Kőtábla állít emléket a székely csúcshódítónak
A 2013-ban elhunyt Erőss Zsolt hegymászó születésének 50. évfordulójára emlékeztek szerdán a csíkszeredai sportcsarnokban. Szülővárosának önkormányzata ebből az alkalomból egy emléktáblát állíttatott az Erőss Zsolt Aréna előterében. Gyergyószentmiklóson is emlékünnepséget tartottak.
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere a megemlékező ünnepségen a következőképpen fogalmazott:
Hozzátette, a hegymászásban minden lépés erőfeszítéssel, olykor fájdalommal jár, de mindezt feledteti csúcshódítás öröme, az élet is ilyen, a lépések lehetnek fájdalmasak, de azokat feledtetik a nagyobb életesemények. „Ez volt Erőss Zsolt tanítása, Isten nyugtassa békében!” – zárta beszédét Ráduly Róbert Kálmán.
{A}
A polgármestert követően a Hópárducként ismert hegymászó gyerekkori barátja, Dezső László szólalt fel.
– hangsúlyozta, majd ezt követően röviden beszámolt Erőss Zsolt életének fontosabb állomásairól. „Zsolt egyszer azt mondta, ha tudnám, hogy egyszer fenn fogok maradni, akkor is felmegyek a hegyre. És felment a hegyre, és ott maradt. De úgy maradt fent, hogy a szellemisége, példamutató emberi mivolta köztünk maradt” – fogalmazott. Felszólalását követően arra kérte a hallgatóságot, hogy egy percnyi néma csenddel adózzanak Erőss Zsolt édesanyjának, aki tíz nappal ezelőtt hunyt el.
Ezután Bölöni Sándor, a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület elnöke méltatta a hegymászót. Mint megjegyezte, azt tanulta Erőss Zsolttól, hogy „merjünk nagyot álmodni”.
Az ünnepi beszédek után leleplezték a fekete kőtáblát, amelyet Sárpátki Zoltán csíkszeredai kőfaragó készített. Az emlékművön a következő sorok állnak: „Erőss Zsolt a 14 nyolcezres közül tízet hódított meg. A csúcshódító születésének 50. évfordulója emlékére állíttatta Csíkszereda önkormányzata. 2018. március 7-én”.
Az ötven éve született világhírű hegymászóra, Erőss Zsoltra emlékeztek szerdán Gyergyószentmiklóson is, a Salamon Ernő Gimnázium előtti téren, ahol sziklatömb és plakett idézi a város díszpolgárának emlékét.
„Erőss Zsolt iskolánkban érettségizett 1988-ban, abban a teremben, amelyet tiszteletünk jeléül róla neveztünk el, és amelyben emléktárgyait kiállítottuk. De mit tanulhatunk, mit tanulhatnak diákjaink Erőss Zsolt példájából? A legfontosabb tanulságot talán éppen ő fogalmazta meg: a legnagyobb veszély az emberre nézve a céltalanság. Ez nemcsak a hegymászókra vonatkozik, hanem minden emberre. Nem arra akarjuk buzdítani a diákokat, hogy alpinisták legyenek – akiben elhívatottság van, abból úgy is az lesz –, hanem
– mondta Lakatos Mihály, a gimnázium igazgatója az emlékünnepségen.
Hozzátette, „sajnos abból a szomorú esetből is tanulhatunk, amikor Zsolt nem mérte fel az emberi teljesítőképesség határát. Ezért vagyunk szomorúak, amikor nagy elismeréssel, csodálattal tanítványunkra emlékezünk.”
A gimnáziumban egyébként egy tanterem is őrzi a Hópárduc emlékét, ahol a kép és írott anyagok mellett Erőss Zsoltnak azt a ruházatát is kiállították, melyben 2002-ben, első magyarként állt az Everest tetején – ez a legértékesebb darabja a tárlatnak. De megtekinthető az a hágóvas is, melyet saját kezűleg készített, és van jégcsákány, sisak meg jégszeg, illetve azt a székelyzászlót is itt őrzik, melyet elvitt csúcsmászásaira.