Beke István és Szőcs Zoltán: terroristának bélyegezve

„A román hatalom kriminalizálni akarja az autonómiaügyet. Erről szól a Beke–Szőcs-történet” – így látszik ez kívülről, Szilágyi Zsolt szemével. Akik benne vannak, megfélemlítésről, meghurcoltatásról beszélnek. Beke István és Szőcs Zoltán mesélt az EMI-táborban.

„Szabadlábon vagyunk, tehát jól vagyunk” – jelenti ki a két, terroristának titulált fiatalember, akik közösség elleni merényletkísérletért és robbanóanyag használatára vonatkozó szabályozás megsértésének kísérletéért, illetve erre való felbujtásért lettek az igazságszolgáltatás elé állítva. Az előzetes letartóztatáson, házi őrizeten és hatósági felügyeleten túl egy alapfokon megnyert per után Beke István és Szőcs Zoltán – az ügyészséggel együtt – fellebbezett, a szeptember 15-i tárgyalást várják.

Nem tértek ki részletesen arra, mi vezetett Beke 2015. december 1-jei letartóztatásához, majd Szőcs országba való hazatérését követően az ő előzetesbe való kerüléséhez, inkább

a körülményeket vázolták, amivel egy fogvatartottnak szembesülnie kell akkor is, ha ártatlan.

Kiss Júlia ügyvéd tájékoztatta a hallgatóságot, mire számíthat az, akit megfosztanak szabadságától. Már a házkutatás, illetve a letartóztatás is egy óriási trauma az érintettnek és környezetében élőknek, melyet sok esetben a kiskorú gyerekek is kénytelenek megélni. Az előzetes fogva tartás még szörnyűbb, mint a börtön, egyrészt azért, mert tudni, meddig tart, másrészt mert általában a megyei rendőrségekhez tartozó fogdák régi épületekben vannak,

olyan körülményekkel, ahol például nemrégen egy ügyfelét patkány harapta meg.

Sem az étel, sem a tisztálkodási körülmények nem felelnek meg a minimális körülményeknek, és ezzel együtt jár a közveszélyesnek nyilvánítottság súlya. „Megtörténhet, hogy a kivizsgálások eredményeként felmentik az illetőt, de a negatív élmények sokasága egy életen keresztül megmarad” – fogalmazott az ügyvéd.

– jelentette ki Beke István, különlegesnek tartva, hogy az igazságszolgáltatás elfogadott a védett tanútól olyan hangfelvételt, amelynek szövege vágva volt, hogy bár nem érintkezhetett Szőccsel, és közveszélyesnek voltak mindketten nyilvánítva, mégis saját autójukkal járhattak a tárgyalásokra. Szőcs elmondta, azt sem értik, mivel érdemelték ki a különleges bánásmódot a házi őrizetük során, amikor

még vasárnap is, éjszakánként is, 24 óra alatt akár négyszer is ellenőrizték őket.

A fiatalemberek leginkább a fogságban töltött időszakra tértek ki, a cellákra, ahol tíz ember van 6×7 méteren, az egy négyzetméteres mellékhelyiségnek ajtaja sincs, és

a kisablakon adják be az ételnek nevezett moslékot.

A cellatársakra egyikük sem panaszkodott. Elmondták, legrosszabb, ha az ember magánzárkába kerül, ennél bárki jobb társnak. Kivívták mindketten a tiszteletet, Szőcs még szobafőnöki minőségbe is került. Sosem felejthető történeteket gyűjtött a két fogvatartott, melyeket képesek átkeretezni, úgy elmesélni, hogy a hallgatóság nevessen, de elfelejteni, állítják, lehetetlen.