Amikor a vadállat lakott területre „költözik”

Farkas Attila 2017. szeptember 12., 09:57

Világszinten elterjedt jelenség, hogy a vadon élő állatok időszakosan vagy folyamatosan beköltöznek az ember által lakott területekre. Ennek több oka lehetséges.

Mindennapos látvány Tusnádfürdőn. Városban a medve Fotó: Gecse Noémi

A természetes élőhelyek beszűkülése és azok zavartsága nem megfelelő magyarázat a legtöbb sikeresen urbanizálódott állatfaj esetében. A zavarásra érzékeny fajok nem a városokban keresnek menedéket még akkor sem, ha ott óriási táplálékbázis áll rendelkezésükre. Ezek úgynevezett szűktűrésű fajok, melyek

a zavaró tényezők hatására kiszorulnak viszonylag háborítatlan területrészekre, s ha ezekből kevés áll rendelkezésre, állományaik csökkenni fognak.

Ebben a helyzetben természetvédelmi problémáról beszélünk, és az érintett fajok fennmaradásának segítése a cél.

A tágtűrésű fajokat viszont nem zavarja az emberi aktivitás, sőt, olyannyira képesek alkalmazkodni hozzá, hogy a városi környezetben sikeresen szaporodnak is.

A világ legtöbb nagyvárosában (legszemléletesebb példa London) megszokott látvány a róka, borz, mosómedve, és a nyest is állandó lakosnak számít, valamint – a teljesség igénye nélkül – vaddisznóval is gyakran lehet találkozni Berlinben, Budapesten vagy Bukarest lakónegyedeiben.

A városi környezethez való alkalmazkodás egyik csúcsa, mikor New York városában a prérifarkas a gazda lába mellől ragadja el a házi kedvencet.

Vadállatok a városban

A sikeresen urbanizálódott fajok esetenként bosszúságot és konfliktushelyzetet is okozhatnak. A lehetséges konfliktusok egy része közegészségügyi, más része viszont közbiztonsági jellegű is. A közegészségügyi kockázatot az állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági hatóságok kezelik (mint például veszettség, afrikai sertéspestis, kergemarhakór stb.), a közbiztonság a rendőrség és csendőrség feladata.

A belügyminisztérium alkalmazottainak eszköztára azonban kimondottan foghíjas, mikor egy róka, vaddisznó, vagy esetleg bocsos anyamedve „leigazoltatásáról” és városból való kiutasításáról van szó.

Sőt, a problémás egyedek befogása és áttelepítése is kudarcnak bizonyult, ugyanis

az áttelepített példányok egy része néhány napon belül visszatért a befogás helyszínére, más részük pedig az új helyen folytatta azt az életmódot, ami miatt el kellett a befogás helyéről szállítani.

Tehát, átvitték az állatot és az általa okozott problémát más helyszínre.

Fotó: Farkas Attila

Emberek között tanyára lelve

A sikeres urbanizáció másik feltétele – a tág tűrőképesség mellett – az üldöztetés hiánya. Európa több, műalkotásokkal díszített közterén a galambfélék ellen, valamint repterek mellett minden madárfaj ellen, solymászok röptetnek ragadozómadarakat, és ezzel csökkentik sikeresen a gondot okozó madarak számát.

Észak-Amerikában szakszerű állatrendőrség működik, melynek feladata sokrétű, a megelőzési tevékenységtől a vadbefogásig és kezelésig.

Helyi jellegzetességek, lehetőségek

Romániában a vadfajok helyzete a belterületeken jogilag rendezetlen volt, egészen 2017 július végéig. Most valamely, a lakott területtel szomszédos vadászterületet kezelő vadászatra jogosulttal köthet – közbeszerzési eljárást követően – szolgáltatási szerződést az adott település önkormányzata. És szükséges a beavatkozás helyszínét képező terület tulajdonosának előzetes engedélye is. Gyakorlatilag ez úgy értelmezhető, hogy,

ha valaki a bekerített birtokán, vagy a település belterületén bárhol észlel potenciálisan problémát okozó állatfajt, akkor ezt jelzi a polgármesteri hivatal felé, amelynek vezetője a probléma kezelésének kérésével ahhoz a vadászatra jogosulthoz fordul, amellyel szerződéses viszonyban áll.

A jogszabályi módosítás eredetileg arra volt hivatott, hogy a településekre bejáró medvék ügyét rendezze. A vadászatra jogosultaknak nem volt a települések belterületein hatáskörük, s ezt így próbálták áthidalni. Ugyanakkor, a fokozott védettségi státus okán, nem alkalmazható ez a „könnyítés” a medve esetében.

Lehetne szerződni

A vadászatra jogosultak eszköztára egyáltalán nem teljes, ugyanis fegyverrel csak riasztást alkalmazhatnak, vagy esetenként kilőhetik a problémás példányokat.

A kilövésnek azonban belterületen rengeteg biztonsági kockázata van, és a gyors és hatékony beavatkozáshoz döntési jogkörük sincs.

A jelenlegi szabályozás még mindig tökéletlen, viszont mellékhatásként megoldani látszik azon fajok kezelésének problémáját, melyek státusa nem védett. Az más kérdés, hogy hány önkormányzat áll szerződéses viszonyban valamely vadászatra jogosulttal, és az is, hogy hány vadászatra jogosultnak van személyzete és szakmai felkészültsége városi környezetben történő vaddisznó, róka vagy nyest csapdázására. Úgy tűnik, nálunk is létjogosultsága kezd lenni az úgynevezett városi vadgazdálkodásnak, ami egy új szakterület, és igény mutatkozik rá.

A szerző vadgazdamérnök, ÖME-elnök