Idén sem tudtak megegyezni a bika árában

Iszlai Katalin 2018. február 13., 22:16

Bikaütést tartottak kedden a kászonimpéri hídon, így a Kászoni-medencében is lezárult a farsangi időszak. A jelentős múlttal rendelkező eseményen száz községbeli hagyományőrző és számos érdeklődő közösen temette el a telet.

Minden évben más faluban „ütődik meg” a bika Fotó: Pinti Attila

A farsangi időszak utolsó Hargita megyei rendezvénye a kászoni bikaütés, amelyet hagyományosan minden évben más-más településen szerveznek meg. Idén Kászonimpéren volt a sor, hogy házigazdaként vendégül lássa a községbeli farsangolókat, érdeklődőket.

Jövőben Kászonfeltízen szervezik meg.

{A}

A Kászoni-medencében húshagyókedd a bikaütés, azaz a farsangtemetés napja, ez a néphagyomány pedig több tíz éves múlttal rendelkezik – emlékezett vissza András Zoltán, Kászonaltíz község polgármestere, amikor a keddi rendezvény megnyitója előtt a bikaütésről kérdeztük.

„Még dédnagyapáink idejéből maradt ránk ez a szokás, a kommunizmus ideje alatt sem tudták eltörölni, mint sok más népi rendezvényt. Külön örvendetes, hogy ma is megélik ezt a néphagyományt, és a fiatalok is felkarolták. A bikaütés tulajdonképpen a tél elűzését szimbolizálja, és mindenkinek megvan benne a maga szerepe. A rendezvény elmaradhatatlan szereplője a jelképes bika (tulajdonképpen egy jelmezbe bujtatott legény), a bikavezető legények, a gazda, aki el szeretné adni a jószágot, és értelemszerűen vásárosokra is szükség van, akikkel alkudozni tud. Emellett a jó hangulatról gondoskodnak a zenészek és a táncosok, hiszen egy valamirevaló székely ember kell tudjon táncolni, így a helybéliek is be tudnak kapcsolódni, amikor felkérik őket. Egy hagyományos sorrend szerint minden évben más faluban »ütődik meg« a bika, tavaly Kaszonaltízen, idén Kászonimpéren, jövőben pedig Kászofeltízen tartjuk majd az eseményt. Egy másik fontos részlet, hogy mindig egy hídon történik a farsangtemetés” – sorolta a fontosabb tudnivalókat a polgármester.

Fotó: Pinti Attila

Beszélgetésünk közben a székelyruhás lányok és fiúk énekszóval a kászonaltízi kápolna felé igyekeztek, hiszen a hagyomány szerint

minden évben szentmisével nyitják meg a rendezvényt.

A kis épület gyorsan megtelt, az ünneplők egy része pedig kint várt, miközben Vass Zoltán-István plébános a farsangolókat köszöntötte. Prédikációjában felhívta a figyelmüket: úgy ünnepeljenek, hogy az ne legyen botrányos. Majd egy közös ima után megáldotta a résztvevőket, és a plébánia udvarára hívta őket.

Fotó: Pinti Attila

Ott aztán a finom falatok és az innivaló mellett a száz hagyományőrző és a számos érdeklődő szeme láttára öltözött be a bika, amely tulajdonképpen egy szalmából készült jelmezbe bújt legény volt. Nyakába hatalmas kolompot akasztottak, a fejére pedig szarvakkal ellátott cserépfazekat helyeztek. Emellett a siratóasszonyoknak beöltözött legények is elkezdték a bikaütésre jellemező másik szokás felelevenítését:

vörösre rúzsozott ajkaikkal csókot nyomtak főként a nők, esetenként pedig a férfiak arcára is.

Fotó: Pinti Attila

A falatozást követően a gazda kivezette jószágát a plébánia elé, ahol rögtön került is egy vásáros, ám az árban hosszas alkudozás után sem tudtak megegyezni. A székelyruhás hagyományőrzők ezért táncra perdültek, ezt követően pedig a zenészek kíséretével elindultak Kászonimpér felé. Lakatos Tamás kulturális referens a helyszínen érdeklődésünkre elmondta,

Hargita megyében farsangi mulatságot szervezők közül a kászoni hagyományőrző csapat büszkélkedhet a legtöbb taggal,

és büszkék arra, hogy bár nehézségeket okoz a hétköznapra eső időpont, minden évben sikerült betartaniuk, hogy húshagyókedden szervezzék meg a rendezvényt. A továbbiakban a gazda végigvezette jószágát Impér utcáin, és az első sikertelen próbálkozás után még négy helyszínen kezdett tréfás alkudozásba, azonban mivel túl drágán próbálta értékesíteni az állatot, az alkudozás mindenhol kudarcba fulladt.

{P18}

Sem a falusi, sem a zsidó, de még a városi vásárossal nem tudott megegyezni, pedig a tízezer lejes árból gyakran több ezer lejt is kihagyott. Az alkudozást követően a fiatalok minden helyszínen tánccal örvendeztették meg a vendéglátókat, majd egy rövid evés-ivás után tovább indultak. Útközben a zenészek gondoskodtak a jó hangulatról, a fiatalok énekeltek, illetve több fiatal legény ostorcsapásaitól voltak hangosak az utcák.

{P14}

Bár a bikára hárman-négyen is vigyáztak, néha mégis elszabadult, és riogatni próbálta az éppen arra járókat, ám a bikavezetők gyorsan visszaterelték a helyére. A körút végén a gazda még egyszer megpróbálta eladni a bikát a kászonimpéri nagy hídon, ahol rengetegen várták a végkifejletet. A hosszas alkudozás azonban a korábbiaknál is hangosabb vitába torkollt, és bár csak pár száz lejen múlt, mégsem sikerült a kiegyezés.

{P30}

{P35}

A feldühödött gazda ekkor váratlanul úgy döntött, inkább leüti az állatot, mintsem a kívánt ár alatt értékesítse. Fejszéjével a fejére csapott, a cserépfazék darabokra törött, végül pedig a szalmát is meggyújtották, ezzel szimbolizálva a téli időszak végét.

{P36}

{P31}

A siratóasszonyok elsiratták az elpusztult a jószágot, a tűz körül pedig a székelyruhás fiatalok ismét táncra perdültek. A bikaütés után a kászonimpéri közbirtokosság ebédre hívta a mulatozókat, este pedig bállal zárták a rendezvényt.

Fotó: Pinti Attila

Fotó: Pinti Attila

Fotó: Pinti Attila

Fotó: Pinti Attila

Fotó: Pinti Attila

{P11}

{P12}

{P13}

{P15}

{P16}

{P17}

{P18}

{P19}

{P20}

{P21}

{P22}

{P23}

{P24}

{P25}

{P26}

{P27}

{P28}

{P29}

{P32}

{P33}

{P34}