Mindennapok a vályogfal másik oldalán

A tulajdonos egyébként nagy hangsúlyt fektetett háza állapotára is, lefestette, sőt tornácot is épített hozzá. A külcsín azonban egy maximum kilenc négyzetméteres belteret takar, élénk színű falakkal, színes terítőkkel és egy régi, masszív szekrénnyel, vitrinjében porcelándíszekkel, tetején tisztálkodási szerekkel.

Farkas szerint

a közösség legnagyobb problémája az, hogy sem áram, sem vezetékes víz nincs a házakban.

Az ivóvizet jelenleg a patak magasabb részeiről hordják pillepalackokban, szekéren szállítják. Ezt a több száz méteres utat nap mint nap meg kell tenni, a patak alsóbb részei ugyanis szennyezettek a közelbe kihordott trágya, a szétszórt hulladék és az állattetemek miatt.

– magyarázta.

Volt ugyan egy kút a vályogházak közelében, de ott elzárta a vizet a polgármesteri hivatal, mert a gyerekek folyton pancsoltak, és nem volt, aki fizesse a fogyasztást. Farkas szerint nem volt helyes, amit a kicsik tettek, de el lehetett volna keríteni a kutat, hogy csak a felnőttek jussanak oda, és akkor megszűnt volna a probléma.

Az áram hiánya is sok kellemetlenséget okoz, hiszen nem tudnak se televíziót, se hűtőt vásárolni, pedig utóbbira nagy szükség lenne az élelmiszerek tárolása miatt.

– mondta Farkas Ferenc. Jelenleg egyébként gyertyákkal világítanak esténként. Egy-egy viskóból némi zene is kiszűrődött, a „módosabb” családoknak ugyanis van akkumulátoruk, erre kötik rá a rádiókat.

Kirívónak számít a többi viskó között Farkas háza, amely viszonylag rendezett, de máshol többnyire szedett-vedett kerítéseket, omladozó vályogházakat látni. Olyan családnál is jártunk, ahol kilencen élnek, nagyjából ugyanennyi négyzetméteren. A vályogházban két ágyból és egy asztalból áll a berendezés:

a hat lánygyermek az édesanyával, a fiú az édesapával alszik.

A gondok csak szaporodtak, amikor más családok is bemutatták házaikat.

{P13}

Egy asszony a kisbabájáról beszélt, aki szívbeteg, ezért folyamatosan kontrollra kell járniuk a marosvásárhelyi kórházba. Azt mondta, nincs pénze, ezért bármilyen segítség jól jön. Családja stabil jövedelme csak a különböző szociális segélyekből – főleg gyermekpénzből – áll, de ha lehetőség van rá, férje szívesen elszegődik napszámosnak, általában 50 lejt adnak neki egy napra.

Ő is igyekszik pénzt hozni a családi kasszába: vesszőkosarakat és seprűket készít, amit más településeken próbál eladni. Elmondta, házuk is csak úgy épülhetett fel, hogy a mindennapi betevőn spóroltak.

– fogalmazott.

Beszélgetésünkhöz hamarosan Farkas Ibolya is csatlakozott, akitől megtudtuk, hogy a helyiek csak egymásra számíthatnak: nem ritka például, hogy többen tartanak egy lovat. Némi kiegészítésként pedig néhányan disznót is nevelnek, akik „megengedhetik ezt maguknak”. Őt például az is zavarja, hogy nincs egy normális kukájuk, ahová betehetnék a szemetet, a régi ugyanis összetörött. Farkas Ferenc azt fájlalja, hogy

házszám nincs a telepen, de adót fizetni kell.

Ezt a télire kiosztott tűzifa mennyiségéből vonja le a polgármesteri hivatal.

Arra a kérdésre, hogy a közösség vajon nem felelős-e ezért a helyzetért, csak azt a választ kaptuk, hogy mint másoknál, a „romáknál is vannak ilyenek és olyanok is”. Azzal a felvetésünkkel viszont egyetértett a megkérdezettek többsége, hogy egy felelőst kell kinevezni a közösségből, aki vigyáz a rendre Rókaváron. Ez főleg akkor fontos, ha megoldódik az ivóvíz és az áram kérdése. A megvalósításokra ugyanis vigyázni kell.

– mondta egyikük.

Elsősorban nem segélyosztással, hanem megfelelő neveléssel lehet segíteni a Rókaváron élő roma közösség tagjainak – jelentette ki Barabás Erika karácsonyfalvi lakos, aki civilként segíti az ott élőket. Ő úgy látja, hogy

a szülőket már nem lehet megváltoztatni, ezért a gyerekekre koncentrál.

El szeretné érni, hogy inkább tanuljanak ahelyett, hogy bűnözői életmódot választanak. „Sok esetben nem jó példa az, amit otthon látnak, ezért fontos, hogy más környezetben is legyenek, amire a rendszeres délutáni foglalkozások, illetve a különböző közösségi programok jelentenének megoldást. Egyszerűen egy hasznosabb, kötelességtudatosabb életformára kell nevelni őket, hogy érezzék, ők is tehetségesek, ők is képesek arra, amire más” – magyarázta.

Éppen ezért vállalta, hogy a tanórák után néha eljöhetnek házához a gyerekek, ahol nemcsak az alapvető higiéniai szabályokról beszél nekik, de tanulásra is ösztönzi őket: rajzolhatnak, valamint házi feladatukhoz is kapnak segítséget.

– fogalmazott. Hosszú távon rendszeressé tenné a délutáni foglalkozásokat, csak a pénz jelenti az akadályt, ugyanis egy megfelelően felszerelt termet is ki kellene alakítani. Ugyanakkor az is célja, hogy legalább napi egy meleg ebédet biztosíthasson a gyerekeknek. „Nagyjából ugyanannyi roma él Karácsonyfalván, mint ahány magyar, ezért fontos felzárkóztatni őket, hiszen így az etnikumközi viszonyok is javulnak” – jelentette ki.

{P14}

A programok szervezésén kívül egyébként külföldi és más adományozók felajánlásait is szívesen továbbítja a Rókaváron élőknek, főleg, ha a gyerekek támogatásáról van szó. Összességében azonban attól tart, hogy a kicsiknek szánt ruhákat pénzre, majd italra és cigarettára váltják egyes szülők, és rendbontás lesz a vége.

Nézeteit osztja a Tegyünk Egymásért Egyesület is, amely ottjártunkkor a megyei tanácstól kapott tanszereket vitt a roma közösségnek. A szervezet elnöke, Csányi Attila szerint is a gyerekeket kell jó útra terelni. Ők például rajz- és egyéb versenyeket rendeznek azoknak, akik részt vesznek a Barabás Erika által szervezett foglalkozásokon.

{P12}