Halmozottan sérült fiatalok táboroznak Székelyvarságon
Sporttevékenységekkel, kézműves-foglalkozásokkal, mesével telik a napjuk. Pénteken zárul a székelyudvarhelyi Orbán Alapítvány ötnapos nyári tábora Székelyvarságon.
Huszonnégy halmozottan sérült, 8–31 év közötti gyerek és fiatal friss levegőn tölt néhány napot, távol a város zajától – összegezte a tábor lényegét Orbán Ágnes, az Orbán Alapítvány vezetője. A székelyvarsági Nap-park panzió tágas udvarán hintáznak, szaladgálnak, labdáznak, vagy csak egyszerűen sétálnak, benn rajzolnak, festenek, gyurmáznak, mindenki képességéhez és érdeklődéséhez mérten.
Közülük tízen már nagykorúak, az alapítvány állandó lakói, a többiek egy része hétköznapokon bentlakó, a hétvégéket családjával tölti, míg öten csak a nappali foglalkozások alatt tartózkodnak az alapítvány székhelyén. Mivel állandó felügyeletet, gondozást igényelnek, a táborozás idején húsz nevelő – köztük két gyógypedagógus és két gyógytornász – váltásban foglalkozik velük.
A panziótól nem messze, az út széli csorgónál találkoztunk Kristóffal, aki meghallva, hogy az Udvarhelyi Híradótól érkeztünk, kijelentette, hogy ismeri a híradót, ő is szokta nézni. Hamar összebarátkoztunk, rövid idő alatt bemutatta a táborlakókat: amikor egy név nem jutott eszébe, csupán nagyvonalúan legyintett. A nyolcéves, jó kedélyű, bőbeszédű gyerek Down-kórral született, édesanyja lemondott róla. Hathetes korában, Sepsiszentgyörgyről került az alapítványhoz, melynek egyik nevelője három éve örökbe fogadta. Kristóf idén kezdte az előkészítőt a Tompa László Általános Iskolában.
A tizenhárom éves Onodi Kinga Ülkéből jár be az alapítványhoz tanulni, ahol jövő héten kezdi az ötödik osztályt. Bár román nyelven kapásból egy szó sem jutott eszébe, mégis az a kedvence, mert korábban a román órákon rajzolni szoktak, amit ő nagyon szeret. Most táborozik először, szívesen vett részt a labdajátékokban, azonban annak örült legjobban, amikor közösen egy nagy, színes levelű fát festettek egy kartonlapra. Bár az olvasás még nem megy jól neki, nyáron sikerült egy hercegnős mesét elolvasnia. Szívesen fűz: a szomszédjukban lakó barátnőjétől gyöngyöket kapott, amelyekből nyakéket és karkötőt készített.
Akinek nincs elég kézügyessége, csak gyurmázik, a többiek rajzolnak, vágnak, ragasztanak.
– mondta Demeter Orsolya nevelő. A sporttevékenységek és kézműves-foglalkozások mellett sok mesét is olvasnak a táborozóknak. Ilyenkor egy megkezdett mesét kell továbbgondolniuk, saját elképzelésük szerint befejezniük, így a nevelők sokkal jobban megismerik őket, hiszen feltárják vágyaikat, félelmeiket – tette hozzá.
