Megáldották a gyergyószentmiklósi örmény templom 115 éves restaurált orgonáját

Baricz-Tamás Imola 2017. július 10., 18:53

A gyergyószentmiklósi örmény templom orgonáját 1901-ben építették, a felújítási és restaurálási munkálatok befejeztével orgonakoncertet avatóünnepséget tartottak. A királyok hangszerét örmény rítusú katolikus szentmisén áldották meg.

Lőrinczi Lehel orgonaművész koncertjén megtelt az örmény templom Fotó: Baricz Tamás Imola

Az örmény templom megtelt a Gyergyói Nyári Kulturális Fesztivál keretében meghirdetett orgonaavató koncerten. Gál Hunor plébános elmondta, történelmi jelentőségű az esemény, ugyanis

nem csak az örmény közösség ünnepe, hanem a városnak is jelentős mérföldkő, hogy a 115 évvel ezelőtt épített orgona teljes díszében tündököl.

Barti Tihamér, a megyei tanács alelnöke az orgona felújítási munkálat kapcsán az örmény közösség példaértékű hozzáállását emelte ki. Bíró Zsolt kántor az orgona ünnepi megszólaltatójáról szólt, bemutatva a fiatal, marosvásárhelyi Lőrinczi Lehel orgonaművészt, aki több mint egyórás koncertet adott.

Fotó: Baricz Tamás Imola

A templom mai orgonája sorban a harmadik, és 1901-ben Rieger Ottó és Fiai budapesti cég készítette az akkori kor vívmányának számító pneumatikus rendszerrel. Pál Emese művészettörténész így ír az orgonáról: „A neobarokk orgonaszekrény 3 félköríves traktusból áll, széleken és az osztófelületen stilizált koronthoszi fejezetes, finom megmunkálású virágfüzérrel díszített pilaszterek jelennek meg. A két középső pilaszter fölött egy-egy újabb volutás barokkos díszítmény található, a félkörívek zárókőként oldalt egyszerűbb, középen hangsúlyosabb volutás-leveles díszítést kaptak. Az íves kialakítású mozgalmas párkány szélein egy-egy lángoló urna emelkedik.”

Főesperesi áldás

Vasárnap 11 órára ünnepi szentmisére várták a gyergyói örmények Jakubinyi György érseket, aki közúti baleset miatt nem tudott jelen lenni az ünnepségen. Portik-Hegyi Kelemen főesperes-plébános áldotta meg az orgonát. A fizikai jelenlét mellett a lelki jelenlét, a csend fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint mondta: a csendre, az imára .mindannyiunknak szüksége van. Az ima Istennel való találkozás, és erre a találkozásra való ráhangolódás nagyon fontos.

Hangolódjunk rá Isten hullámhosszára, ő meghallgatja az imáinkat, csak akarjunk kapcsolatba lépni vele

– szólt többek között a főesperesi üzenet.

Bors László orgonaépítő eredeti pompájában adta át az örmény templom ékét Fotó: Baricz Tamás Imola

Minél többen, minél többször hallgassák

A 115 éves orgona teljes körű restaurálását Bors László újtusnádi orgonaépítő és csapata végezte nagy pontossággal és hozzáértéssel – hangzott el.

Megújult a játszóasztal, mindhárom táskaláda újra van bőrözve, teljes membráncsere történt, új fúvómotort építettek be, ugyanakkor a munkálat során a sípmű újraintonálását, hangolását, tisztítását is elvégezték, továbbá egyéb hiányosságokat is pótoltak.

A megyei tanács műemlékvédelmi programjának keretében megvalósult teljes körű restaurálás következtében szemet gyönyörködtető a felújított orgonaszekrény, amelyet eredeti állapotának megfelelően újrafestettek, és aranyoztak.

Az orgona hangját, minél többen hallgassák, szóljon Isten dicsőségére!

– mondta Bors László orgonaépítő, mintegy jelképesen is átadva a több hónapos munka után az örmény templom értékes díszét, hangszerét. Gál Hunor plébános köszönetét fejezte ki a segítségért, melyet az elmúlt hónapokban kapott a templom egyik éke teljes restaurálására. Emléklapot adott át az orgonaépítőnek és Barti Tihamérnak, aki azt kívánta, minél többször hallgassák a gyergyóiak e gyönyörű hangszer hangját.

Fotó: Baricz Tamás Imola

Az összefogás, a lélek hangja

A munkálatok során látható helyre tették azt feliratot, mely a megrendelőkre vonatkozik, és melyen ez áll: „Isten nagyobb dicsőségére 1901. évben készített ezen orgona költségeihez legbuzgóbb áldozatkészségükkel járultak idősh Vákár István és fiai László nejével és Liukácz!” A felújítási és restaurálási munkálatok során az 1917-ben hadi célokra elrekvirált 27 homlokzatsípot a közösség tagjainak nagylelkű adományával pótolták. A homlokzatsípok a gyergyószentmiklósi Vox Humana orgonasíp öntő műhelyében készültek a következő adakozók jóvoltából, akik egyben az orgona hangjának szellemi tulajdonosai is lettek. Az adakozók nevét az orgonasípokra rágravírozták, és emléktáblára is vésték: Biró Zsolt – kántor, Ft. Gál Hunor – plébános, Ft. Bodó Péter – nyugdíjas plébános, Magyari-Sáska Attila, Magyari-Sáska Zsombor, Bíró Berta, György Antal 1926-2015 emlékére, dr. György Piroska, Budai-Merza Pál 1937-2016 emlékére, Pál Ferenc és Ildikó, Lázár Mária és testvérei, Keresztes Zsombor és családja, Keresztes Attila és családja, Portik Imre és családja, Szász Szabolcs és családja, Kercsó Zoltán és családja, Ádám Vencelné Anna, Fórika Tamás, Kastal Balázs, Ferencz Zoltán, Székely Gábor és fia Tamás, Borsos László és családja, Szőcs Zoltán és családja, Lázár Pál és családja, Lázár Zoltán és családja, Gyergyószentmiklósi Szent Miklós Kamaraegyüttes, Gyergyószentmiklósi hívek, Gyergyószentmiklósi Közbirtokosság.
„Összhangban éljünk, mint az orgona hangjai” – mondta a plébános zárszóként, és köszönetét fejezte ki annak a 77 adakozónak, akik hozzájárultak, hogy az örmények hangszere több mint száz év után eredeti pompájában, gyönyörű hangján megszólaljon. Jövő vasárnap, ünnepi szentmisén minden adakozónak névre szóló emléklappal is külön megköszönik az adományokat.
Kilenc elképzelés az örmény folyosóra

A Pro Terra Alapítvány felhívására, hogy hogyan nézhetett ki a XVIII. századi örmény folyosó, kilenc elképzelést, alkotást állítottak ki a templom bejáratánál. A pályázat célja Gyergyószentmiklós várostörténeti múltjának megismerése. A XVIII. században az örmények templomuk és plébániájuk összekötése céljából egy fedett, fából készített folyosót építettek, amelyről nem maradt képi anyag, a pályázók ezt a folyosót tervezték meg.

A szakemberekből álló zsűri a fődíjat Pál Alfonznak ítélte meg, első díjat kapott Jakab-Bálint Máté, második lett Marokházi Nimród, Sólyom András Bandó és Ilyés Sára, harmadik pedig Zsigmond Anna Panna és Farkas Emese, továbbá dicséretben részesült Tepes Alexandra és Pretorian Izabella.