Szerelem, erotika − ahogyan elődeink megélték
„Ne feküdj füttyre. Akkor se, ha már a fene esz érte. Mert kevés férfi érti fiatalon, hogy mi szökteti kapubálványra a görgő macskát” − hangzott el többek között Marosán Csaba kolozsvári színművész pajzán, tréfás előadásában péntek este a Csíkszeredai Városnapokon.
Változatos témákat érintő programpontokkal várták idén is az Erdély Café − Orpheusz sátorba a Csíkszeredai Városnapokon résztvevőket − minden korosztály találhatott magának való foglalkozást, előadást. Egy-egy téma iránt akkora volt az érdeklődés, hogy a betelt ülőhelyek mellett többen állva figyelték, hallgatták a sátorban elhangzottakat. Nem volt ez másként már a nyitónapon sem, Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművészének Szerelmi tanácsok elődeinktől. Erotika és szexualitás a magyar néphagyományban című előadására sokan voltak kíváncsiak péntek este.
Előadása tulajdonképpen néprajzkutatók által összegyűjtött anyagokat felhasználva engedett betekintést abba,
hogyan is élték meg elődeink a paraszti világban a szerelmet, a házasságot, az erotikát – ami még napjainkban is tabutémának számíthat.
A népdalokkal és viccekkel tarkított ízes előadás felvezetésében a jelenlevők megtudhatták, hogy Ádám s Éva óta „kénlódik az ember az asszonnyal, mert se vele nem jó, se nélküle”. A szex kifejezés pedig onnan eredeztethető, hogy a 16. században Olaszországban az egyházat támogató mecénás családok, nagyon jó viszonyban voltak a püspökkel, így csak neki gyóntak.
Ezek az arisztokraták pedig minden alkalommal vétettek a hatodik parancsolat ellen, így azt meg kellett gyónniuk. Egy idő után már csak azt kérdezte a püspök, hogy hányadik parancsolat ellen vétettek, mire a válasz a hatos (sex) volt
− a közigazgatás nyelve ugyanis akkor a latin volt.
Kifejtette azt is, hogy elődeink jó száz évvel ezelőtt sokkal nehezebben ismerkedtek mint napjainkban, így egy fél év is eltelhetett addigra, mire a legény ki tudta mutatni érzelmeit a leánynak − azt pedig búcsúk, faluünnepek, fonók, netán közös munka alkalmával tudta megtenni. Olyankor pedig bőven kimutatták vonzalmukat, sőt néha erőszakosak is voltak. Erről egy 1917-ben az Alföldön történt esetet ismertetett Marosán Csaba egy leány elmondásában:
Ezt követően pedig a lány nagyanyjának szerelmi tanácsait is ismertette:
Történetekkel támasztotta alá azt is, hogy mivel eleink fiatalon házasodtak össze, szigorú elvárás volt a leányoktól, hogy még érintetlenek, szüzek legyenek, ez a férfiakra viszont nem vonatkozott. Majd azt is ismertette a színművész, hogy
a népdalokba, népköltészetbe bele-belecsepegtettek erotikus, buja dolgokat.
Azok a népdalok, amelyekben megjelenik a víz, az eső, áradás, patak, csermely, nedvesség, azok egy intim kapcsolat elejét jelentik – lásd Tavaszi szél vizet áraszt című népdalunk. A színek pedig az érzelmekről árulkodnak: a piros, vörös a szerelem serkenését jelenti, a világosabb színek, mint a sárga, az érzelmek múlására utalnak – lásd Piros kancsó, piros bor, illetve Sárga a csikó, sárga nyereg rajta kezdetű népdalok. A továbbiakban az elhangzott adatközlői beszámolók révén
a jelenlevők megtudhatták, hogyan védekeztek több évtizeddel korábban, hogyan avatták be idős asszonyok a fiatal legényeket a szexuális életbe, s hogyan vélekedtek a „csöcsörészésről, dögönyözésről”, valamint a vígállomásról, azaz az orgazmusról.
Szó esett arról is, hogy miért gondolták úgy, hogy „a lopott pina mindig jobb”, s hogy hogyan viselkedtek a hadi asszonyok, akik ura harcolni volt. S tisztázódott, a házasság ekkor nem szerelemről, romantikáról szólt, hanem egy erős köteléket jelentett a nagy szegénységben.