Eltemették a nagybőgőt Szárhegyen
„Testvivők” cipelték a koporsót, és annak rendje, módja szerint pap végezte a szertartást – bőgőt temettek csütörtökön Szárhegyen. A hangszertől évente vesznek „örök búcsút” a településen a farsang végén.
Papot, kántort helyettesítő muzsikusok és siratóasszonyok kísérték a művelődési házból a vásártérig a nyitott koporsót. Utóbbiak
sajnálkozva, jajveszékelve hallgatták a papi búcsúztatót, simogatták, becézgették vidám életük elvesztett szereplőjét, a koporsóba helyezett bőgőt.
A pap is az érdemeit sorolta, és miután elmondta a bőgő-miatyánkot, rímekbe szedett gondolatokban fogalmazta meg a hangszer jó kedvre derítő tulajdonságait. A vidám temetésre összegyűlt sereget elérték a plébános szavai, felnőttek és gyerekek törtek ki kacagásban egy-egy szónoklat hallatán. A szertartás végeztével előkerült a tisztelendő által kikövetelt pálinka, és ez sokak szerint teljesen helyénvaló, mert „a leggyászosabb torban is itallal kínálkoznak”.
{A}
A pálinka mellé fánk is dukált, a muzsikusok pedig húzták a talpalávalót, a leánykar nótázott, a siratóasszonyok papostól táncra perdültek, vagyis úgy zajlott a temetés, ahogy az elő van írva.
A vidéken egyedi farsangbúcsúztató szokás a gyergyószárhegyi. A múlt század elején meghonosított, majd kiveszett bőgőtemetést a Cika hagyományőrző csoport keltette újra életre az 1990-es évek végén, azóta
„Mint mindenhol máshol, Szárhegyen is visszavezettük a farsangtemetést az 1990-es évek elején. Illyés-égetést tartottunk, de a falu időseitől megtudtuk, hogy régebben nálunk ez nem volt szokás. Kutatómunkába kezdtünk, és kiderült, hogy itt már az 1900-as évek elején bőgőtemetéssel búcsúztatták a farsangot” – mondta el lapunknak Danguly Ervin, a település polgármestere, a hagyomány felkutatója. Hozzátette, a mulatozási időszakot záró játéknak csak a mozzanatait őrizte meg a szárhegyi szájhagyomány, a bőgőbúcsúztató-szöveget ezért más vidékről kellett kölcsönözni.
– ismertette Danguly. Rámutatott, a tréfás búcsúztató a jelenlévőket figurázza ki, illetve az adott kor problémáit állítja pellengérre. A gúny tárgyát évről-évre az aktuális helyzet írja át. Ezért is bízták idén „valódi farsangi krónikásra” a papi búcsúszöveget, az Orotvai komák egyik tagja, Gál-Pál László igazította gúnyosra a mai társadalmi helyzetet.
A szárhegyi farsangi hagyományok kutatása közben egy másik szokásra is fény derült: a régiek szegény Lázár és a dúsgazdag történetének dramatikus játékát is előadták farsangfarkán. A más néven
ördögfarsangként ismert szokást is élővé szeretnék ismét tenni a településen
– mondta Danguly Ervin, aki a tipikusan szárhegyi farsangi jelmezeket is ismertette. Régi fotók is igazolják az öregek emlékeit, miszerint
ezen a településen elmaradhatatlan volt a menyasszonynak öltözött férfi, a vőlegényruhát öltő lány, a vénlegény, aki szégyenszemre derékszíjára kötött, hosszú láncon tuskót vonszolt maga után.
Nem hiányoztak régen a skorpiókkal felszerelt suhancok sem, akik – ha nem is loptak ablakon keresztül fánkot az arra kifejlesztett hosszú nyelű alkalmatosságaikkal – ijesztgetésre kitűnően használták a harmonikázó szerszámokat.
Megtestesült maga a halál is a temetésen: ijesztő fehér öltözetben, magas, hegyes kucsmában, kaszával a kezében pomádézott a gyászmenetben, a falu népe pedig székely ruhába öltözve vonult fel.
„Ezek visszavezetése még hátra van” – szögezi le Danguly Ervin, aki a csütörtöki bőgőtemetésre összegyűltekkel tudatta, ez csak a bemelegítője volt a megyei farsangbúcsúztatónak.