Lenyűgözte a gyergyószentmiklósiakat a világbajnok-rekorder íjász
Lobogót tűzött ki egy mindössze harminccentis, földbe szúrt zászlórúdra, majd kétszáz méterre távolodott el tőle. Szélben és esőben centikre közelítették meg nyílvesszői a célpontot. A farkasbőrt viselő, rókaprémsüveges Mónus József íjász világbajnok a gyergyóiakat bűvölte el vasárnap.
Az első Erdélyi Íjásztábor helyszínére, a gyergyószentmiklósi Csiky-kertbe érkezett a világbajnok-rekorder íjász, Mónus József a hétvégén. A táborszervező Elekes Oszkár úgy fogalmazott, hogy a táborlakók próbálkoznak az íjászkodással, Mónus pedig megmutatja, hogyan kell igazán lőni.
A világhírű vendégtől van, amit tanulni, hiszen 176 alkalommal emelte magasba a magyar zászlót a győztes jogán. Leckét adott a bemutatóján íjászatból, de hazaszeretetből és nemzeti öntudatból is.
Két helyszínen is találkozhattak a rekorderrel a gyergyóiak: vasárnap délben a bemutató helyszínén, a lovaspályán, majd délután a Csiky-kertben, ahol filmvetítést és előadást tartott életéről, sikereiről és arról, mi készteti őt nyerésre.
– mondta az íjász.
Az ő világának ajtaját nyitotta ki, betekintést engedve egy harci íjászbemutatóval. Elmondta,
az hajtja, hogy ő is valamit letehessen azok emléke előtt, akik valaha a magyarságért éltek és harcoltak.
A Farkasként is emlegetett Mónus íjai és nyílvesszői mellett a magyar zászlót is magával hordja. Elérzékenyülve beszélt arról, milyen sokat jelent neki a lobogó, a nemzet, melyért harcolni és meghalni is kész bármely pillanatban. Az hozza neki az elismeréseket, hogy íjával bizonyíthatja: a magyar legyőzhetetlen. „Az elején egy ideig jártam íjászversenyekre, gyűjtögettem a kis érmecskéimet, önző voltam, magamért harcoltam. Aztán rájöttem,
– jelentette ki, majd tudásából adott ízelítőt, kétszáz méterről irányítva nyílvesszőjét a célpontra.
„Mi magyarnak születtünk, s ezt mondjuk el bármerre járunk a világon. Szabadok akarunk maradni, ahogy a sólyom száll az égen. A mi lelkünket, tudatunkat senki nem tudja megfékezni. Én úgy akarok élni minden nap, hogy a fiam büszke legyen rám” – mondta el a bemutatón, melyre többnyire apukák hozták ki fiaikat, ugyanakkor jelen voltak az íjásztábor résztvevői is. Süvegét emelve fejezte ki tiszteletét az érdeklődők előtt Mónus, azért, mert
Közkedvelt sport az íjászat, derült ki az első Erdélyi Íjásztáborban résztvevők számából is, a szervező Elekes Oszkár pedig úgy fogalmazott, Erdély-szerte több száz olyan személy van, aki valamilyen szinten íjászkodik.
Sátortáboros, kétnapos íjászverseny két fordulója zajlott szombaton és vasárnap a Csiky-kertben. Tíz versenyszámban kellett teljesíteni, a feladatok helyszínei pedig úgy voltak kialakítva, hogy mindenki bejárja a megmérettetés során a dendrológiai parkot. Megismerni a kertet, saját lehetőségeiket és fejődésüket, akár egyik napról a másikra – szólt az együttlét lényegéről Elekes Oszkár. Kisgyerek, nagy gyerek, legény és leány, felnőtt férfi és nő kategóriában versengtek huszonnyolcan, és a folytatásra is van igény, na meg szándék is.
Nem csak évente egyszer van lehetőségük a gyergyóiaknak csapatban íjászkodni. A gyergyói Baranta csapata rendszeresen tart edzéseket. Igaz, ennek csak egy része íjászkodás, de Elekes Oszkár szerint ez nem hátrány, hanem többszörös előny: „nem is tervezünk külön íjászszövetségbe tömörülni. A Barantán belül az íjászat egy rész, ami az embert egyféleképpen fejleszti, az ostor másféleképpen, a vívás megint másként, és én úgy gondolom, hogy az ember többoldalú kell legyen, nem csak egysíkú. Nagyon szép az íjászat, kell, de ennél több kell nekünk” – összegzett a táborszervező.