Lehurrogott magyar győzelem
A jövő évi labdarúgó-világbajnoki selejtezőjének utolsó csoportmeccsén Feröer-szigetek csapatát fogadta Magyarország válogatottja kedden este. Beszámoló a helyszínről.
A selejtező sorozat 2008 óta nem tapasztalt gyenge szereplést hozott, elsősorban a feröeri (0–0) és andorrai (0–1) fricska, no meg a múlt heti svájci kudarc (2–5) miatt. Ennek ellenére a mérkőzés előtt egy órával hömpölygött a tömeg a Groupama Aréna környékén, és mind a stadionba igyekeztek, ahol aztán közel telt ház, húszezer ember buzdította – később pedig kifütyülte – a nemzeti tizenegyet.
Az első felhördülést, majd rögtön tapsot – nem kicsit volt cinikus szaga – a hetedik percben tapasztalhattuk, amikor Gulácsinak gurított haza Kádár. Ezúttal jól kezelte le a labdát a hálóőr – Svájcban sajnos a rossz átvétele miatt vezetést szerzett a hazai csapat –, és elrúgta a játékszert. Lelátói derültséget okozott a 10. perc is, amikor a játékvezető huppant fenékre a pálya közepén, majd elhagyta a lapjait is. Szempillantás alatt viszont minden helyre állt, a sípmester talpra, a lapok pedig visszakerültek a zsebébe. Ennek a mutatványnak is taps lett a vége.
Magáról a mérkőzésről sajnos nem tudunk bőven írni, mert túl sok említésre méltó esemény nem történt: pár erőtlen magyar beadás szélről, amely rendre célt vagy fejet tévesztett a feröeri tizenhatosban, illetve egy ígéretes feröeri lapos lövés volt, semmi más.
A 35. percben jött is az „Ébresztő” skandálása, nehezen volt nézhető a pályán előadott produkció. Nem sokkal később felcsendült az „Auf wiedersehen” is, Bernd Storck szövetségi kapitánynak enyhén jelezve a közönség, hogy mit várna el tőle a mérkőzés után, illetve rögtön nemsokára, sokat sejtetően a „Dárdai Pali” kiáltásába is belekezdett a nagyérdemű. A játékosok bevonulását – talán írnunk sem kell – füttykoncert kísérte az öltözőbe.
{P12}
A második félidőt – a szokásoknak megfelelően – a székely himnusz eléneklésével kezdte a közönség, majd szólt teli torokból a „Vesszen Trianon!” rigmus is. Storck kapitány ismét egy, már korábban bevált cserével reagált a második félidőben, remélve, hogy elvész a stadionban uralkodó apatikus hangulat. Böde Dánielt küldte a pályára.
Az egyébként korábban is Storck által rendre cserepadra ültetett csatár a két évvel ezelőtti, szintén Feröer-szigetek elleni Eb-selejtezőn a második félidőben beállva két gólt rúgott, amivel megfordította a mérkőzés állását, és gyakorlatilag pótselejtezőt érő helyre segítette a válogatottat.
Égett most is a ház, de megint jött Böde, és a 81. percben egy szöglet utáni szerencsésen hozza pattanó labdát bepasszolt a hálóba.
De ne szaladjunk ennyire a végére, vagyis inkább igen, merthogy ismét nem történt semmi rendkívüli a pályán. Pár erőtlen magyar próbálkozást nagyon könnyen elfojtott az amúgy végig kilenc emberrel védekező északi csapat. A 75. percben aztán egy még sosem tapasztalt jelenetnek lehettünk szem- és fültanúi. A feröeri 9–10 egymás utáni passzra olézott a magyar publikum. Elképzelni sem tudjuk (akarjuk) mi játszódhatott le a pályán lévő magyar játékosok lelkében.
A nézőtéren a gól ellenére is zengett a „K..va gyenge”, „Ébresztő!” és „Mi a F.sz van”, fütyüléssel megspékelve és az „Auf wiedersehen”-ről sem megfeledkezve. Úgy néz ki, a nézők sok kellemetlen eredményt le tudnak nyelni, de a nagyon halvány, minden szempontból kilátástalan játék már nekik is megemészthetetlen.
Nem volt több ebben a szigetországi kiscsapatban sem, pedig ha parányi fantázia is lett volna, akkor minimum ponttal térhetnének haza.
Visszatérve a nemzeti tizenegyre, sajnos nem tudjuk azt írni, hogy ott tart, ahol tartania kell, vagy előrébb – talán csak Storck látja így –, ugyanis a feröeri kapitánynak igazat adva a magyar válogatottra nem lehet azt mondani, hogy a tavalyi Európa-bajnokság után fejlődött volna, sőt.
A játékosok a mérkőzés lefújása után odaálltak az ultrák elé, de azok a „K..va gyenge” skandálásába kezdtek, véleményt mondva a látottakról, megtoldva erős fütyüléssel is. A csapatkapitány Dzsudzsák Balázs sietve és szemlátomást feldúltan vonult be az öltözőbe, őt követve csapattársai is.
A sajtótájékoztató is tartogatott némi meglepetést. Storck bejövetele előtt arra kérték a sajtós kollegákat, hogy csak a mérkőzéssel kapcsolatban tegyenek fel kérdéseket a szövetségi kapitánynak.
Storck kezdte értékelőjét, kiemelve: ő profi karrierje alatt ilyent nem tapasztalt, hogy a csapat nyer, és a közönség mégis fütyül. Csapata teljesítményét jónak látta egy brusztolós ellenféllel szemben. Ezt lehet, csak ő látta így az egész Groupamában. A Digi TV-s kolléga azt kérdezte, hogy jobbnak látta-e a Feröer-szigetek elleni produkciót az andorrai játéknál, mire a kapitány visszakérdezett, s a teremben sokan egyértelműen bólogattak, hogy ez bizony nem volt jobb, mint mikor Andorrától kaptak ki, csak most éppen a szerencsének is köszönhetően nyertek. Storck persze megmagyarázta ezt is, és újból hitetlenkedésének adott hangot a közönség reakcióit említve.
Noha a kapitány értékelése nem utalt arra, hogy lemondana, és az MLSZ vezetősége is kiállt eddig mellette, a lelátói türelem szemmel láthatóan elfogyott, és még egy ilyen gyenge produkció a Storck-éra végét jelentheti.
Úton hazafelé egy valószínűsíthetően a kemény maghoz tartozó szurkoló fogalmazta meg saját, de talán általánosságban véve is igaznak tűnő véleményét: „Bár csoportharmadikok lettünk, de sz..unk, mint a storckos borz!”
1. Portugália 27 pont (32–4-es gólkülönbség)
2. Svájc 27 (23–7)
3. MAGYARORSZÁG 13
4. Feröer-szigetek 9
5. Lettország 7
6. Andorra 4
Portugália jobb gólkülönbségének köszönhetően kvalifikálta magát a jövő évi oroszországi világbajnokságra, míg Svájc pótselejtezőn vívhatja ki a vébérészvétel jogát.