Tamás József püspök: régen a Mikulás nem úgy járt, mint manapság, mi sohasem találkoztunk vele

Molnár Melinda 2017. december 05., 13:39

Szánalomra méltó az a zűrzavar, amely Szent Miklós alakja körül kialakult – véli Tamás József püspök, az udvarhelyi Szent Miklós-hegyi plébániatemplom szerdai búcsújának szónoka. Igehirdetéssel és hitoktatással próbálják helyreállítani Szent Miklós hagyományos alakját.

Püspöki búcsús szentmisét ülnek a Szent Miklós-hegyi plébániatemplomban Fotó: Pál Árpád

A liturgián közreműködik a Musica Sacra Kamarakórus, Rózsa Imre kántor-karnagy vezényletével. Elhangzanak Halmos László Ecce sacerdos, Franz Bühler Pie Jesu és Samuel Webbe Ad te levavi című kórusművei. A Kodály-év jegyében a kórus a Magyar misét énekli.

{A}

Szent Miklósnak, a templom és egyházközség védőszentjének búcsúján rendszerint főpásztor mondja a homíliát. Idén Csíkszeredából érkezik Tamás József püspök. Levélben válaszolt lapunk kérdéseire.

– Szent Miklós életszerű jelkép, és népszerű szent. Milyen szükségekre irányítja a figyelmet példája 2018 adventjében?

– Szent Miklós püspök a 4. században élt. Annak ellenére, hogy időben nagy távolság választ el tőle, az ő emléknapján újra és újra megszállja az embereket az ősi emberi jóság, és elkezdenek ajándékozni. Szánalomra méltó azonban az a zűrzavar, amely Szent Miklós alakja körül kialakult, eltorzítva személyét. Kedves alakját nálunk már a kommunista diktatúra megpróbálta elmellőzni, a nagyvilágban pedig a liberális gondolkodásmód tette ezt azzal, hogy télapónak nevezte el, piros bundás, puttonyos figurává alacsonyította. Az üzleti világ is besegít ebbe, amikor az

anyagi érdekek reklámfigurájává teszi.

A mi igehirdetésünk és hitoktatásunk próbálja helyreállítani Szent Miklós hagyományos alakját és tiszteletét, hisz ő a jóság, az adakozás, a jó tett és a szeretet megszemélyesítője volt a szegények között. Szeretettől áthatott élete nemesült legendává, és lett a gyermekek örömszerző Mikulás bácsikájává, aki december elején ráhangolja az embereket a karácsonyi ünnep lelkületére, amelyben a legnagyobb és legszebb ajándékot kaptuk, hisz: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda” (Jn 3, 16).

– A segítő szent gazdag legendáriuma széles körben ismert. Püspökként melyik cselekedetével tud leginkább azonosulni Tamás József püspök úr?

– Az egyház sok püspököt tisztel szentként. Vannak köztük, akiket azért tisztel szentként, mert becsületesen helytállók voltak minden körülmények között, mint Isten szolgája, Márton Áron püspök úr is. Vannak, akiket azért tisztelünk, mert vértanúságukkal tettek tanúságot Krisztus mellett, mint Apor Boldog Vilmos győri püspök, aki székely népünkből való. Vannak, akiket azért tisztelünk szentként, mert a hittudomány ragyogó csillagaivá váltak, mint Szent Ágoston püspök is. És nem utolsósorban vannak püspökök, akik jó pásztorai tudtak lenni a reájuk bízottaknak, igazi lelkipásztorokká lettek, mert jóságos szívük volt. Ilyen volt Szent Miklós püspök is. Én is ilyen szerettem volna lenni, ezért is választottam jelszavamul a szeretet himnuszának e szavait: „Legnagyobb a szeretet!” (1 Kor 13, 13).

Tamás József püspök. Archív Fotó: Kristó Róbert

– A Szent Miklós-naphoz kötődően van olyan személyes emléke, élménye bármelyik életszakaszából, amit szívesen megosztana olvasóinkkal?

– Gyermekkorom Mikulás-napjait is emlegethetem, hisz azokat izgatottan vártuk – ahogy ma is a gyermekek.

Akkor a Mikulás nem úgy járt, mint manapság. Mi sohasem találkoztunk vele.

Este szépen megtakarítottuk cipőnket, és az ablakba tettük, reggel pedig benne találtuk az ajándékot, ami ugyan nem gazdag ajándék volt, de az akkori szegényes világban sok örömet szerző. A diákkori Mikulás-napokat is emlegethetem. Azok sem hasonlítottak a maihoz. Az akkori idők egyetlen katolikus iskolájában, a kántoriskolában, majd a Hittudományi Főiskolán Szent Miklós emléknapjának előestéjén jött el a püspöknek öltözött idősebb társunk személyében, aki verses krónikába szedett szavaival megfeddett vagy megdicsért, attól függően, hogy mit érdemeltünk. Nagyon jó nevelő hatása volt szavainak. Sokat lehetett nevetni, mert mókásan volt megszerkesztve a szöveg.

– Hogyan, milyen gondolatokkal készül Székelyudvarhelyre?

– Mivel az új egyházi évvel főegyházmegyénkben az ifjúság éve kezdődött el, úgy gondoltam, hogy prédikációm is az ifjúság évéhez kapcsolódjon. Szent Miklós legendáinak egyik legismertebbike arról szól, hogy adományával megmenti egy család három lányát az erkölcsi elzülléstől, és lehetővé teszi, hogy tisztességesen férjhez menjenek, szép családi életet éljenek. Valahogy így kellene nekünk is megmentenünk a mai kor fiatalságát az erkölcsi romlástól, és értékessé tenni életüket.

Tamás József püspök életútja

Nyolcgyermekes család szülötte. A Tamás család Madéfalváról Csíkszentsimonba költözött, általános iskolai tanulmányait ott végezte 1951 és 1958 között. A gyulafehérvári római katolikus gimnáziumban érettségizett, majd a papnevelő intézetben tanult 1962 és 1968 között. Márton Áron püspök szentelte pappá 1968. április 21-én a Szent Mihály-székesegyházban. 1972-ig Medgyesen volt segédlelkész, majd 1978-ig Tűrön plébánosként teljesített szolgálatot. Ezután tanár és spirituális volt a gyulafehérvári papnevelő intézetben 1997-ig. 1996. december 18-án a Szentszék gyulafehérvári segédpüspökké és Valabriai címzetes püspökévé nevezte ki. 1997. március 1-jén a csíksomlyói kegytemplomban püspökké szentelte Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. A társszentelők Bálint Lajos nyugalmazott gyulafehérvári érsek és Janusz Bolonek romániai apostoli nuncius voltak. Csíkszereda lett a püspöki székhelye, mivel a főegyházmegye híveinek kétharmada Székelyföldön él.