Vándormozi: akik „házhoz hozzák” a moziélményt
A Kincsem című magyar filmet a Vándormozi jóvoltából több erdélyi településen is bemutatják – a legkisebb falvaktól a nagyvárosokig –, ahol igényt tartanak rá. A forgalmazóval, a Vándormozi kitalálójával, Venczel Endrével beszélgettünk.
Mint a Vásárhelyi Hírlap kérdésére elmondta, a Kincsem című magyar film március 15-ei magyarországi bemutatóját követően nem sokkal Erdélyben is szerették volna bemutatni, ám ennek bizonyos technikai akadályai voltak, ezért nyárra csúszott az időpont.
Egy kicsivel hamarabb is be tudtuk volna mutatni, de szándékosan halasztottuk erre a kiválasztott dátumra, és ezért kértük fel a Batthyány-családot, Batthyány Lajos miniszterelnök családját, hogy legyen a film erdélyi bemutatójának és forgalmazójának védnöke.
– Vándormozi technikát használnak. Ez pontosan mit jelent?
– Ez egy tavaly télen indított kezdeményezés. Nagyon sok helyen, ahol magyar közösségek élnek, nincs lehetőségük az embereknek moziba járni, arra, hogy közösségben éljék át a moziélményt. Ezért
Mindenhol, a legkisebb faluban is van ugyanis egy kultúrház, ahol a szépen elkészített, értékes alkotásokat le lehet vetíteni, ahová elmennének az emberek, és megnéznék azokat. Erre van a vándortechnikánk, vetítővászon és hangosítás, projektor, és minden, ami szükséges.
Nem titok egyébként, hogy ezt egész Kárpát-medence-szerte kezdjük szervezni, tehát Délvidéken, Kárpátalján is még idén karácsony előtt bemutatjuk a Kincsemet, majd más filmeket is. Igyekszünk összeállítani egy olyan repertoárt, amelyben a gyermekfilmektől a nyugdíjas korosztályig mindenki megtalálja a kedvére való alkotásokat.
– A Kincsemmel indítottak. Milyen volt a fogadtatás eddig?
– Pontos számot nem tudok mondani, Erdélyben 10-15 helyen vetítettük, de folyamatos a szervezés, még idén 20-25 helyre szeretnénk elvinni. Januárban folytatjuk Maros, Hargita és Kovászna megyékben, vagyis a Székelyföldön elsősorban, de például bemutattuk már Nagybányán, a Partium legészakibb csücskében is, hamarosan következik Zilah, Nagyvárad.
– Marosvásárhelyre miért csak most hozták el?
– Marosvásárhelyen eddig késleltettük a film bemutatóját,
– Ha van befogadó közeg, mibe kerül annak, hogy meghívja önöket egy-egy alkotás levetítésére?
– Ez egy vállalkozás tulajdonképpen, ami úgy néz ki, hogy ők biztosítanak termet, amelyért, ha fizetni kell, mi fizetünk, és valamilyen formában megosztjuk a bevételt, amit a film generál. Azt gondolom, hogy ez mindenütt fellendíti a helyi életet, pezsgést hoz. Legyen az Farkaslaka, vagy Csíkszereda, vagy ahogy Marosvásárhelyen tapasztaltuk, mindenhol – a kicsi falutól a nagyvárosig – óriási az érdeklődés a film iránt.
– Ön mindenhová elkíséri a filmet?
– Nem, egy kis csapattal dolgozunk, a kollégák értik a dolgukat, viszik a felszerelést. Én a rendezővel érkeztem Marosvásárhelyre. Jó volt látni, hogy megtöltöttük a Kultúrpalota nagytermét, még a kisteremben is ültek. Vasárnap megismételtük a vetítést, akkora volt az érdeklődés.