Születésnapot és búcsút tartottak a gyergyószentmiklósi öregotthonban

Balázs Katalin 2017. november 18., 16:30

Jelenleg 156 lakója van a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet öregotthonnak, hatvankét ápoló vigyázza testi-lelki egészségüket, enyhíti fájdalmaikat. Az intézmény névadó ünnepén tartott búcsús szentmisén pénteken sokan gyűltek össze az otthon kápolnájában.

Fotó: Balázs Katalin

„Mindig öröm az ünnep. Újra megértük az otthon születésnapját, immár a huszonegyediket. És ezt a napot szeretnénk még sok évig örömmel és tisztelettel ünnepelni” – fogalmazott Magyari Vencel, az otthon igazgatója. Bár nem tudja pontosan, hogy az intézményalapítók annak idején miért Árpád házi Szent Erzsébetet választották névadónak, de állítja, ez a lehető legjobb döntés volt.

Talál erre az otthonra ez a megnevezés, itt Szent Erzsébet példájára igyekszünk tenni a legjobbat, ami tőlünk telik.

Gyergyószék különböző településein szolgáló római katolikus lelkipásztorok érkeztek a búcsús szentmisére, őket köszöntötte a „házigazda”. Mert bár az otthonlakók között nincs jelenleg pap, nem gazdátlan a gyülekezet. A Munkás Szent József plébánia plébánosa, Korom Imre és segítője, Mihai Zoltán szolgál itt, a fíliában is. „Épületes és egyáltalán nem unalmas” prédikációt hallhattak a hívek – amint Korom Imre jellemezte az ünnepi szónok beszédét.

Fotó: Balázs Katalin

A csomafalvi plébános, Ferencz Antal nem mulasztott el alkalmat, hogy a csomafalviakhoz való kötődését megemlítse, az ott tanult szófordulatokat, anekdotákat idézte, és arra is kitért, hogy a csomafalvi egyházközség megalakulásakor az első megkeresztelt gyermek neve Erzsébet volt.

A magyar szent példáját látta megelevenedni az otthonlakók életében, akik el tudták fogadni Isten akaratát, és az ápolók tevékenységében, akik látják, tisztelik és szeretik Jézust az emberekben.

A tisztánlátás előnyére is kitért: így tárul ki a perspektíva, csak így lehet megérezni Isten hatalmát.

Milyen jó lenne, ha bizonyos dolgokat úgy látnánk, ahogy van és ahogy kell. Milyen jó lenne a helyünkre kerülni, és ott helyesen cselekedni

– adott hangot sokak vágyának.

Fotó: Balázs Katalin

Mint elhangzott, Szent Erzsébet maga volt a harmónia egy disszonáns világban. Élete a háromlábú suszterszékhez hasonlítható, melyet a jámborság, imádság és szeretet hármasa tartott egyensúlyban – mondta a szónok, hozzátéve: „A vallások istenhez visznek közelebb, a szeretet pedig egymáshoz.”