Végleges döntés a Lázár-kastély perében
Tizennyolc évi huzavona után új korszak kezdődhet, hamarosan lekerül a lakat a gyergyószárhegyi Lázár-kastély kapujáról. A jelenlegi tulajdonosok nyitnak még az egykori rosszakarók irányába is, csupán a politikának nem adnak helyet a reneszánsz műemlék épületben.
Végleges döntést hozott az igazságszolgáltatás március 5-én: a kastély három tulajdonosa közül egy – a Lipthay ág által a tulajdonrésszel megajándékozott Dévai Szent Ferenc Alapítvány – kártérítésben részesül, a továbbiakban pedig a Vormair és a Berczely családot illeti a tulajdonjog. Kilencven nap áll rendelkezésre, hogy a kifizetés, az átíratás és kulcsátadás megtörténjen, ezt követi a műemlék állapotának szakértői felmérése, a szükséges munkálatok elvégzése.
Tervezik, hogy még az idén kinyitja kapuit a Lázár-kastély.
Még várják a kiközlést, hogy pontosan mennyit is kell fizetniük a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak, ezt követi a Vormair és Berczely családok megegyezése, hogy ki és milyen arányban lesz az ingatlan tulajdonosa.
– jelentette ki Vormair István, aki fiával, Tivadarral együtt tájékoztatta lapunkat a friss fejleményekről. Azt viszont nem hallgatta el, hogy
a kastély sorsának sok év utáni rendeződését magyarok akadályozták, románok segítették.
A döntés mögött az igazságosságot látják: az kapta meg a kastélyt, aki tett érte. Ez képezi a valós visszaszolgáltatást – fogalmazott az idősebb Vormair, aki a visszaigénylést útjára indította, és tizennyolc esztendeig kereste az igazságot.
{A}
„Mi senkivel nem tartunk haragot, mindenki közreműködését szívesen vesszük a továbbiakban, kivéve azokat a személyeket, akik rongáltak” – fogalmazott Vormair István. Kijelentésének megértéséhez szükséges tudni, hogy miután a Lázár család egykori ingatlanját visszaigényelték és visszakapták az örökösök, használatba adták Hargita Megye Tanácsának. Az utóbbi az egyik alintézménye, a Szárhegyi Kulturális és Művészeti Központ tevékenységei helyszínének szánta. Kulturális rendezvények, művész- és hagyományőrző táborok mellett ebben a műemlékben volt a művésztelep gyűjteménye is a raktározott, illetve a kiállított képzőművészeti alkotásokkal.
A tulajdonosok elvárása az volt, hogy az épület állagát óvják, a turistaforgalomból származó bevételt az épületegyüttes karbantartására fordítsák.
Vormair István többször is hangot adott elégedetlenségének, hogy a megállapodást a bérlő nem tartja be, ezért nem kívánta a további együttműködést fenntartani. 2014 januárjában aztán a művészeti központ önként kiköltözött a kastélyból, az akkori megfogalmazás szerint szüneteltette tevékenységét.
A kapura lakat került, a tőszomszédban lakó Vormair nem volt hajlandó átvenni a kulcsot, míg az okozott károkat nem javítják ki. Ma már azt mondja Vormair István, nem bonyolódik pereskedésbe a megyei tanáccsal, az senkinek nem válna javára.
Egyetlen személy számonkéréséhez ragaszkodik, aki azért felelős, hogy a kiköltözéskor még a villanyvezetéket is kitépték a falból.
A kategóriás műemlékről lévén szó, szakirányítással kezdődik el hamarosan az épület állagának felmérése, a szükséges munkálatok elvégzése, majd mihelyt csak lehet, megnyitják a kastélyt. Bár már vannak szárhegyi ajánlkozók, akik szívesen kalákáznának, a Szárhegyen lakó tulajdonos jelezte: műemlék esetén erre lehetőség nincs.
A kastély a kultúrát fogja szolgálni, ilyen jellegű rendezvényeknek kívánnak helyt adni. Nem szeretnék a művésztelep alkotásait állandó tárlatként visszafogadni, inkább vándorkiállítások szárhegyi helyszínéhez biztosítanak felületet. De más események elől sem zárkóznak el. Akár, mint hajdanán, lakodalmakat is lehet tartani majd a Lovagteremben. Amit a közérdek kíván, ahhoz igazodnak, viszont Vormair István leszögezte, a politikának helye nincs és nem is lesz a reneszánsz falak között.