Felmérés: kétezer-ötszáz udvarhelyi készül külföldön dolgozni

A Székelyudvarhelyi Mikrovállalkozók Szövetsége közvélemény-kutatásban próbálta számszerűsíteni, hogy hányan fogják elhagyni a közeljövőben a várost a nagyobb kereset reményében. Inkább a középkorúak távoznának, és körükben a nők aránya meghaladja a hatvan százalékot.

A megkérdezetteknek átlagosan több mint három (3,04 fő) közeli családtagja vagy ismerőse vándorolt külföldre az elmúlt pár évben, családonként pedig ketten (1,92 fő) vállalnak tartósan munkát külföldön.

A válaszadók szinte mindegyike érintett (97 százalék).

Életkor alapján nem mutatható ki különösebb eltérés, a korosztályok között 10 százalékon belüli az eltérés (legkevésbé érintett a 18–29 éves korosztály 94 százalékos érintettséggel, a leginkább érintett pedig a 45–59 éves korosztály 100 százalékos érintettséggel).

A megkérdezettek „csupán” 8 százaléka tervezi, hogy a jövőben külföldön vállal munkát – ez nagyságrendileg ugyan 2400 főt, de a velük távozó kiskorú családtagokkal akár 2800 főt is jelenthet. Ez az utóbbi szám könnyen lehet nagyobb, ha a nemek megoszlásából indulunk ki – azt tapasztaljuk ugyanis, hogy a külföldi munkát tervezők között 62 százalék a nő, és 38 százalék a férfi.

A középkorú (30–44 éves) lakosság körében különösen magasnak látszik a kivándorlási szándék,

ha figyelembe vesszük a város számbeli arányát erre a korosztályra összpontosítva: a 13 százaléknyi, pozitívan nyilatkozó válaszadó, és egyben a külfölddel tervezők 50 százaléka több mint 1200 lakost jelent. A lakosság korosztály szerinti arányát nézve, a hasonlóan 13 százaléknyi távozni készülő fiatal (18–29 éves) pedig több mint 600-at.

A 45–59 és 60+ korosztályok hasonló arányban és számban vállalnák be a külföldet, 4–4 százalékról, illetve kb. 300–300 lehetséges kivándorlóról beszélhetünk. A válaszadók összesen 13 százaléka jelenleg is tartósan külföldön dolgozik, ami a város közel 4300 lakosát jelenti – ebből nem meglepő módon a legnagyobb létszámot itt is a 30–44 éves korosztály képviseli 19 százalékkal, azaz kb. 1800 lélekszámmal.

A külföldön munkát vállalni szándékozók leginkább az alacsony fizetéseket (75 százalék), az állástalanságot (38 százalék), és a helyi/hazai közélet viszonyait (25 százalék) említik okként.

Jelentős még a bizonytalanságot, a bizonytalan jövőt említők száma is (13–13 százalék). Viszont az állástalanság az alacsony fizetésekkel együtt mint ok, senkinél nem fordult elő, mint ahogy meglehetősen kevesek számára elsődleges ok a fejlődés igénye is (gyakorlatilag ezt sem választotta senki).

A megnövekedett kivándorlásért a legtöbbek szerint az alacsony fizetések (72 százalék), a román politika (38 százalék), valamint a rossz gazdasági helyzet (24 százalék) a felelősek – de sokan említik a megfelelő munkahely hiányát is (22 százalék). A helyzetet senki nem értékeli természetes folyamatként, ugyanakkor nem is okolja érte sem az EU-t, sem a globalizációt, sem az oktatást vagy egészségügyet, netán a kisebbségi létből fakadó hátrányokat.

Az iskolázottság alapján vizsgálva az okokat azt tapasztaljuk, hogy elsősorban a 8 általánossal rendelkezők, majd rögtön utánuk a diplomások érzik úgy, hogy nem lehet megélni a fizetésből (88 és 79 százalék). Második helyezett itt is a román politika (arányaiban itt a 8 általánossal rendelkezők és a szakiskolások választották legtöbbször ezt az okot, 50 és 40 százalék), a harmadik helyezést nézve viszont itt is megoszlanak a vélemények: a képzettség nélküliek a tisztességesen való boldogulás nehézségét és az itthoni bérek elégtelenségét emelik ki, a szakiskolát végzettek inkább a megfelelő munkahelyeket keveslik, az érettségivel rendelkezők és diplomások ugyanakkor a rossz gazdasági helyzetet hibáztatják – derül ki a mikrovállalkozók szövetségének kutatásából.