A székelyudvarhelyi baptista imaházban jeles eseményeken, nagy ünnepeken rézfúvósok hangján is megszólal az istendicséret. Az elkötelezett, különböző településekről verbuválódott fúvósokból álló keresztyén zenekarról megálmodójával és vezetőjével, id. Kelemen Sándorral beszélgettünk.
Id. Kelemen Sándor rézfúvósok iránti szeretete családjából sarjadzik. Nagyapjának abszolút hallása volt, édesapja magyar katonaként fúvószenekarban muzsikált. A hadifogságból hazajövet három hónapig Máramarosszigeten zenélt.
Örömzenével fogadták a hazatérő magyar honvédeket is.
Édesapjától tanulta a hangszerismeretet Kisgalambfalván, tizenhat évesen pedig vezette az ottani fúvószenekart. Sorozási lapján is szerepelt eme tudás – Botoșani-ba vitték katonának. Kitakarította az ottani zenetermet,
meghallgatták tudását, és továbbképzése mellett döntöttek.
A szép dallamvezetéshez elengedhetetlen légzési és hangképzési gyakorlatokat ott tanulta. Bár marasztalták hivatásos katonazenésznek, lelkiismerete nem engedte, és hívta az otthon is. Ma úgy érzi, hogy iskola helyett kapta a katonazenekari továbbképzést Istentől – tudását a köpecbányai, a baróti és a Kovászna megyei válogatott zenekarban kamatoztatta.
A ’80-as évek elején az udvarhelyi baptista gyülekezet vezetősége megbízta egy zenekar szervezésével. Pár hónap alatt a tizenhárom tagú csapat már elő tudott adni három karácsonyi dalt. Nem csak a gyülekezetben zenéltek, a nyugdíjasoknak és a kórházi betegeknek is örömet szereztek. Amint lehetőség adódott, a fiatal fúvósok főleg magyarországi munkát vállaltak. Az itthon maradtak képezték a körzeti zenekar alapját. Egy németországi missziós zenekar udvarhelyi fellépését követően a turné bevételéből hangszereket adományozott a baptista zenekarnak, és a zenei feldolgozásokat tartalmazó turnéfüzetekből is néhányat. Újabb fiatalokkal folytatódott a fúvószenekar tevékenysége – vezetőjük nem csak tanította őket, velük is maradt.
{A}