Hogyan válasszunk fenyőfát, ha fontos számunkra a környezettudatosság?
Karácsony közeledtével sokakban felmerülnek ökológiai aggályok az ünnep legfontosabb dekorációjával, a karácsonyfával kapcsolatosan. Tény ugyanis, hogy nagy számban vágnak le ilyen felhasználási céllal fiatal fenyőket.
Bizonyára többen láttunk már olyan áruba bocsátott csemetéket, amelyeket, ha ingyen adnának, akkor sem tennénk be a házunkba. Elsősorban ezekkel kapcsolatosan merülnek fel olyan kérdések, hogy miért is kellett kivágni, ha karácsonyfának alkalmatlan. A másik aggályos kategória, a kifejlett fák levágott csúcsa.
Kétségkívül, nagyon szépek lehetnek a fahegyek, de ezek levágásával visszafordíthatatlan minőségi károkat okozhatunk a lábon maradt fákban.
Az ökotudatos gondolkodásmód terjedésével a karácsonyfák erdőkből való beszerzése helyett alternatív lehetőségek merülnek fel. Ilyenek a karácsonyfatelepek, földlabdás csemetetermesztés és az élethű műfenyők.
A karácsonyfatelepek külön erre a célra létrehozott speciális csemetekertek, amelyekben az erdészeti szaporítóanyag-termeléshez hasonló módon termesztenek különböző fenyőféléket.
Ez inkább kertészeti tevékenység, mint erdészeti, ahol a kivágott fák helyébe rögtön újabb csemetéket ültetnek, így az erdőirtáshoz semmi köze nincs. Még a termelés helyszíne, a telep sem része az erdőalapnak, földhasználati mód szerint mezőgazdasági terület.
A földlabdás, vagy burkolt gyökérzetű csemetetermelés lényegében csak az értékesítési módban tér el a karácsonyfatelepektől.
A megtermelt csemetét nem vágják le a tövéről, hanem a gyökérzetével együtt cserépben vagy faládában értékesítik. Ennek lényege a potenciálisan több évben is lehetséges felhasználás karácsonyfaként, illetve ennek valamely akadálya esetén az, hogy kertes ház udvarára kiültetve hosszú távon dekoratív szerepe lehet.
A „potenciális” jelző esetleg magyarázatra szorulhat a több éves ismételt felhasználás kapcsán. Ennek oka, hogy a piacképes méretű csemete gyökérzete többnyire kitölti a még mozgatható méretű cserép vagy láda űrtartalmát. Az évek múlásával azonban az élő csemete föld feletti és földalatti részei is egyaránt fejlődnek. Akár egy éven belül is kicsinek bizonyulhat a tartóedény a gyökérzetnek. Az évente ismételt kiültetés szabad földbe, majd az ünnep előtti kiásás sem megoldás, egyrészt mert nagyon munkaigényes, másrészt a gyökérzet olyan mértékű károsodását okozhatja, ami a túlélést is kérdésessé teheti. S még nem beszéltünk a kinti és szobahőmérséklet közötti eltérések okozta sokkról, ami leghamarabb az esztétikában mutatkozik meg, ezáltal a rendeltetést károsítja.
A műanyagból készült fák sem tökéletes alternatív lehetőségek. Ezeket többnyire Kínában gyártják, így
az öko-lábnyomukat lényegesen megnöveli a több ezer kilométeres szállítás, és maga a PVC-alapanyag előállítása is komoly környezetszennyezéssel járó vegyi kombinátokban történik.
Továbbá, a műfenyők szépsége is mulandó. Egy ilyen műanyagfa beszerzésével néhány évre talán meg lehet oldani a karácsonyfa-problémát, de ez közel sem örökös megoldás. A szépségét vesztett, divatjamúlt, vagy megrongálódott műfenyők pedig szeméttelepekre kerülnek, és mint tudjuk, a műanyag hulladékok újrahasznosítása Romániában még gyerekcipőben jár.
Összességében, amennyiben ökotudatos gondolkodásmód miatt keresünk alternatív megoldásokat a karácsonyfa-dilemmára, a műanyagfenyők ellen több érv szól, mint mellettük.
A földlabdás, burkolt gyökérzetű csemeték biztosítják leginkább a természet iránti felelősségtudat illúzióját.
Legfőbb hasznuk abban van, hogy nehézkes a szállításuk, így megvásárlásukkal nagy valószínűséggel helyi termelőt támogatunk, és legalábbis a vásárlás évében „megmentünk” egy vágott fát.
A megmentés itt is azért csak idézőjeles, mert a karácsonyfák nagy része piacon, már levágva kerül értékesítésre. A termelő a keresletet olyan pontosan felmérni nem képes, hogy pontosan annyi fát vágjon le, amennyit értékesíteni is tud.
Legelfogadhatóbb megoldásnak a karácsonyfa-telepeken ilyen céllal termesztett fenyők vásárlása tűnik. Ez ellen csak az szól, hogy többnyire külföldről behozott áruról beszélhetünk.
Emiatt ezeknek is van egy szállítás által megnövelt ökológiai lábnyomuk, továbbá a termelő haszna külföldön keletkezik. Itthon, csak kereskedelmi jövedelemről beszélhetünk, ami a piaci ár kisebb hányada. Mégis érdemes elgondolkodni azon, hogy ha például Dániában termelnek olyan áron fenyőt, hogy Romániában szállítási és kereskedelmi költségekkel terhelve is el lehet adni, itthon nem lenne-e érdemes ezzel megpróbálkozni. Azért is, mert egyébként nem olcsók ezek az import fenyők, csak a fafaj és a termesztéstechnológia miatt esztétikusabbak.
S végül marad a hagyományos fiatal fehér-, vagy jegenyefenyő, amit szigorú szállítási és értékesítési szabályok betartásával szerezhetünk be. Ezek erdőkből vannak kivágva és vagy a tulajdonos, vagy az erdőt kezelő erdészeti hivatal értékesíti.
Amennyiben csak eladásra alkalmas esztétikai állapotú csemetéket vágtak ki, esetleg egy sűrű aljnövényzetből, ahonnan a majdani erdészeti nevelővágások során mindenképp ki kellett volna szelektálni, erkölcsi aggály itt sem merülhet fel.
A felsorolt feltételek teljesülését leellenőrizni vásárlóként nem áll módunkban. De ha már levágták, akkor annyit megtehetünk az ökotudatos hozzáállás jegyében, hogy karácsonyfa-vásárlás esetén körbejárjuk a településünk erdészeti hivatalait és közbirtokosságait, és ha kínálnak eladásra karácsonyfát, tőlük vásárlunk.
Persze a karácsonyfának alkalmatlan csemetéket még alacsony áron sem indokolt megvásárolni, ugyanis ezzel a vásárló sem lehet megelégedve és a további észszerűtlen vágásokat is bátorítjuk. Továbbá, sajnos a fahegyek szépek, de ezekért sem szabadna pénzt adni.
Ilyen fahegyeket általában piacokon, vagy magánszemélyeknél lehet találni, szépségük okán magasabb áron, de
az ökotudatosság jegyében hagyjuk alább az igényeinket, s elégedjünk meg karácsonyfának alkalmas csemetével.
A szerző vadgazdamérnök, ÖME-elnök