Karácsony és vízkereszt ünnepe közötti időszakban zajlanak térségünk falvaiban és városaiban is a hagyományos házszentelések. Ez a szokás a római katolikus egyházban eredetileg vízkereszt ünnepéhez kapcsolódott.
A házszentelés, a házáldás (latinul: benedictio domorum) alkalmával a pap meghinti szenteltvízzel a házakat.
Az ajtó szemöldökfájára (szentelt) krétával fölírja az évszámot és a népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 18.
Más értelmezés szerint e három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus mansionem benedicat, azaz Krisztus áldja meg e házat – olvasható a Magyar Katolikus Lexikonban.
A hagyomány szerint csengettyűs ministránsok a házszentelés előfutárai, akik jelzik a ház lakóinak a pap érkezését, illetve a lelkipásztornak, hogy befogadják vagy nem a Szentkeresztet. Csengettyűszó és a kántor éneke jelzi az Úr Jézus közeledtét. Vidimuszok kíséretében, a pap kereszttel kezében köszönti a ház lakóit:
Az asztalon égő gyertya Krisztus világosságát, illetve a ház népének hitét jelképezi. Ma is élő hagyomány, hogy a szertartás után a papot égő gyertyával kísérik ki. A vidimusz elnevezés az evangéliumi versből ered: vidimus enim stellam eius in Oriente (Máté 2, 2), magyarul: láttuk az ő csillagát napkeleten.
Csíkszéken településenként változik, hogy mikor kezdik el a házszenteléseket, van ahol már karácsony után elindultak, hogy a helyiekhez elvigyék a Szentkeresztet, máshol viszont az új évben fogadhatják az áldást a hívek.
A településeken megadott sorrendben járják be az utcákat, tizeseket, szereket, patakvölgyeket a házszentelést végző papok, csengettyűsök, vidimuszok, kántorok és harangozók.
Napjainkban már nemcsak a szentmiséken hirdetik ki a házszentelés sorrendjét, hanem a plébániák honlapján, Facebook-oldalán is megosztják, közzéteszik azokat.