell fizetni a jelenlegi klubjának, és ehhez jön hozzá az új játékosok fizetése, mert persze kevés pénzért nem igazolnának Gyergyóba.

Ha ez megvan, összeállt a 22 játékos, akkor kell megnézni, hogy pontosan milyen posztokra kell légiós erősítés. Hiába hozunk például olyan csatárt, aki nem tud centert játszani, pedig arra lenne szükség. Az Erste Ligában védhet légiós kapus is, és kell is egy nagyon jó, mert az első évben, míg tapasztalatot szerez a csapat, addig a kapusnak nagyon nagy szerepe lesz abban, hogy ne 12 gólos különbségek legyenek.

– A jelenlegi keretből mindenkinek helye van egy Erste-ligás csapatban?

– A hazaiaknak mindenképpen. Azoknak is meg kell adni a lehetőséget, akik eddig gyengébben teljesítettek. Egy jó edző mindenkinek meg tudja találni azt a feladatot, amire igazából képes, és segíteni tudja a csapatot. Az első Erste-ligás években, amikor tanulni kell, nem a technikás szupersztárokra van szükség, hanem arra, hogy képesek legyünk felvenni a ritmust, rengeteget korcsolyázni és ütközni. A légiósokat azonban az új edzőnek kell kiválasztania. Ebben tudok segíteni. Menedzseredző kell, akinek van autoritása, és vállalja a felelősséget döntéseiért. 

Fotó: Gecse Noémi

– Nem látom ebben az elképzelésben a fiatalok helyét...

– Pedig az építkezésnek éppen ez a lényege. Tudom, hogy sok gyergyói fiatal van magyarországi csapatokban, 17–18–20 évesek. Őket haza kell hozni, és lehetne beszélni a Sportklubbal is, hogy néhány olyan játékost átadjanak, akik nem férnek bele az ő első csapatukba. Ők a romániai bajnokságban játszanának az elején, és ahogy fejlődnek, az Erste Ligában is kapnának néhány meccset, míg fokozatosan beépülnének az első csapatba. Ez volna a fejlődés útja.

– És miért nem következhet az, hogy ezek a fiatalok a jelenlegi hazaiakkal együtt és néhány légióssal az Erste Ligában kezdjék az őszt?

– Mert senki nem akarná, hogy a Progym minden meccsen 10 góllal kapjon ki. Nincs olyan támogató, aki ezt bevállalná. És az ellenfelek is elvárják, hogy komoly mérkőzéseket játszhassanak a Progymmal.

Nem szabad szégyent hozni a gyergyói hokira.

Az első szezonban így is több lenne a vereség, de nem szabad 2–10 legyen az eredmény. Akkor is, ha eleve tudni lehet, hogy nincs esély nyerni, foggal-körömmel kell harcolni minden játékosnak, a szorosabb, 3–4, 4–6 gólos különbségért. Bármi van, az utolsó percig küzdeni kell, a taktikát tanulva és betartva. Ha nem ez történik, akkor nincs értelme. Aki erre nem képes, az ne jégkorongozzon. 

– Tehát ha van pénz, akkor lesz jó csapat és szép jövő?

– Nem tudom – válaszolja nevetve –, én csak azt mondtam el most, hogy mit tennék én, ha rajtam múlna. De még bőven lehetne sorolni, hogy mire lenne szükség. Én csak egy 44 éves öreg játékos vagyok, aki sokat tapasztalt, akinek a fejében és szívében sok jégkorong van. De semmiről nem tudok dönteni. A gyergyói szurkolók megérdemelnék, hogy jó csapatuk legyen. Teljesen „bolondok”, megveszik a 20 lejes jegyet, és ott vannak a meccseken úgy is, hogy évek óta nem látnak semmi eredményt. Egy biztos: az eredményhez nem csak pénz kell, hanem azzal jól is kell gazdálkodni. Sok munka és türelem kell, sok türelem.