Az Országos Diszkriminációellenes Tanács dolgozik ugyan, foglalkozik a különböző jogsértések kapcsán hozzájuk jutó panaszokkal, de az eredményessége igencsak alacsony – állapítja meg Árus Zsolt.
Tizenegy hónappal ezelőtt iktattatott egy panaszt Dan Tanasã ellen Árus Zsolt az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál.
A törvény értelmében egy panasz megoldására 90 nap áll a rendelkezésükre. Azonban miután tíz hónap is eltelt, rákérdezett, hogy mi is a helyzet a panaszával. A válasz az volt, hogy a tanács azon tagjának, aki az ő panaszáért felelős, nagyon sok munkája gyűlt fel, ezért a csúszás.
Árus azonban gyanítja, hogy az indok nem csak ez. Feltételezi, hogy az ügy a témája miatt van a halasztottak között. Ezért utánanézett az intézmény tavalyi tevékenységének.
Kért egy kimutatást az intézménynél 2017-ben iktatott ügyekről. Kiderült:
a 693 ügyből 270 esetében hoztak döntést, s még azokból is csak 170 esetben szövegezték meg, és küldték el a határozatot a feleknek, ami kevesebb mint 25 százalék.
„Ebben a tempóban további 3 és fél évre van szükség ahhoz, hogy az összes 2017-ben iktatott panasszal végezzenek, miközben fel fog gyűlni további 2400 panasz, amelyek megoldásához 17 évre lesz szükség, s így tovább. Abszurd és elfogadhatatlan” – jelenti ki Árus Zsolt.
A tanács szervezési szabályzatában az áll, hogy iktatás után minden panaszt kiosztanak egy tagnak, ő felel a továbbiakban érte. A kapott adatok alapján Árus kimutatást készített, amiből kiderül,
az ügyek elosztása valójában nem egyenletes, van, akinek 109 jutott, s van olyan, akinek csak 46. Még nagyobb eltérések tapasztalhatók az elvégzett munka arányát nézve.
Mert lehet ugyan, hogy valakinek bonyolultabb ügyek jutottak, és azért nem halad elég gyorsan, de az mindenképpen kérdéseket vet fel, ha valaki egy év alatt mindössze nyolc ügyet old meg.
Árus az intézményen belüli jobb szervezést és a munkafolyamatok felgyorsítását várná el. Ugyanakkor leszögezi, hogy
a gyökeres javuláshoz azonban az szükséges, hogy az állam sokkal nagyobb figyelmet és több erőforrást szánjon erre az intézményre.
„A jelen áldatlan helyzet azt mutatja, hogy a diszkrimináció megelőzése és kezelése terén is csak a szavak szintjén mintaállam Románia, a gyakorlatban az állam valósággal bátorítja a diszkriminációt elkövetőket, hisz igen jó esélyük van arra, hogy a tetteik büntetlenül maradjanak, mert a diszkriminációellenes tanácsot lassan maga alá temeti és teljesen megbénítja a felhalmozódó panaszok sokasága” – jelenti ki Árus.