Aki csak a napi teendőkkel foglalkozik, az ne tervezzen jövőt
A Vásárhelyi Forgatag keretében megszervezett Borudvar rendezvényei között szerepelnek azok a kerekasztal-beszélgetések is, amelyek gazdasági témákat járnak körül meghívott szakemberekkel.
Az első ilyen beszélgetésen – Erdélyi business „as usual” címmel – vállalkozások beindításáról, döntésekről, sikerről és bukásról, tanulásról és munkáról beszélgetett Vass Levente, a Borudvar védnöke Nagy Mihállyal, Barta Vilmossal és Szász Sándorral.
Nagy Mihály számos termelő és kereskedelmi vállalat tulajdonosa és vezetője. Cégcsoportja 450–500 személyt foglalkoztat, évi forgalma pedig 40–50 millió euró között mozog. Élettörténete röviden annyi, hogy már egyetemi hallgatóként belépett a vállalkozás világába, amikor külföldön jelentkezett szakmai gyakorlatra, majd folyamatosan kivette részét a gazdasági tevékenységekből a vállalkozói világban, az állandó munka mellett rendszeresen tanult, képezte magát.
Elmondása szerint nem emlékszik kudarcokra, a szerencsének pedig elébe kell menni – hangsúlyozta, hozzátéve azt is, hogy mennyire fontos a jövőkép.
Ha az ember csak a jelenével foglalkozik, és nem fogalmaz meg egy pontos célt, a jövője sem lesz jobb, mint a jelene.
Az osztálytársával közösen, 22 évesen, egyetemi végzettség nélkül vágott vele a bizniszbe Barta Vilmos, a gumiabroncsokat és tömlőket forgalmazó vállalat ügyvezető igazgatója. Induláskor, 1996-ban autóalkatrészeket forgalmaztak egy 15 négyzetméteres felületen,
a mai 1000 lejnek megfelelő pénzösszeggel, illetve kölcsönnel vágtak bele.
Jelenleg hét nagy lerakatot működtetnek országszerte és 200 alkalmazottat foglalkoztatnak, több országban is vannak partnereik. A fejlődésről és az előrelépésről beszélt, amely a kitartó munkának, az odafigyelésnek és az állandó tanulásnak az eredménye.
– mutatkozott be Szász Sándor, a nyárádmenti húsfeldolgozó vállalat vezetője és tulajdonosa, aki beleszületett a vállalkozás világába. Ötödik osztályosként már segített a szülei cégénél, nyolcadikban megdolgozott az első számítógépéért. Amikor 2009-ben összeomlott a cégük, akkor a felszámoló biztos azt kérdezte tőle, mit akar, azt, hogy a szemben lévő kocsmában üldögéljen, mint azok, akik 5–10 éve ugyanígy elbuktak és nem tudtak felemelkedni, vagy újból felállni, és elölről kezdeni mindent? Húsfeldolgozó vállalatot indított, 33 személlyel dolgozik, szakmailag és emberileg is megbízható munkatársakkal, statisztikai menedzsmenttel irányítja a céget, 400 partnere van a piacon, és 600 üzletet lát el termékeivel.
Arra a kérdésre, hogy hogyan döntötték el, hogy merre terjeszkedjenek, Nagy Mihály válaszolt elsőnek, aki több főiskolát is elvégzett és szakmai gyakorlatait is olyan vállalatoknál végezte, ahol a gyakorlati tudnivalókat is elsajátíthatta. Az egyik szakdolgozatának megírásakor került kapcsolatba például egy olyan gazdasági ágazattal, amelyben lehetőséget és jövőt látott, belevágott és létrehozott egy jól működő hálózatot, mely takarmányt és kisállatokat forgalmaz. A megérzésre is lehet alapozni, de munka és tudás is kell – hangsúlyozta.
Barta Vilmos soha nem számolta, hogy mennyit keres, vagy mennyi pénze van, ám sokszor kellett úgy dönteni, hogy az ne csak a vállalat túlélését szolgálja, de valamiféle pozitív jövőképet is mutasson. A gazdasági válságot ugyanis megérezte a vállalkozásuk, elmondása szerint, mikor az eladásból befolyt pénzzel újabb áruért mentek, az már jóval drágább lett, mint amennyiért ők forgalmazták. De nem adták fel, azon dolgoztak, hogy előbbre lépjenek, fejlődjenek még az ilyen körülmények ellenére is.
Az akadályok kezelése nagyon fontos egy vállalt életében, mint ahogy annak is a felismerése, hogy meddig fejleszthető, növelhető az adott vállalkozás, meddig tud megbirkózni vele a csapat, úgy hogy az „ne essen szét” – hangzott el a kerekasztal-beszélgetésen.